Hiába játszott jobban a találkozó nagyobb részében, s hiába alakított ki jóval több nagy helyzetet ellenfelénél, 1-0-ra kikapott a DVSC vendégeként a Fehérvár FC a labdarúgó NB I (OTP Bank Liga) 32. fordulójában, így az utolsó mérkőzésén hazai pályán le kell győznie a DVTK-t ahhoz, hogy biztosan meglegyen a bronz, szerencsés esetben az ezüstérem.

A debreceni összecsapás hasonlított néhány korábbi találkozóhoz, amelyeken az első félidőben jelentősen jobb volt riválisánál a Vidi, de nem tudta ziccereit gólra váltani, s ahogy aztán majdnem mindig történt, a hajrában gólt kapott, s pont vagy pontok nélkül maradt. Ezúttal is ez történt, mert a találkozó kétharmadát uraló piros-kékek csak kapufát tudtak szerezni, gólt nem, hiába volt igen nagy lehetősége Katonának, Karamokónak és Christensennek is, nem volt jó a befejezés, illetve Megyeri védett többször nagyokat a kapuban.

A helyzetek elpazarlását ebben az idényben különösen megsínyli a Vidi, mert ahogy Újpesten, vagy éppen a ZTE ellen két hete a Sóstón, a bekapott gól után már nem volt képes újítani, csak görcsölt és elszórta a pontokat. Az kiváltképp feltűnő, hogy ha hátrányba kerül a csapat, szinte mindig ki is kap, nem tud váltani, ha az ellenfél szerez vezetést, mint ahogy az is kifejezett fehérvári sajátosság, hogy a bekapott gólokat komoly egyéni hiba előzi meg.

Debrecenben is ez történt. A bekapott gól előtt a beívelésnél Spandler rosszul fejelte ki a labdát, szinte felkínálta a kapáslövést a gólszerző Dreskovicsnak, aki védő létére a lábára hulló ideális labdát be is varrta 12 méterről a jobb alsóba. Spandler bárhova fejelhette volna a játékszert, vagy, ha bele sem ér, az is többet ér csapatának, mint ez a suta felszabadítás, ami sokba került a piros-kékeknek.

Ennek ellenére is még mindig a saját kezében van a sorsa Bartosz Grzelak csapatának, ám ha végül több, mint fél év után pont az utolsó meccsen bukja el az érmet, akkor aligha veregeti meg bárki is a vállukat, dacára annak, hogy az idénykezdés előtt, de még 4 eltelt forduló után is alighanem bárki aláírta volt a 4. helyet látatlanban. Így azonban nem, mert az egész tavasz arról szólt, hogy a Vidi riválisai, első sorban a Puskás Akadémia bő kézzel szórta a pontokat, ám a fehérvár egylet is valahogy mindig akkor kapott ki vagy éppen adott le két pontot pár perccel a befejezés előtt, amikor végleg le lehetett volna szakítani az üldözőket. Amikor volt 6-7 pont előny már és el lehetett volna menni 10 ponttal is, ami már lélektanileg is egy komoly fór, akkor mindig jött a botlás.

Az előny aztán a hajrában elolvadt, 1 pontra csökkent, mert az egyébként korántsem félelmetes ZTE, Kisvárda duó ellen képtelen volt legalább 3 pontot összekapirgálni, az 1 pedig kevés volt. A mostanival együtt a legutóbbi négy meccsen a megszerezhető 12-ből mindössze 4 pont jött össze, ami nagyon kevés.

A DVTK ellen pedig már minden lutri lesz, mert ez a Diósgyőr egy nagyon kétarcú csapat, amely képes egy héten belül reménytelen produkcióval kapni egy hetest Újpesten, majd legyőzni a bajnok Fradit. Megjósolhatatlan melyik oldalát mutatja majd a Sóstón. Ha a jobbikat, miközben a Vidi csak görcsöl, ahogy szokott többnyire az elmúlt időszakban, akkor nem lesz dobogó, mert abban biztosak lehetünk, hogy a megyei rivális PAFC hazai pályán nekimegy a Debrecennek, s besöpri azt a három pontot, amivel még marad esélye az éremszerzésre.

A Vidi – DVTK és a Puskás – DVSC mérkőzéseket egy időben játsszák majd le, hogy mikor, azt még nem lehet tudni, az MLSZ kivárt, hogy lesz-e még ezeknek a találkozóknak tétje. Most már tudjuk, lesz… Erősen sanszos, hogy ezt a két meccset hagyják slusszpoénnak, illetve a Paks – Kisvárda összecsapást, mert ha nem nyer a Paks, a Vidi pedig igen, akkor az ezüst kerül Fehérvárra, nem a bronz.

Egy biztos: lesz izgalom bőven május 18-án vagy 19-én este.

(Fotó: Fehérvár FC)