A bíborlevelű kasvirág kiválóan erősíti az immunrendszert. Kivonata gyulladáscsökkentő, vírusellenes, s nemcsak belsőleg használatos, hanem külsőleg is alkalmazható különböző bőrbetegségeknél, sebek kezelésére.

A kasvirágok közül kettőt fontos kiemelni: a bíborlevelűt és a keskenylevelűt. Mindkettőnek hasonló a gyógyhatása, s eredeti lakóhelyük is megegyezik: Észak-Amerika füves síkságai a keleti és a középső részeken, valamint Dél-Amerika déli része (például Argentína). A bíborlevelű Európába szépsége miatt került: eleinte dísznövényként tartották Angliában, majd hamarosan felfigyeltek jótékony hatásaira, főként az immunerősítés terén.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is megtalálható gyökér- és hajtásrésze. A XVIII század óta nagyon sok fajtáját termesztették csak azért, hogy gyönyörködjenek benne, s csak az 1930-as évektől várt igazán ismertté, mint gyógynövény. – Annak ellenére, hogy egy nebraskai Pawne városában élő bevándorló orvos, Dr. Meyer már 1870 körül szabadalmaztatta vértisztítóként, s hirdette, hogy milyen hatásos szifilisz, üszkösödés, bárányhimlő, skarlát, malária, diftéria, agyhártyagyulladás, influenza stb. esetén.

E lágyszárú, évelő, lila színű növény gyógyerejéről már a sziú indiánok is tudtak. Ők először sebgyógyításra, kígyómarásra, rovarcsípésre, harapásra használták. Gyökeréből pépet készítettek, s azt helyezték az érintett testrészre. Ettől a növénytől vártak segítséget akkor is, ha fájt a foguk, ha lázasak voltak, ha himlő gyötörte őket, ha ízületi gyulladásuk volt.

Az európai telepesek is ehhez a növényhez nyúltak fertőzések kezelésekor, mivel természetes antimikrobás hatású, véd a gombák, vírusok, baktériumok és más kórokozó mikrobák ellen. A krónikus fáradtság is enyhíthető a bíborlevelű kasvirággal, sőt, a candida albicans is (mely a leggyakoribb gombafertőzésért felelős).

Allergiás reakcióknál normalizálja (csökkenti) az immunválaszt, így például az ekcémásoknak is ajánlott a használata. Lehet kezelni vele a felületi sérüléseket is, például az égési sebeket, a tályogot, aknét, felfekvést, szájfekélyt. – Erre jók a belőle készült krémek.

A legtöbb hatóanyag a növény nyers gyökerében található, méghozzá tavasszal, kora nyáron. Ezen kívül a szára, a levelei és a virágzata is gyógyhatású. Nagy mennyiségben tartalmaz fitoszterolokat és poliszacharidokat, melyek immunstimulálók. Az Echinacea hozzájárul ahhoz, hogy a sejtek fokozottabban termeljék az interferont, mely egy természetes vírusellenes anyag. A hatás viszont nem tart sokáig, ezért – ha heveny fertőzésről van szó – naponta többször is ajánlott a fogyasztása.

Hasznos torokfájás, mandulagyulladás, húgyúti fertőzés, középfül-gyulladás, afta esetén is.  A légúti fertőzések, a nátha, a megfázás megjelenésekor nemcsak lerövidíti a gyógyulás idejét, hanem a fertőzést is meg tudja akadályozni. A torokgyulladást a streptococcus baktérium okozza, s ezt gátolja meg abban a bíborlevelű kasvirág, hogy elszaporodjon a mandulán / torokban. Elősegíti az interferon hormon termelődését, mely vírusos megbetegedésnél termelődik a szervezetünkben azért, hogy mozgósítsa immunsejtjeinket. Jól jön az influenza elleni harcban.

A teljes cikk itt olvasható:

https://fmc.hu/2020/02/18/immunerosites-kasviraggal