A meccs előtt már volt egy kapus „ügy”, mivel a Vidi ifjú portása, Dala Martin az U21-es válogatott utolsó edzésén megsérült, így a görögországi légióskodása után Fehérvárra igazoló, rutinos Nagy Gergő kapott bizalmat Pető Tamástól. A korábbi dunaújvárosi, Vasas és Paksi hálóőr higgadtan, jól tette – nem túl sok – dolgát első piros-kékben lehúzott tétmeccsén, nem rajta múlott, hogy végül pont nélkül maradt együttese.

A találkozó első 10-15 percében a vendégek birtokolták többet a labdát, de egy távoli Tajti átlövésen kívül, amit Nagy ütött szögletre, nem okoztak veszélyt a vendéglátók portájánál. A másik oldalon előbb a szemfüles Gradisar próbálta a kezdőkörből átemelni a játékszert a kissé kint álló Piscitellin, ám kevéssel a felső léc felett is elsuhant a labda, majd a nagy kedvvel és jól játszó, már-már régi fényében irányító, osztogató Kalmár távoli szabadrúgása kerülte el kevéssel Piscitelli kapuját. Akkor még nem volt semmi előjele annak, hogy élete meccsét fejezi majd be 70 perccel később a nyáron Mezőkövesdről Újpestre igazolt hálóőr.

A 23. percben aztán bemutatta első parádéját az olasz: Katona lépett ki ajtó-ablak ziccerben, majd a 16-os vonalához érve jobbal lőtt, de a bal alsó sarokra tartó labdát a vendégek portása bravúrral kitornázta. Ezt követően Pető Milán maradt le centikkel a kapu torkában egy jobb oldali centerezésről, de Gradisar is hasonló szituációban késett le centikkel a labdáról.

A Vidi a 20. perctől egyértelműen veszélyesebben, jobban focizott tavalyi mestere, Bartosz Grzelak, és számos korábban a Vidben szolgáló futballisa (Fiola, Bese, Gergényi, Karamoko, Tamás), aktuális csapatánál. Grzelakot „kedves” kis rigmussal fogadták az RBD ultrái: „Könnyen jöttél, könnyen mentél, Bartosz Grzelak k..va lettél!” A tréner a nyáron furcsa körülmények között távozott és utólag is nyilatkozott olyat, amivel kiverte a biztosítékot a Vidi kemény magjánál. A két kispad között is volt némi feszültség, de ami a szakmát illeti, nyugodtak kijelenthető, hogy Pető Tamás lemeccselte utódját, igaz, ettől még – ha nem is igazságosan – a svéd-lengyel szakember lehetett boldogabb a végén…

A fehérváriak trénere végig együtt élt a játékkal, gyakran hívta ki játékmegszakításos szituációkban kulcsembereit, Kalmárt, Serafimovot és Csongvait, hogy instrukciókkal lássa el őket és általuk társaikat. Ennek ellenére a szünetig nem esett gól, sőt, sokáig a második játékrészben sem.

Ekkor már teljes mértékben a Vidi volt a jobb, aktívabb, veszélyesebb, de Piscitelli és előtte a védelem jól állta s arat, ha pedig éppen nem, akkor Fortuna kisegítette őket. A 61. percben cserélt először Pető mester: Katona helyén Stefanelli, Simut helyén pedig Milicevic folytatta, majd nem sokkal később Pető Milán helyett Kovács Patrik, Holender váltójaként pedig Szabó Bálint érkezett a pályára.

A „kis” Pető még a pályán volt, amikor Milicevic balról érkező kiváló ívelését Gradisar az ötös jobb sarkáról a középen egyedül érkező középpályás elé stukkolta, akinek 4 méterről leadott fejesét óriási bravúrral ütötte ki Piscitelli! Valószínűleg Pető Milán azóta sem érti, hogy onnan, a kapu torkából ezt a fejest miképpen tudta az újpesti hálóőr hárítani.

Aztán, ahogy lenni szokott, a kihagyott ziccerek megbosszulták magukat, mert egy újpesti próbálkozásnál a 64. minutumban ide-oda pattogott a labda a hazai kapu előterében, amit Tajti Mátyás emelt szépen a bal felső sarokba a védők sűrűjéből. Okos megoldás volt, ami végül három pontot jelentett a vendégeknek.

A hajrában hiába került sokszor össztűz alá az újpesti kapu, Piscitelli minden védett, vagy a próbálkozás elkerülte a kaput. Előbb Stefanelli lőtte keresztbe a játékszert az ötös jobb sarkáról, majd Kovács Patrik közeli lapos lövését lábbal hatástalanította a lila-fehérek ihletett napot kifogó „goalkeepere”, végül pedig Gradisarnak az ötös jobb sarkáról megeresztett erős, a „szeme közé” tartó lövését tolta fölé elképesztő reflexmozdulattal. Akadt még egy 11-es gyanús eset, de videózás után mehetett tovább a foci.

Az Újpest FC 97 percnyi játék végén örülhetett szerencsés győzelmének. A látottak alapján minimum egy pontra rászolgált a Fehérvár FC, amely a következő fordulóban, december 1-jén, vasárnap 17.00 órakor Zalaegerszegen vendégszerepel.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Piscitellivel nem bírt a Vidi, az Újpest a kapusának köszönheti sikerét appeared first on Média 24.

Az első perctől a Vidi uralta a mérkőzést, az első 27 percben Gradisar mesterhármasnál tarthatott volna, ám kétszer egy az egyben a kapussal szemben hibázott ordító ziccert, majd a felső lécet lőtte telibe, de más lehetőségei is akadtak a piros-kékeknek, amelyek nem vezettek eredményre.

Hátul ugyanakkor sokat hibáztak a fehérvári játékosok, gyakorlatileg ezekből éltek a hazaiak, akik mindkét kecsegtető helyzetüket az első játékrész hajrájában két nagy egyéni hibának köszönhették: Gergényi éppen egy újpesti játékos elé tette a labdát mentés címszóval, szerencse, hogy Tóth Balázs védte a löketet, majd Serafimov hozta szó szezont ziccerbe Ambrose-t, ám Tóth most még nagyobbat védett.

A második félidő is hasonlóképpen alakult, mint az első, az Újpest 30 percen át csak nyomozta a labdát, de Christensen szabadrúgását követően Stefanelli is a lécet, a jobb oldali kapufát találta telibe, amit megelőzött Gradisar gólja, amit a VAR-os egység (a Vidi „nagy barátja”, bizonyos Vad II István volt a VAR-os egység vezetője…) főszereplésével visszavontak, mondván, Gradisar úgy indult és fordult le védőjéről, hogy lefaultolta. Az tény, hogy a lilák védője lepattant az elé belépő szlovén támadóról, ám a komolyabb ligákban, a hasonló test a test elleni ütközéseket nem fújják le. Most ez a szituáció önmagában is meccsdöntő tényező volt, mivel a megérdemelt Vidi vezetés elmaradt, hogy aztán a hajrában kétszer lekontrázza a piros-kékeket a vendéglátó gárda.

A 76. percben a nem sokkal korábban csereként beállt Tajti váltotta gólra Tamás beadása és Spandler lekészítése (nem tévedés, a fehérvári védő nagyon rossz lábtartással ért a labdába, ami pont Tajtihoz pattant) után, hogy aztán rögtön a következő kontrából az ugyancsak csereként beálló Csoboth robogott el a leshatáról (itt Gergényi ragadt bent pont annyival, hogy ne legyen les) ott, ahol előtte 2 perccel Tamás, azaz a bal oldalon, majd pontos centerezését Ambrose közelről bepasszolta a bal sarokba.

A legvégén még a másik oldalon csereként beszálló Karamoko hozott össze egy „hol volt, hol nem volt” 11-est, mivel a televíziós visszajátszások alapján nem is ért hozzá a szépen homorító Pauljevicshez (naná, hogy ő is csereként állt be), sőt igyekezett elugrani előle a vonalon. Tóth Balázs védte a büntetőt, majd a kipattanó utáni ismétlést is, de igazából ennek nem volt már semmi jelentősége.

Rendkívül balszerencsés és bosszantó vereséget hozott össze magának a Vidi, mert elöl képtelen volt érvényes gólt szerezni fél tucat nagy ziccere ellenére, miközben védelme „megbízhatóan” hozta a szokásos bakijait, helyezkedési és technikai hibáit, a kispadon pedig Bartosz Grzelak megint képtelen volt jól és gyorsan reagálni a látható változásra, jelesül most a három frissen beállt játékosra, a Csoboth, Tajti, Pauljevics trióra, akik frissen megfutották két kontrából, Vidi lehetőségeket követően a fehérvári hátsó alakzatot és ki is használták lehetőségeiket.

Újra és folyamatosan megválaszolásra vár a kérdés: ki a felelős azért a Sóstón, hogy a minőségi rotációt jelentő két támadót, Kastratit és Szabó Leventét elengedték kölcsönbe? Különösen a villámléptű Kastrati hiánya érezhető nagyon komoly mértékben, mivel ő a hajrára beszállva számos mérkőzésen volt döntő tényező és szerzett fontos gólokat, adott fontos gólpasszokat. Egyszerűen érthetetlen, miért gondolta úgy bárki, hogy egy jó minőségű kezdőcsapat mellett jól van az úgy, hogy a cserepadon alig maradt a tinik mellett épkézláb játékos.

Pánik, baj, nincs a Vidi továbbra is a 3. helyen áll, de sorban szalasztja el nagy lehetőségeit arra, hogy ezt a pozíciót bebiztosítsa, sőt, mindent megtesz azért, hogy magára húzza a fő üldöző Puskás Akadémiát.

A következő körben, március 10-én, vasárnap délután (15.30) a címvédő Ferencváros ellen lehet javítani, ám ez ebben a helyzetben, ilyen ziccerpazarló támadójáték és bizonytalan védelem mellett ez a legkevésbé valószínű. Persze, ez a magyar NB I, itt nincs tuti, még a Fradi számára sem. Ezt éppen a piros-kékek elleni őszi, Üllői úti találkozón is találkozó bizonyította.

The post Vidi-tanulmány: hogyan verjük meg magunkat? appeared first on Média 24.