A kamillát a téli időszakban főként felső légúti és meghűléshez kapcsolódó panaszok enyhítésére szoktuk használni. Kiválóan alkalmazható hörghurutnál, torokgyulladásnál. Teája igazi csodaszer, de gargarizálhatunk is vele, inhaláláshoz is tökéletes, s még a fürdővízbe is érdemes tenni illóolajából.

Valószínűleg nincsen olyan háztartás, ahol ne lapulna egy zacskóban/üvegben kamillavirág. E bájos növényre már az ókori egyiptomiak is csodálattal tekintettek: úgy gondolták, hogy Ré, a Napisten ajándékozta az embereknek. (A fehér szirmok és a sárga fészek miatt – úgy néz ki, mint a nap.) A fejfájást enyhítették vele.

A rómaiak italok és tömjének készítéséhez használták. Diadalútja is ekkor kezdődött el, hiszen ebben az időben kezdték el kezelni vele a bőrsérüléseket. Hippokratész menstruációs panaszokra (görcs, erős vérzés) ajánlotta, és nagyon fontos gyógynövénynek tartotta. Dioszkoridész és Plinius fejfájásra, vese-, hólyag- és májpanaszokra javasolta.

A középkorban az angolszászoknál egyike volt a kilenc szent gyógynövénynek: lázra, megfázásra, gyomorpanaszokra vették elő, s kezelték vele az emésztőrendszeri rendellenességeket is. Sőt: úgy gondolták, hogy megóv a pestistől, ezért a kisbabák bölcsője fölé mindig akasztottak belőle egy csokorral.

A kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék családjába tartozik. Orvosi székfű néven is közismert, s hívják még pipitérnek, nemes pipitérnek, anyafűnek, szikfűnek, bubulykának, katókának, anyaméhfűnek, piperefűnek, pipiskének, szüzekanyjának stb is. (Nem tévesztendő össze a római kamillával!) Neve görög eredetű: chamos=talaj, melos=alma, ami arra utal, hogy talajszinten nő és alma illatúak a virágai.

A Földközi-tenger keleti részéről származik, de mára már a világ minden táján megtalálható. Nagy mennyiségben termesztik Argentínában, Bulgáriában, Magyarországon, Egyiptomban. Üzemi körülmények közötti termesztési technológiája Kerekes Józsefhez köthető, aki a gyógynövénykutatás egyik úttörője volt. Ő dolgozta ki az eljárást az 1970-es években. (Az orvosi székfű nemesítése egyébként már az 1960-as években elkezdődött hazánkban.)

A kamillával „természetes” közegében főként mezőkön, útszéleken találkozhatunk. (Magyarországon főként az Alföld szikes területei jelentik otthonát.) Nagyon igénytelen növény.  A vadon termett és a termesztett állománya egyaránt alapanyagául szolgál a gyógyszeriparnak és a szépségiparnak. Gyógyászati célokra nemesített fajtáját használják.

Gyűjteni akkor ajánlatos, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak. Ez az állapot általában áprilistól júniusig tart. Akkor érdemes leszedni, amikor száraz az idő, s kerülni kell – mint minden gyógynövény esetében – azokat a területeket, ahol nagy a szennyezettség esélye. (El kell felejteni például az autóutak és az ipari területek környékét.) Édesanyám a kertjében termeszti – s ebből adódóan vigyázni tud arra, hogy lehetőség szerint semmilyen káros anyag ne szívódhasson fel benne/telepedhessen meg rajta.

Virágzata elsősorban szeszkviterpén tartalmú illóolajat, flavonoidokat, glikozidjaikat, kumarinokat és nyálkát tartalmaz. Illóolaja (Matricariae aetheroleum) sötétkék színű. Ennek oka a kamazulén nevű hatóanyag, ami egyébként gyulladáscsökkentő.

A teljes cikk itt olvasható:

Kívül-belül csodaszer: a kamilla (fmc.hu)