Immár 4 éve képtelen nyerni a Paks vendégeként a labdarúgó NB I-ben a Fehérvár FC. Ma sem sikerült, nemhogy pontot, de még gólt szerezni sem. A tolnaiak nem csináltak egyebet, mint kihasználták a piros-kék védelem figyelmetlenségeit és 0-0-ás félidő után 2-0-ra nyertek. Kellett ehhez Szappanos kapus számos bravúrja is, amelyekkel jelentősen hozzájárult csapata győzelméhez.

A Vidi nem nagyon tudott profitálni a Mezőkövesd elleni győzelemből és ugyanazt a körülményes, önbizalomhiányos focit mutatta be, mint aminek okán immár lassan 10 hónapja képtelen idegenben nyerni. Bartosz Grzelak március 15-én ült le a fehérvári kispadra, azóta 16 bajnokin 3 győzelem, 6 döntetlen és 7 vereség áll a csapat neve mellett, ami messze a leggyengébb az utóbbi években is, hogy a korábbi, sokkal sikeresebb éveket ne is említsük.

Valahogy az edzőválasztás totális csőd a Vidi vezetői számára már hosszú ideje. A külföldi edzőkkel nagyon melléfogtak, hiába erőltették görcsösen a messziről jött embereket, Marko Nikolics óta nem fordult meg – még az átlag NB I tekintetében sem – a ,inimális szintet megütő szakember a fehérvári kispadon, a magyarokat tekintve pedig lassan visszasírják a szurkolók Márton Gábort, mert bár vele sem volt parádé a csapat szereplése, de az egyaránt első bálos Szabicshoz, majd Husztihoz képest még mindig eredményesebb és alkalmasabb volt a csapat irányítására.

Grzelak keze alatt – most már kijelenthető fél év után – jottányit sem fejlődött a játék, sőt, igazából semmit. Kevés a tudatosság, szűk a taktikai repertoár, hibát hibára halmoz a védelem, amikor van, a helyzetek kihasználása is nagyon gyenge, mentálisan pedig ugyanolyan mélyen van a társaság, mint volt akkor, amikor a legutóbbi edzőváltás történt. Pedig a nyáron már Grzelak kéréseinek megfelelően alították a keretet. Elment 13 játékos, kettőt kölcsönadtak, érkezett Tóth, Spandler, Bambock, Berki, Karamoko és Kalmár, de érdemi pozitív változás nem jött, ugyanazok a klisék és rossz beidegződések vannak, mint korábban. Alibi oldal- és hátrapasszok még hátrányban is, ami egyértelműen a tanácstalanságra és az önbizalomhiányra utal, s egyszerűen nincs Grzelaknak ez ellen semmiféle receptje.

A mai paksi találkozón is hiába tudta előre mindenki, hogy a tolnai zöldek mit játszanak, hogy a szélekről erőltetik a sok beadást, ahonnan lehet, lőnek, mégis egy szélről belőtt labda és egy átlövés okozta a Vidi vesztét. Ráadásul támadásban sem volt sok pozitívum, hacsak az nem számít annak, hogy Karamoko a korábbiakhoz képest egészen lendületesen ment előre, de a végén mindig rosszul passzolt, vagy, hogy beállása után Szabó Levente mesterhármast is rúghatott volna, ha kétszer nem véd bravúrral Szappanos, egyszer pedig a kapufa helyett a hálóba hullott volna a labda szép löbbölése után, de a fociban nincs ha, gól nélkül nem lehet meccset nyerni.

Összességében hiányzott a vagányság, bátorság és az erő a Vidi előrejátékából, hátul pedig a védelem hozta a szokásos bakijait, helyezkedési hibáit. A Paks Balogh révén egy „árnyékot” akasztott Kalmár nyakába, aki így alig tudott tőle szabadulni és fazont szabni a Vidi játékának. A Paks tudta, hogy mit kell játszani és mit kell tennie a Vidi ellen, a Vidi viszont nem tudott mit tenni azzal a taktikával, amit régóta ismer és rendszerint csukott szemmel olvasható. Ez alapvető hiba, és nem csak ezen a találkozón, immár sorozatban, amióta Grzelak az edző.

Persze unalmas már megint az edzőre mutogatni, de ha egyszer gyenge, amit elér a csapattal, akkor nincs mit tenni. Újra felteszem a költői kérdést: miért nem sikerül legalább a csapatot jól ismerő, Vidi kötődésű magyar edzők közül leültetni valakit a kispadra? Aki érti, ismeri a játékosokat és azok is értik, respektálják őt, akinek van edzői rutinja, nem elsőbálos kísérleti nyúl, akinek azért vannak már eredményei is. Ebben a helyzetben egy ilyen szakemberhez kellene nyúlni, ha már Marko Nikolicsot nem sikerült visszacsábítani, mert van ilyen szakember, nem egy, nem kettő!

Persze mindenkivel szemben lehet ellenérvet felhozni, de gondoljunk bele: egy Csertői, egy Waltner, egy Horváth Ferenc (aki egy borzasztóan kezdődött idényből végül kihozott egy ezüstérmet anno, hiába vannak kritikusai, ez vitathatatlan tény), egy Pető Tamás, a Mezőkövesdről lehet, hogy hamarosan távozó Kuttor vagy Bekő Balázs mennyivel volna rosszabb, mint a jelenlegi lengyel-svéd „varázsló”…??? A kérdés azt hiszem, költői.

Mire vár vajon a fehérvári vezetőség? Jó számukra ez a langyos, sőt, inkább hideg víz, amiben fulladozik a csapat? Most tényleg, ennyire naiv a menedzsment, hogy hisz a mesékben, a „majd jönnek az eredmények is” szöveg?

Tény, hogy elindult egy pozitív folyamat, a kapuba jött egy igazán tehetséges, korábban nem véletlenül válogatott kerettag hálóőr, itt van egy hazai szinten kiemelkedő Kalmár Zsolt, a fiatalok közül a 18 éves Pető Milán is egyre többször bevethető, ügyes, szép reményű ifjonc, s összességében ebben a még szűkített, kicsontozott keretben is adott KILENC felnőtt válogatott játékos (magyar és más nemzetek színeiben), három válogatott keretben számításba vett labdarúgó, tehát ez még mindig nem egy gyenge keret!!!

Rendíthetetlenül hiszem és állítom, hogy ezzel az állománnyal is oda lehetne érni akár a dobogóra is, ha nem akarnák az illetékesek mindenáron lenyomni a szurkolók torkán azt, hogy ez egy meggyengül állomány, szűkebb anyagi keretek között. Ez ebben a formában nem igaz! A korábbi pazarlós időszakhoz képest igen, de a hazai mezőnyben ez még mindig egy jó lehetőségekkel bíró egyesület és csapat. A Fradi kiemelkedik, de mindenki más ellen van esély bárhol, bármikor.

Most jön a válogatott meccsek miatti szünet, ideális egy kis frissítéshez. Részint még lehet néhány napig igazolni, kellene is néhány posztra, s lehet edzőt is váltani. Egészen bizonyosan megtalálja a győzelmek útját a Vidi, de nem mindegy kivel és mikor. Ezért ez a következő két hét sorsdöntő lehet az egész szezont tekintve. Amennyiben a menedzsment tanult a korábbi hibákból és képes elismerni, felülírni saját rossz döntéseit, akkor gyorsan, ha nem, akkor ez újra egy körömrágós idény lehet.

(Fotó: Fehérvár FC / Media24)