Augusztus elsején a 13 év után távozó Szikora Jánost Dolhai Attila váltotta a Vörösmarty Színház igazgatói posztján. A musical és operett világában hazánk egyik legkiválóbb művészének számító énekes-színész, dalszerző és szövegíró nagy lelkesedéssel és odaadással vetette bele magát vezetői munkájába. Az első napok tapasztalatairól kérdeztük az alábbi interjúban.

– Beszélgetésünk időpontjában négy teljes napot töltöttél el az igazgatói iroda új „főbérlőjeként”. Mennyire sikerült már megszoknod az új pozíciót, irodát, széket?

– Ez a néhány nap arra volt elegendő, hogy belekóstoljak, miként működik ez a színház, illetve ennek a vezetése. Természetesen ahhoz, hogy igazán ebbe a szerepkörbe beleszokjak, mindent és mindenkit úgy megismerjek, ahogy én szeretnék, több idő kell. Mindenesetre elindult egy munka, aminek a nagy része arról szól, hogy megbeszéléseket, egyeztetéseket folytattam a színház vezető munkatársaival, tárvezetőivel az előttünk álló sürgős és hosszabb távú feladatokról. Utóbbi tekintetében is inkább nagyvonalakban az évadot érintően a következő hetek teendőiről, megoldandó feladatokról, problémákról. Ez a négy nap tulajdonképpen nyaralásból is nagyon kevés, nem beszélve az igazgatói munkáról. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy már itt az elején nagyon nyitottak, együttműködőek a kollégák, jó volt velük beszélgetni arról, hogy ők milyen színházat látnának szívesen, miként látják a működés azon sarokpontjait, amelyektől gördülékenyebb lehet a működése a Vörösmarty Színháznak. Itt elsősorban a bérletezésre gondolok, ugyanis az az egyik legfőbb vágyunk, hogy a következő évadban már úgy tudjunk bérleteket ajánlani a nézőinknek, hogy  amikor azt megvásárolják, akkor már pontosan tudják, hogy az adott előadások mikor lesznek, tudjanak előre gondolkodni, tervezni. Ez a tervezhetőség minden tekintetben fontos. A társulat egyben tartása vonatkozásában is, tehát csak akkor hívjunk vendégművészeket egy adott előadáshoz, ha a saját társulatunk annak a kivitelezéséhez szűkös vagy olyan speciális dolog adódik, amihez szükséges „házon kívüli” szereplő.

– A társulat tagjainak előtérbe helyezéséről már korábban is beszéltél, ez ezek szerint csak erősödött benned?

– Eltökélt szándékom, hogy a társulatunk tagjainak szerepét erősítsem, rájuk tudjunk építeni. Sok fontos téma szóba került már eddig ezzel kapcsolatban, itt van például az, hogy a színház megy egy-egy vendégjátékra a Vígszínházba és a debreceni teátrumba októberben, ki kell találni, mi fog történni közben helyben, mit kap a fehérvári közönség, miközben a társulat nagy része vendégszereplésen lesz?

Én nehezen tolerálom, hogy előadások nélkül telnek el hétvégék, tehát úgy, hogy nincs helyben előadás, mintha nem működne a színház, miközben a fehérvári közönség kiéhezve várja a produkciókat, s hogy jöhessen ide, mert szereti a színházát, amiben én szeretném, ha kapna egy megerősítést, visszacsatolást,

úgyhogy én azon dolgozunk, hogy miközben a társulat egy része máshol szerepel, a fehérvári közönség is kapjon lehetőséget arra, hogy jöhessen színházba. Ezeknek az előadásoknak a tartalma még kidolgozás alatt áll, tehát van előttünk feladat bőven. Itt a legelején, mire egy nap véget ért, arra gondoltam, hogy úristen, mennyi feladatunk van! Hogy érünk ennek a végére? A színház belső tereinek, fizikai állapotának javítása tekintetében is sok feladattal találkoztam, például, hogy egy-egy próbatermet hogyan tudunk felszabadítani,  ami most tele van díszletekkel, vagy miképpen tudnánk egy másik próbatermet felszabadítani, miután most jelmezeket tárolunk ott, a díszletező lift is sajnos üzemen kívül van, elromlott, nagy dilemma, hogy miképpen tudjuk előkészíteni a következő évadban a díszletváltozásokat, hogy ebből a közönség ne érzékeljen semmit. Hogy folytassam a sort, vannak pályázatok, melyeknek éppen most járt le határidejük, és ajánlatokat is kell tennünk az előttünk álló évadra, de van még bőven teendő, fel sem tudnám sorolni a feladatokat.

– Néhány napja említetted, hogy megújul a színpad is. Ez hogy áll most?

– Nagyon szép lesz a színpadunk! Megmondom őszintén, hogy ez a színésznek mindig nagy öröm. Talán a néző nem is annyira veszi ezt észre, de amikor bemegyünk a nagyszínpadra és beleszippantunk a levegőbe, akkor valahogy érezzük még a frissességét, azt, hogy fel van csiszolva, hogy nem akad be könnyen a cipő sarka, amit a hölgyek kifejezetten szeretnek, főképp a táncosok, mert nincsenek a színpadon azok az egyenetlenségek, torzulások amiben a lábuk kibicsaklik, vagy bicsakolhat. Ez ad egy kis könnyítést a színésznek, hiszen egy dologgal kevesebbre kell figyelnie a színpadon, a játékra, a színpadi jelenlétre, a közönségre koncentrálhat.

– Ebben a néhány napban itt az elején, volt bármi amire előzetesen nem számítottál, ami meglepett?

– Igen, volt, ez is a színpadhoz tartozik. Erősen szakmai dolog, de talán érdekli a közönséget, így annyit el lehet róla mondani, hogy a színpadtechnika nem csak magáról a színpadról szól, hogy az hogyan forog. Arról is, hogy van egy zsinórpadlásunk, hidak, amiken a világítás fönn van, és ezek technikai hátterét egy számítógép vezérli, ami már 20 éves. Ez például meglepett, de szerencsére most találtunk egy céget, amely ezen tud segíteni egy új  géppel. Ennek az anyagi vonzatát most egyeztetjük a Polgármesteri Hivatallal és  SZIK-kel, hogy ezt most meg tudjuk oldani, hogy szeptember elején lehessen két-három próba nap, amikor ezt lehet tesztelni, s ebből kell egy biztonsági tartalék is, hogy ha netán a számítógép valamiért „beköhög”, akkor ne álljon meg az előadás. Ez tehát egy váratlan helyzet volt, de örömteli, hogy várhatóan szeptemberre meg fogjuk tudni oldani.

– A beszélgetések során ért meglepetés? Hiszen előzetesen jelezted, hogy az egyik első és legfontosabb dolgod az lesz, hogy a társulat tagjaival egyenként leülsz egyeztetni, beszélgetni.

– A társulat nagy részével, tehát a színészekkel és a műszak egy részével nem sikerült eddig beszélgetni, ehhez még kell egy kis idő. A közvetlen kollégákkal, értékesítéssel, vezetőkkel és a tárvezetőkkel tudtam eddig egyeztetni. Ezek alapján azt érzékelem, hogy várakozással tekintenek a közös munkára, nyitottak és várják a változásokat, a saját terveik kapcsán is a megvalósítás lehetőségét. Nagyságrendileg ez eddig az összbenyomásom. Nem volt senki részéről semmi váratlan,

úgy látom, érzékelem, hogy a társulat ezen része megnyugodott, mindenkiben leülepedtek az igazgatóválasztással kapcsolatos gondolatok, érzések, mindenki a jó közös munkára koncentrál, kezd kiépülni egyfajta bizalom. Az nyilvánvaló, hogy az a munka amit eddig elvégeztek az viszi őket tovább, tehát a Szikora János által előkészített 2025/26-os évad feladatainak megvalósítása részben már el is kezdődött, hiszen mennek már próbafolyamatok az Ügynök halála tekintetében, de mindjárt kezdődik ez az Óz, a csodák csodája esetében is.

Gyakorlatilag egy előkészített évad sodrásában van a társulat, miközben jönnek az újabb napi és a jövőbeli tervezési feladatok. Azt egyértelműen érzékelem, hogy mindenki örül a négyszemközti beszélgetéseknek is, mert jönnek az ötletek és gyorsan a titkárság segítségét kérve már hívjuk is be az illetékes kollégát, hogy csatlakozzon rá a felvetődött téma kidolgozására, ötletelési folyamatára. Egyértelmű számomra az eddigiek alapján, bizakodhatunk abban a tekintetben, hogy jó irányba haladunk tovább és az igazgatói poszton történt változás talán adhat egy új, fiatalos lendületet a munkának, nem feledve azt a rendkívüli munkát, amit 13 év alatt az elődöm, Szikora János végzett. A nála tapasztalt elhivatottságot én is érzem magamban, s azt remélem, hogy az értékeket tovább tudjuk vinni, a nehézségeket pedig meg fogjuk tudni oldani.

– A hamarosan kezdődő egy örökölt évad, de részint látsz-e arra lehetőséget, hogy egy-egy, már igazán „dolhais” darabot be lehessen szúrni a már meglévők és publikáltak közé, részint pedig a következő évad tervei már összeálltak a fejedben?

– Miután 13 bemutató terve szerepel az előttünk álló „szezonban”, ez meglehetősen sok próbaidőszakot, főpróba hetet jelent a társulat számára. Nem véletlen, hogy szeptember végéig nincs előadás a színházban. Ez nekem tényleg fáj, s hogy októberben is van két olyan hét, hétvége, amikor a társulat máshol szerepel, így a fehérvári színházbarátok nem jutnak helyben előadáshoz. Ennek a kiküszöbölését most nagyon kardinális feladatnak látom, s

szeretném, ha nem is nagy színházi vendég előadásokkal, de a helyben maradó társulati tagokkal valamilyen produkciót, estet kínálni tudjunk a fehérváriak számára. Még az sem lehetetlen, hogy nekem is be kell ebbe szállnom és énekelni fogok, de talán nem olyan nagy baj ez. Ennek megfelelően az első általad említett „dolhais” produkciók ezek a hiánypótló estek, alkalmak lehetnek.

A jövő évadot tekintve pedig hatalmas munkában vagyunk, mert az a helyzet, hogy nekünk október végéig már tudnunk kell, mi lesz a 2026/27-es évad programja, mert november elejéig le kell adnunk a költségvetésben a következő évadhoz köthető igényeket. Amennyiben mindenki a saját dolgával foglalkozik, a saját feladatát elvégzi, akkor ezzel nem lehet probléma, akkor elő tudunk készíteni időben egy olyan műsortervet, ami a színház és közönség örömét egyaránt szolgálja.

– Jön az év legkiemelkedőbb fehérvári programsorozata, a Királyi Napok. Láthatunk, találkozhatunk veled a különböző eseményeken?

– Igen, tizedikétől végig itt leszek a Királyi Napok alatt és nem csak itt, az irodában és az épületben, munkával töltve az időt, hanem részt is veszek majd különböző programokon. Már ki is jelölgettem ezeket magamnak az eseménynaptárban. Szeretnék ott lenni augusztus 14-én a Magyar Szent Család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – ereklyéinek körmenetén és a szentmisén, de részt veszek a néptáncfesztivál néhány programján és természetesen a Szikora János rendezte Kiátkozott város című produkción is, ami majd az Aranybullánál kerül megrendezésre 17-én este. Szeretnék egy-egy koncertet is megnézni, hallgatni és csak úgy sétálgatni egy kicsit az ünnepi forgatagban.  20-án, az ünnep napján szintén itt leszek a délelőtti pogramokon. Az egészen biztos, hogy nekem is élmény lesz a Királyi Napok minden pillanata, nagyon várom már!

(Fotó: Mátay Balázs)