Szinte napra pontosan 46 évvel ezelőtt, 1977 november 6-án adták át Székesfehérváron a harmadik vidéki műjégpályát. Igaz, a jégkészítéssel akadtak elsőre problémák, így az előzetesen tervezett programokkal, például a később világbajnok, olimpiai ezüstérmes Regőczy-Sallai jégtáncospár bemutatójával néhány napot csúszott az első valóban jeges nap, de akkor sok más korombéli kisgyerekkel együtt ott tolongtam autogramért a két „celebnél” és tátott szájjal néztük a műjeget, még a palánkon kívülről. Mitől mű? Akkor ez nem is jég, csak műanyag, ami csúszik? Hasonló gondolatok cikáztak akkor a fejemben, de aztán egy jelen lévő szaki elmagyarázta: jég az, csak nem a természet, hanem csövek hizlalják a szomszédos Hűtőházból! Ezek az emlékfoszlányok leperegtek előttem tegnap délután a legújabb jeges csoda, az Alba Aréna jégpróbáján.

Szerencsés, nagyon szerencsés vagyok, hogy ott lehettem a jégpálya megnyitóján ’77-ben, majd a Székesfehérvári Volán SC első bajnoki meccsén, ami olyan sportélmény volt, ami el is döntötte a jégkorong iránti rajongásom. Jól emlékszem, akkoriban, a jégpálya megnyitását követően a helyi iskolák testnevelő tanárainak külön korcsolya tanfolyamokat indítottak, hogy a maguk tanítványait időnként szervezett órák keretében el tudják vinni a jégpályára, és ott már megfelelő korcsolyázótudással felvértezve tudják terelgetni a diákokat.

A mi, jégkoronggal (is) megfertőződött sportrajongó baráti körünkkel külön is éltünk minden lehetőséggel amikor a közönség használhatta a jégpályát, igaz, akkoriban gyakran és tartósan befagyott telenként tavaink vízfelülete, így aztán a mai Csónakázó-tó, az akkori Vidámparki-tó jegén amikor  csak lehetett, órákat koriztunk, hokiztunk, ezért aztán azon alkalmak, amikor a jégpályára is rámehettünk, inkább a barátkozásról, közösségi élményszerzésről szólt, mintsem a sportról. A műjég általában teljesen tele volt, a legjobb esetben is csak lassú tempóban körözgetni lehetett rajta, de annak is megvolt a maga varázsa, mint a melegedőben a büfénél sorban állni forró teáért és zsíroskenyérért.

Közben pedig egyszercsak ott tartottunk, hogy a két fővárosi nagyágyút, az Újpestet és a Fradit megelőzve megnyerte a bajnokságot a Volán, 1981-ben! Hatalmas élmény volt szurkolni a Kovalcsik, Szajlai, Palla, Kiss Tibor-féle Volánnak, de nem ám csak a fehérvári pályán! Idegenbe – ez a Megyeri úti Újpest jégpályát és a Kisstadiont, a Fradi otthonát jelentette, bár emlékszem egy, a Millenárison és egy Jászberényben lejátszott meccsre, a nem sokkal később megszűnt BVSC ellen – is elkísértük a fiúkat, miközben a BEK-ben, a mai BL (CHL) elődjében is bemutatkozott a Volán, de egy holland csapat rögtön az első körben ki is ejtette, bár nem vallott szégyent az akkor még tulajdonképpen csupa budapesti játékosból álló gárda.

Később aztán jöttek a valóban fehérvári tehetségek is, a Kóger István, Pesti-féle generáció, majd az első igazán sikeres ificsapat, a Palkovics, Ocskay, Balajthy, Zalavári nevével fémjelzett alakulat, amelynek tagjai közül sokan lettek igen gyorsan a felnőtt csapat tagjai és válogatottak. A második, 1999-es bajnoki címből az „ikerpár”, Palkovics Krisztián és az ifj. Ocskay Gábor már kulcsjátékosként vette ki a részét, több más fehérvári születésű és nevelésű fiatal hokis mellett.

Ekkor már fedett volt a Raktár utcai csarnok, 1993 óta, amikor a még nagyon fiatal, alig 18 éves Palkovics és társai a Ferencváros legyőzésével először a Magyar Kupa címet is elhódították a Volán történetében.

A fehérvári hoki sikertörténete egyre több állomással gazdagodott, hiszen az évek múlásával és a 2000-es években már sorozatban érkező MK- és bajnoki sikerek okán már nemzetközi megmérettetések házigazdája is volt a Volán, illetve a jégcsarnok. Magyarország – Kanada válogatott mérkőzés, Divízió-1-es vb, Kontinentális kupa négyes döntő a Dinamo Moszkva sztárcsapatával, az NHL-ben is klasszisnak számító, ekkor éppen a tengerentúli liga sztrájkja miatt „hazajátszó” Dacjukkal és Afinogenovval, majd még további számos más nívós ellenfél és játékos tette tiszteletét a sajnos tragikusan fiatalon elhunyt Ifj. Ocskay Gáborról elnevezett Jégcsarnokban.

Tegnap pedig ott álltunk az új Alba Aréna nézőterén és a küzdőtér mellett. Szinte hihetetlen, de igaz: egy igazán világszínvonalú multifunkciós csarnoka lesz Székesfehérvárnak, a székesfehérváriaknak! Egy új, hazánkban páratlan bázis a jégkorongosoknak, egy rendkívüli rendezvényhelyszín több más sportág hazai és nemzetközi eseményeinek méltó megrendezésére és nem utolsó sorban számos közösségi és kulturális esemény ideális helyszíne.

Talán nem túlzó azt állítani, hogy nagyon sokan, egy egész város és térsége várja a munkálatok év végi befejezését, az azt követő hivatalos átadást, az első kulturális eseményt (a kuriózumnak számító Benyovszky-musical egészen biztosan az Alba Arénában kerül színpadra, a tervek szerint a kora nyári időszakban, de már ezt megelőzően is várhatóak kiemelt érdeklődésre számot tartó rendezvények az új arénában) és az első jégkorongmeccset, tovább írva a Budapesti Volán fehérvárivá válásától máig íródó egyre szebb fejezeteket tartalmazó helyi hokitörténelmet.