Bár a nemzetközi néptáncfesztivál programjai már véget értek, a zene továbbra is meghatározó eleme a Székesfehérvári Királyi Napok eseményáradatának. Pénteken délután pergő ritmusú indulókkal, katonazenekarokkal, este pedig az élő legenda, Fenyő Miklós fergeteges koncertjével várta a város önkormányzata és a szervezőgárda a fehérváriakat, környékbelieket, valamint az ide érkezett vendégeket. 

Már jóval a kezdés előtt megtelt a Városház téri lelátó, és sokan kísérték a pergő ritmusú indulókat játszó katonazenészeket a Palotai kapu térről, a Zichy ligetből, a Mátyás király-emlékműtől és az Országalmától a Városháza elé. Az augusztus 16-án immár tizedik alkalommal megrendezett Fricsay Richárd Reginonális Katonazenekari Fesztiválon idén a Magyar Honvédség (MH) Veszprém Légierő Zenekar, az MH Szolnok Légierő Zenekar, az MH Budapest Helyőrségi Zenekar és az MH Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar kápráztatta el játékával és a szakalaki bemutatókkal a közönséget.

A térre beérkező zenekarok a találkozó nyitányaként közösen tisztelegtek az esemény névadója, Fricsay Richárd alezredes, zeneügyi igazgató emléke előtt a Magyar vér indulóval, majd dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte az esemény résztvevőit. Felidézte, miként vált a fesztivál a Székesfehérvári Királyi Napok részévé, és lett az egyik legkedveltebb és legtöbb nézettséget hozó programja. Öt évvel ezelőtt egy olyan könnyűzenei feldolgozást hallhatott a közönség, amelynek megosztása a közösségi oldalon akkora népszerűségnek örvendett, hogy néhány óra alatt több tízezres megtekintést produkált. A Ruff Tamás őrnagy által készített Depeche Mode válogatás mára több mint egymillió valós megtekintésnél jár. A polgármester reményét fejezte ki, hogy idén is sok meglepetésben lesz része a közönségnek és még több tapsban, elismerésben a zenekaroknak.

Kása István ezredes, Székesfehérvár Helyőrség parancsnoka megnyitóbeszédében megemlékezett az esemény névadójáról. Mint mondta, Fricsay Richárd a magyar katonazene emblematikus személyisége, akinek életműve napjainkig meghatározza a katonazenekarok helyét és szerepét a Magyar Honvédségben. 1897 októberében érkezett Székesfehérvárra, ahol megszervezte a székesfehérvári 5. honvédkerület zenekarát, és elhivatottságának köszönhetően a város zenei élete is fejlődésnek indult. 1898-ban bemutatott első nagy sikerű koncertje már jelezte, hogy sikeres volt a kapcsolatteremtés a város zenei életéhez és polgáraihoz. A tehetséges fiatal karmester a városban példaértékű kulturális életet teremtett, ápolta a magyar zenei hagyományokat, létrehozta a városban a zeneiskolát és a városi dalárdát. Kása István ezredes örömét fejezte ki, hogy az elmúlt tíz fesztivál során a magyar katonazenekarok színe-java fellépett Székesfehérváron. A helyőrségparancsnok hozzátette, ez a fesztivál remek lehetőség nyújt arra is, hogy katonazenészeink megmutassák sokszínű zenei tehetségüket.

A köszöntőket követően szakalaki bemutatókkal folytatódott a műsor. A zenekarok egymás után „foglalták el” a teret és csillogtatták meg tudásukat az indulóktól a ’80-as, ’90-es évek popdalaiig. Volt dobpárbaj és a profik elismerését is kivívó, kánkánt járó táncosok. A közönségre sem csak a tapsot bízták, volt, akit felkértek táncolni, és a fehérvári zenekar tagjai a Nincs kettő négy nélkül filmből jól ismert Mississippi Dream dallamaira ritmusos lépésekkel követték szólót játszó szaxofonosukat, aki – a hitelesség kedvéért – mint Bud Spencer, még a törölközőt is a nyakába tette.

A bemutatók után ismét a térre vonult mind a négy együttes, és az összevont zenekar az elmúlt tíz év Fricsay Fesztiváljainak legnépszerűbb műsorszámaiból kötött színes csokrot nyújtotta át a közönségnek. Elhangzott Julius Fucik: Florentiner Marsch, Kodály Zoltán Hári János daljátékából a toborzó, amelyben szólót énekelt Rezsnyák Róbert operaénekes, a Magyar Állami Operaház művésze. A könnyedebb műfajban Szomor György előadásában szólt egykori zenekara, a Moho Sapiens Angyalbőrben című slágere, és nagy siker aratott Frank Sinatra – Paul Anka: My Way dala. Természetesen nem hiányozhatott a csokorból a korábban említett Depeche Mode For Band sem. A X. Fricsay Richárd Katonazenekari Fesztivált Máté Péter slágere, a Zene nélkül mit érek én zárta, amelyben a fehérvári Vajda Ferenc főtörzsőrmester énekelte a szólót.

Méltó zárása volt a napnak Fenyő Miklós koncertje a Zichy színpadon. A Hungária együttes egykori alapítója, frontembere, aki évtizedek óta szólóban is számtalan slágert szerzett és énekelt, ezúttal is kitett magáért, ha a közönségen múlik, néhány ezren még most is ott tombolnának a színpad előtt. A több, mint fél évszázada siker sikerre halmozó magyar Twist és Rock and Roll király szinte minden ikonikus dalát előadta a jelenlévők hatalmas örömére, közben még tréfákra, viccekre is volt energiája, hogy még tartalmasabb programot adjon a publikumnak. Alapos derültséget okozott, amikor szinte meghatottan azt mondta, milyen régen fogadta akkora közönség, mint a fehérvári. Amikor már-már a nagyérdemű is meghatódott volna, gyorsan hozzátette, hogy tegnapelőtt…

(ÖKK/Media24, fotó: Mátay Balázs, Bácskai Gergely)