Néma koszorúzással és Matuz János író-rendező Emlékezők ünnepe című színdarabjával tartottak megemlékezést a Városház téren vasárnap délelőtt. Az előadás a székesfehérvári eseményeket a forradalom résztvevőinek szemszögéből, táncbetétekkel kiegészítve idézte fel.

A Szent István-székesegyház oldalánál, az 1956-os forradalom áldozatainak emlékét őrző feszületnél néma koszorúzással kezdődtek az október 23-ai megemlékezések Székesfehérváron. A feszületet még 1992. október 23-án, 36 évvel a forradalom után állították. Közös koszorút helyezett el Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Cser-Palkovics András polgármester, dr. Simon László főispán., valamint dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke.

A néma koszorúzás után, délelőtt 10 órától kezdetét vette a megemlékezés a Városház téren felállított színpadon. A többszáz megjelentet dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte. „Szép hagyományunkká vált az elmúlt években, hogy március 15-én, valamint október 23-án is főként székesfehérvári fiatalok színjátékán keresztül elevenednek meg forradalmaink eseményei.” – kezdte beszédét a városvezető, majd felidézte a 66 évvel ezelőtti forradalom székesfehérvári eseményeit. Ahogy fogalmazott, történelmileg is hiteles a megemlékezés, hiszen az egykori forradalmi események mozgatói 1848-ban és 1956-ban is a fiatalok voltak.

„Ma emlékezzünk tisztelettel azokra, akik személyes kockázatot is vállalva léptek fel 1956. október 23-án és az azt követő napokban, akár Budapesten, akár Székesfehérváron, akár az ország bármely településén. Életüket, személyes és családjuk szabadságát kockáztatták, sok esetben áldozták a szabadságért, függetlenségért. És hacsak néhány napra is, de győztek. És ez a néhány nap, a győzelmük, a törekvéseik, a kitartásuk is kellett ahhoz, hogy mi elnyerhessük a nemzeti és az egyéni szabadságunkat.” – szólt tisztelettel 1956 hőseiről a városvezető, aki hozzátette: az 1956-os forradalom és szabadságharc bizonyítéka annak, hogy a magyar egy szabadságszerető, nemzeti önrendelkezését véráldozat árán is kivívni kész nép.

Dr. Cser-Palkovics András polgármester emlékeztetett: 1956 sajnos annak is bizonyítéka, hogy amikor igazán fontos volt, Magyarország nem számíthatott a szerencsésebb történelmű, szabadságban élő országok segítségére. Újságírók, világsztárok és korabeli véleményvezérek ugyan felkarolták a magyar forradalom ügyét, egy nyílt konfliktust azonban senki sem mert megkockáztatni. „A mi tisztünk, ennek, a XXI. századi generációnak a tiszte, hogy minden rendelkezésére álló békés eszközzel kivívja és megtartsa Magyarország nemzeti önrendelkezését. (…) 1956 tehát nem csak az örökségünk, hanem egy évszázados, évezredes éthosznak a megtestesülése, melyet ugyan más világban, más korban és más eszközökkel, de nekünk is büszkén tovább kell képviselnünk. Ez a hazánk, ez a városunk túlélésének záloga!” – zárta megemlékező beszédét a polgármester.

Törsök Márta, Magony Imre, Csutorás Emma és Schneider-Zaj Ákos, valamint Lórodi Luca előadásában láthatták az Emlékezők ünnepe című előadást. A színdarabot Matuz János írta és rendezte, aki négy elbeszélő, valamint egy táncos segítségével mutatja be azokat a történeteket és hangulatot, melyek a forradalom alatt jellemezték a várost.

A rendező olyan emberek szemszögéből meséli el a forradalom történetét, akik testközelből élték át azt, több mint hat évtizeddel ezelőtt. A darab koreográfusai Rovó Tamás és Tombor Tímea voltak, zenei vezetőként pedig Cserta Balázs működött közre.

(ÖKK, fotó Simon Erika)