A tavalyi után az idei szezon sem fog utólag bekerülni a székesfehérvári női kézilabdázás aranykönyvébe. A város reprezentáns, korábbi EHF-kupagyőztes klubja az elmúlt 10-12 évben szépen, lassan élcsapatból a középmezőny alakulatai, majd a kiesés elől menekülő egyletek közé süllyedt, a most futó, hamarosan véget érő és a járvány okán egy éve idő előtt megszakított NB I-es idény kiváltképp harmatosra sikeredett az Alba FKC részéről. Bár már kiesni nem tudnak, de a jelenlegi 10. helyről sem fog tudni nagy valószínűséggel már feljebb mozdulni. Az, hogy ez a csapat már nem a 2000-es évek „Cornexije”, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma a sereghajtó Békéscsaba otthonában végzett 30-30-ra, s az edző azt nyilatkozta a meccs után, hogy „Csabán nagyon nehéz nyerni”… Na, igen, hol is lehetne nehezebb nyerni, minta  tök utolsó ellen, amely 21 meccséből egyetlen találkozóján tudott nyerni és összesen 4 pontja van…

Szóval, ez az AFKC már nyomokban sem emlékeztet a klub legszebb éveiben rendre az első négyben-ötben végző, as nemzetközi porondon is sikeres (az EHF-kupa diadal mellett kétszer is eljutott az egylet az elődöntőig, többször a legjobb nyolcig) elődjére, amelyben olyan klasszisok szerepeltek, mint minden idők egyik -ha nem a – legjobb beállója, Kulcsár Anita, az olimpiai ezüstérmes és Eb-győztes magyar válogatottak kulcsjátékosai közül Siti Beáta, Farkas Andrea, Balogh Beatrix, Deli Rita, Sugár Tímea, vagy éppen a talán valaha volt legjobb, legnépszerűbb fehérvári női kézis, Németh Helga. De rajtuk kívül is lehetne még veretes neveket sorolni Virincsiktől Szikorán át Siti Eszterig.