Hitelesítő feltárást végeztek a Szent István Király Múzeum régészei az elmúlt hetekben Szabadbattyán határában a Seuso-kincsekkel is összefüggésbe hozható épületkomplexum területén. Három kutató szondát nyitottak a korábbi ásatások helyszínén a szakemberek. A fehérvári intézmény a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen végzi a kutatást, a területen anyagmintákat is begyűjtöttek és fémdetektoros vizsgálat is zajlott.

Kovács Loránd Olivér a Szent István Király Múzeum szakmai tanácsadója, az MNM Nemzeti Régészeti Intézet Tudományos Igazgatóságának igazgatója és a fehérvári múzeum részéről Kiss Alexandra a hitelesítő feltárás vezetője a korábbi ásatási dokumentumok alapján jelölték ki azokat a helyszíneket, ahol a kutató szondákat nyitották.

Mint ismert Szabadbattyánban egy tizenháromezer négyzetméteres római kori épületkomplexumot rejt a föld, amely teljes egészében még nem került feltárásra, amióta a munkát 1993-ban elkezdte a területen Nádorfi Gabriella. A Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható területen feltárt komplexum Pannónia eddig ismert legnagyobb méretű, késő római kori épülete. Az is tudott, hogy a 70-es évek közepén már folyt itt próbaásatás, amit akkor Nagy Árpád vezetett. Egy fehérvári asztalosmester, Pereczes Ferenc elmondása szerint azután vonultak ki a régészek a területre, miután 1974-ben egy állatfigurákkal díszített hatalmas ólomüstöt talált itt és bevitte a tárgyat a múzeumba. Megmutatta az előkerülés helyszínét, ahol aztán Nagy Árpád kutatóárkot nyitott. Három hónap múlva a régész levonult a területről, és betakaratlanul ott hagyta a római lelőhelyet, amit utána ki is fosztottak. Pereczes Ferenc elmondása szerint a lelőhely egyik fűtésalagútjában lehettek a Seuso-tárgyak, amelyeknek a nyomait a lelőhely kifosztását követően ő még látta. Korábban erről egy makettet is készített.

Beférhetett a Seuso-kincs a fűtésalagútba?

A hitelesítő feltárás során ennek a helyszínnek az azonosítása is cél volt. „Az alapvető cél az volt, hogy kiderítsük: a Seuso-kincs fizikailag egyáltalán beleférhetett-e bármelyik fűtőcsatornába. Készültek modellek, a kincsek tárolására szolgáló üstben fellelhető lenyomatok, karcok alapján, hogy hány tárgyat helyezhettek bele az elrejtéskor. Így vannak pontos méretadataink a magasságról és a szélességről is, tehát tudjuk, hogy minimálisan mekkora helyen férhetett el a Seuso-kincsek ismert darabjait rejtő üst.” – mondta el Kovács Loránd Olivér.

Eredetileg két különböző helyiségnek a fűtési rendszerét kezdték el átvizsgálni és újból feltárni a régészek. Kiss Alexandra, a hitelesítő feltárás vezetője később újabb adatok alapján egy harmadik helyiséget is elkezdett megvizsgálni.

Nádorfi Gabriellának az ásatási fotója, illetve a leírásai alapján és Kiss Alexandra helyszíni kutatásai szerint is ez lehet az a terület, amit korábban Pereczes Ferenc beazonosított.

„A harmadik szondának a feltárásával még nem végeztünk, mivel az idő most már rosszabbra fordul ezt a felületet nem tudjuk teljes egészében megvizsgálni, mert nem szeretnénk ha sérülnének a föld alatt rejlő római emlékek. Jövőre szeretnénk itt egy kiterjedtebb kutatást végezni. A harmadik helyiségre mindenképp egy nagyobb szondát szeretnénk nyitni, hogy felszínben is jobban lássuk az összefüggéseket. Feltehetően itt található az a fűtőcsatorna, amiről Pereczes Ferenc is említést tett.” – foglalta össze Kiss Alexandra a Szent István Király Múzeum ásatásvezető régésze.

Jól látszik, hogy viszonylag jó állapotban vannak az épület maradványai. Nádorfi Gabriella nagy figyelmet fordított arra, hogy a területre rendszeresen hordjanak földet, ezért a jelentős része a felszínnek szép állapotban maradt meg. Nincsenek szétfagyva a falak, a terazzo-padlók is viszonylag jó állapotban maradtak meg. „Ahol jelentősen megtömörödött a föld, ott érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy bizonyos területekre újra kerüljön földréteg. A területen mindenképpen érdemes lenne rendszeresen kaszálásokat végezni, a bokrokat kiírtani.” – mondta el Kiss Alexandra.

A helyszínen segítették a munkát a Szent István Király Múzeum önkéntes programjának tagjai is. A fémdetektoros kutatások során késő római kis bronzok kerültek elő, valamint egy hagymagombos fibulának a töredéke, amik korszakban teljesen megfelelnek az épületkomplexum használati idejének. Korukat illetően korábbi korszakból előkerült egy trombita fibula, illetve egy térdfibula, viszont azt is tudjuk, hogy a területet korábban használták. A szondákból előkerült leletek a visszatakart földből kerültek elő, ami azt is jelenti, hogy rétegsorhoz ezeket nem tudják kötni a szakemberek.

A tervek szerint jövő év tavaszán folytathatják a kutatást a régészek majd a területen. A mostani hitelesítő feltárás során számos mérést is elvégeztek és újabb adatokat tudtak meg a lelőhelyről, hiszen az ásatásnak a tudományos céljai közé tartozott az is, hogy további leletanyagokat keressenek, mintákat vegyenek, a méretadatokat pontosítsák, hiszen a technológiai fejlődésnek köszönhetően, ma már sokkal precízebbek és pontosabbak a mérőműszerek. Így akár 3D lézerszkenner használatával ma már 3D modelleket is tudnak készíteni egy újonnan megnyitott felszínről.

„Két helyiség esetében ki lehet jelenteni, hogy azokba egyszerűen fizikailag nem férhetett bele a Seuso-kincs. A harmadik helyiség esetében, jelenleg úgy tűnik, hogy beleférhetett, de ennek a teljes visszanyitása már nem tudott megtörténni. Ami jelenleg látható az erősen valószínűsíti, hogy ezt a helyiséget teljes egészében egy következő szezonban kinyissuk. Remélhetőleg ez lesz az a helyszín, ahol számításba jöhet, hogy az eredeti elrejtési helyet be lehet azonosítani.” – fogalmazott Kovács Loránd Olivér.

A dokumentálás még tart, számos mintavétel is történt, amik a különböző anyagvizsgálatokhoz szükségesek. Ezt is elvégezték a helyszínen a nemzeti múzeum szakemberei Mráv Zsolt irányítása mellett. Azt is tudjuk, hogy korábban a Sárvíz moszatját is megtalálták az egyik edényen.

A római korban hajózható Sárvíz folyó mellett feltárt komplexum Pannónia eddig ismert legnagyobb méretű, késő római kori épülete. Felmerült a lehetőség, hogy a negyedik században esetleg nem palota, hanem egy kereskedelmi központ lehetett itt. Geofizikai mérések egy hatalmas méretű római épületegyüttes alaprajzát mutatják a Seuso-épületkomplexumtól nem messze. A talajfelszín alatt néhány centivel kezdődnek a falmaradványok. Az egykori Sárvíz mentén egy nagy méretű kikötő lehetett és az is szinte biztos, hogy ez összeköttetésben volt a Seuso-épületegyüttessel.

A hitelesítő feltárásról videós összefoglalóval is jelentkezik hamarosan a Szent István Király Múzeum.

(SZIKM)