Amint arról már beszámoltunk, Székesfehérvár városa és a Fehérvár FC az egykori mérkőzések időpontjában hat beszélgetős, vetítéssel egybekötött programot szervez október 3-tól jövő májusig a Videoton SC dicsőséges, éppen 40 éve indult UEFA-kupa menetelésének tiszteletére. Az egykori hősök, akik megannyi felejthetetlen pillanatot szereztek a Dukla Prága döcögős kiejtésétől a PSG „két és fél szeres”, a Partizan Belgrád mesés ötössel elintézett, a Manchester United drámai büntetőpárbajba torkolló, valamint a Zseljeznicsar sírból visszahozott továbbjutással tarkított legyőzésén át a Real Madrid elleni fináléig, péntek este újra összejöttek a Bory-vár szomszédságában, hogy a múlt számos emlékezetes pillanata felidézése mellett megbeszéljék, ki mikor, melyik rendezvényen vegyen részt a visszaemlékezés során.

A késő délutáni érkezők között az egyik legfrissebb a Vidi valaha volt talán legnagyobb legendája, a decemberben 77. születésnapját ünneplő Karsai László volt, akit „mindenki” Németh Janija, a klubot immár lassan fél évszázada szolgáló, félelmetes memóriával rendelkező futballszakember fuvarozott a helyszínre. Természetesen az esemény szervezéséből is kivette a részét az ugyancsak nem éppen tinédzserkorú ikon, aki még Karsainál is kerekebb szülinapra készül, tekintettel arra, hogy januárban tölti be 80. életévét!

Nos, Karsai, a páratlan „Sunyi” nem csak úgy jött, nosztalgiázni egy kicsit az utána következő generáció legjobbjaival (akik közül – mint kiderült – sokaknak jelentett komoly inspirációt ifjonc korában az, hogy vele egy klubban focizhat), hanem mert tevékeny része volt az UEFA-kupás menetelésben, ugyanis ő segítette a meccsekre érkező nemzetközi játékvezetőket. Ekkor már aktív pályafutásán túl járt, amikor éppen maga is sípmesterként próbált érvényesülni – az NB II-ig jutott rövid idő alatt -, ezért kérték fel erre a feladatra.

Ugyancsak jelen volt az a Fejes Gábor, aki éppen Karsaival együtt vált Székesfehérvár és a Vidi első felnőtt válogatott labdarúgójává 1970-ben, amikor a jugoszlávok elleni belgrádi 2-2-es barátságos mérkőzésen lépett pályára először a nemzeti csapatban. Karsait annyival előzte meg, hogy ő kezdőként, míg a zseniális támadó, majd később középpályás csak a második félidőben lépett pályára. Mindketten oszlopai voltak egyébként a Vidi első sikercsapatának, az 1976-ban bajnoki ezüstéremig jutó, az aranytól nem éppen tiszta körülmények között megfosztott alakulatnak. Fejes az UEFA-kupa menetelés során már technikai vezetője volt a csapatnak.

Érkeztek aztán sorban az egykori kedvencek: Burcsa Győző és Végh Tibor Sopronból, Csuhay József Egerből tért vissza az egykori társak közé, de nem látni ma már minden nap Fehérváron Vaszil Gyulát vagy Faddi Mátét sem, akik ugyancsak eljöttek a közös programra. A környéken, illetve a városban élők számára természetese volt, hogy érkeznek, s így is történt: sorban futott be Csongrádi Ferenc, Szabó József, Vadász Imre, Diszt László, majd később bátyja, Péter, Borsányi István, Hartyáni Gábor és Nagy Tibor is.

Öröm volt nézni, hallgatni az egykori aranylábúakat, a fehérvári klub halhatatlan legendáit, aki máig bolondulnak a labdarúgásért. Van, aki aktívan edzősködik, focisulit működtet, van, aki már csak nézi, de a játék iránti olthatatlan szeretet mindannyiukban közös. Mint ahogy az egymás iráni szeretet és tisztelet is, ami már évtizedekkel ezelőtt sok siker alapja volt Vidi mezben.

Isten tartsa őket még sokáig együtt, mert megérdemlik!

(Fotó: Mátay Balázs)