Mindkét csapat számára létfontosságú volt a győzelem, mert egyaránt négyszer kaptak ki egymás után, igaz, a Debrecen ezt új edzőjével, Máté Csabával produkálta, aki már egy leszállóágban lévő csapatot vett át, amely augusztus óta nem tudott nyerni, ráadásul váltás ide vagy oda, egyre reménytelenebbé vált a játéka is. A Vidi ifjoncokkal teli alakulata ugyanakkor – egy kivételtől eltekintve – jól focizott, de hadilábon állt a szerencsével, ugyanis a helyzetkihasználása nagyon gyenge volt, illetve a Paks ellen az indiszponált játékvezetés is pontoktól fosztotta meg.

Ezek fényében nem lehetett nagy meglepetés, hogy a szombat esti találkozón az első perctől kezdve az utolsóig a fehérvári gárda uralta a játékot, lelkesedésben, szervezettségben, játékminőségben és – ami a legfontosabb – a helyzetek kihasználásában is jobb volt ellenfelénél, amely az egész találkozón nem volt képes igazán nagy ziccert kidolgozni.

A kezdést követően már Pető Tamás csapata birtokolta többet a labdát, de a 18. percig, amikor Bedi lövése szinte súrolta a jobb kapufát, nem alakult ki helyzet egyik oldalon sem, csak a szögleteket „gyártotta” ipari mennyiségben a hazai egylet. Bő félóra elteltével Dzsudzsák került kecsegtető lövőhelyzetbe 17 méterről, középről, de próbálkozása jócskán a bal alsó sarok mellett hagyta el a játékteret.

A 36. minutumban aztán megérkezett a Vidi megérdemelt vezetése: Katona újabb sarokrúgását követően Gradisar emelkedett a legmagasabbra, majd mintaszerű mozdulattal szép gólt fejelt a bal felső sarokba! A labda a felső lécet is „megborotválta” kicsit. Ezzel érdemben le is zárult az első  45+2 perc.

A második félidő is hazai helyzetekkel kezdődött, de Katona szólója végén jól repült ki kapujából Megyeri, majd Szabó Bálint éles szögből leadott szép lövése tornázta ki a bal sarok elől a Loki korábbi válogatott hálóőre.

Az 55. percben aztán már ő sem tudott segíteni: Csongvai mélységi passzával Gradisar lépett ki a félpályánál, szólója végén pedig jobb külsővel szépen eltette a labdát a kifutó Megyeri mellett, megszerezve maga és csapat második gólját, amely el is döntötte a mérkőzés sorsát.

Máté Csaba ezt követően mintha fel is adta volna a meccset, sorra cserélte le kulcsjátékosait. Elsőként a csapatkapitány Dzsudzsákot, aki nem sok vizet zavart, a már említett lövésén kívül néhány beívelésre futotta tőle másra nem, majd lement Szécsi, aztán később a válogatottban is megfordult Ferenczi, a legjobb támadó, Bárány, végül  Pellumbi is. A másik oldalon Pető Tamás Stefanellit, majd a véghajrában Kovács Mátyást, Kalmárt és Larsent dobta csatába.

Stefanellinek volt egy nagy lehetősége még, igaz, kisodródott helyzetből kellett próbálkoznia, illetve Holender is lőtt egy egészségeset, a kapu mellé. A másik oldalon Dala könnyedén védte Silue közeli, de erőtlen fejesét és a hosszabbításban Domingues ugyancsak gyenge lövését. Ekkor már nem volt a pályán Batik, aki Gradisar után Stefanellit is felrúgta, így két sárgája után a piros lapot is begyűjtötte.

Rangadónak indult, de összességében sima Vidi siker lett a vége, a Loki válsága mélyül, a piros-kékek pedig sikerélményhez jutottak a szerdai DVTK elleni (20.00) hazai MK-mérkőzés, és a vasárnapi, ugyancsak a Sóstón sorra kerülő, Kecskemét elleni (17.00) bajnoki összecsapás előtt.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Gradisar duplájával simán verte a DVSC-t a Vidi appeared first on Média 24.

A debreceni összecsapás hasonlított néhány korábbi találkozóhoz, amelyeken az első félidőben jelentősen jobb volt riválisánál a Vidi, de nem tudta ziccereit gólra váltani, s ahogy aztán majdnem mindig történt, a hajrában gólt kapott, s pont vagy pontok nélkül maradt. Ezúttal is ez történt, mert a találkozó kétharmadát uraló piros-kékek csak kapufát tudtak szerezni, gólt nem, hiába volt igen nagy lehetősége Katonának, Karamokónak és Christensennek is, nem volt jó a befejezés, illetve Megyeri védett többször nagyokat a kapuban.

A helyzetek elpazarlását ebben az idényben különösen megsínyli a Vidi, mert ahogy Újpesten, vagy éppen a ZTE ellen két hete a Sóstón, a bekapott gól után már nem volt képes újítani, csak görcsölt és elszórta a pontokat. Az kiváltképp feltűnő, hogy ha hátrányba kerül a csapat, szinte mindig ki is kap, nem tud váltani, ha az ellenfél szerez vezetést, mint ahogy az is kifejezett fehérvári sajátosság, hogy a bekapott gólokat komoly egyéni hiba előzi meg.

Debrecenben is ez történt. A bekapott gól előtt a beívelésnél Spandler rosszul fejelte ki a labdát, szinte felkínálta a kapáslövést a gólszerző Dreskovicsnak, aki védő létére a lábára hulló ideális labdát be is varrta 12 méterről a jobb alsóba. Spandler bárhova fejelhette volna a játékszert, vagy, ha bele sem ér, az is többet ér csapatának, mint ez a suta felszabadítás, ami sokba került a piros-kékeknek.

Ennek ellenére is még mindig a saját kezében van a sorsa Bartosz Grzelak csapatának, ám ha végül több, mint fél év után pont az utolsó meccsen bukja el az érmet, akkor aligha veregeti meg bárki is a vállukat, dacára annak, hogy az idénykezdés előtt, de még 4 eltelt forduló után is alighanem bárki aláírta volt a 4. helyet látatlanban. Így azonban nem, mert az egész tavasz arról szólt, hogy a Vidi riválisai, első sorban a Puskás Akadémia bő kézzel szórta a pontokat, ám a fehérvár egylet is valahogy mindig akkor kapott ki vagy éppen adott le két pontot pár perccel a befejezés előtt, amikor végleg le lehetett volna szakítani az üldözőket. Amikor volt 6-7 pont előny már és el lehetett volna menni 10 ponttal is, ami már lélektanileg is egy komoly fór, akkor mindig jött a botlás.

Az előny aztán a hajrában elolvadt, 1 pontra csökkent, mert az egyébként korántsem félelmetes ZTE, Kisvárda duó ellen képtelen volt legalább 3 pontot összekapirgálni, az 1 pedig kevés volt. A mostanival együtt a legutóbbi négy meccsen a megszerezhető 12-ből mindössze 4 pont jött össze, ami nagyon kevés.

A DVTK ellen pedig már minden lutri lesz, mert ez a Diósgyőr egy nagyon kétarcú csapat, amely képes egy héten belül reménytelen produkcióval kapni egy hetest Újpesten, majd legyőzni a bajnok Fradit. Megjósolhatatlan melyik oldalát mutatja majd a Sóstón. Ha a jobbikat, miközben a Vidi csak görcsöl, ahogy szokott többnyire az elmúlt időszakban, akkor nem lesz dobogó, mert abban biztosak lehetünk, hogy a megyei rivális PAFC hazai pályán nekimegy a Debrecennek, s besöpri azt a három pontot, amivel még marad esélye az éremszerzésre.

A Vidi – DVTK és a Puskás – DVSC mérkőzéseket egy időben játsszák majd le, hogy mikor, azt még nem lehet tudni, az MLSZ kivárt, hogy lesz-e még ezeknek a találkozóknak tétje. Most már tudjuk, lesz… Erősen sanszos, hogy ezt a két meccset hagyják slusszpoénnak, illetve a Paks – Kisvárda összecsapást, mert ha nem nyer a Paks, a Vidi pedig igen, akkor az ezüst kerül Fehérvárra, nem a bronz.

Egy biztos: lesz izgalom bőven május 18-án vagy 19-én este.

(Fotó: Fehérvár FC)

The post Vidi vereség Debrecenben, az utolsó meccs dönt appeared first on Média 24.

A mérkőzés komoly taktikai csatát hozott, a Vidi hazai pályán sem esett neki ellenfelének, sőt, enyhén fogalmazva is visszafogottan, a hátsó stabilitásra alapozva focizott, mintha idegenben játszott volna. Magára húzta a debrecenieket, akik próbálkoztak is becsülettel, de nem tudtak mit kezdeni a piros-kékek taktikájával.

Alig fél óra elteltével aztán hirtelen megélénkült a meccs, mivel egy fehérvári támadás végén a büntetőterületre egy csel után betörő Katonát Baranyai felvágta a vonalon, a Andó-Szabó játékvezető pedig a 11-es pontra mutatott.

Némi vita után Stefanelli állt a labda mögé és elvégezte talán minden idők egyik legpocsékabb büntetőjét. Gyakorlatilag a középen álló Megyeri kezébe emelt, mivel a vendégek kapusa sokáig várt, nem dőlt el, az argentin támadó pedig gyengén az ölébe pöttyintett. Christensen, aki nagyon el akarta végezni a 11-est, rendkívül dühösen mutogatott Stefanellinek, ám pillanatok múlva kiderült, nincs rá oka, lévén az éles szemű VAR-os egység kiszúrta, hogy a lövés előtt belépett már az egyik debreceni a 16-os területére. Valóban, kb fél lábfejjel… Andó-Szabó újra rúgatta a büntetőt, amihez most már Christensen állt oda és be is varrta a jobb sarokba, Megyeri ezen is rajta volt, de kiválóan helyezte a norvég középpályás, nem lehetett védeni.

Az első félidőben már nem változott az eredmény, mivel Tóth Balázs hatalmasat védett Bárány közeli, jól helyezett, erős fejesénél. A Vidi portása hihetetlen reflexxel és gyorsasággal leért a bal alsó sarokba tartó labdára, ritkán látható nagy bravúr volt!

A második játékrészben sem változott sok minden, a Vidi nem nagyon akart, a Debrecen pedig nem tudott mit kezdeni ellenfelével. Egy Dzsudzsák szabadrúgás utáni lövést kellett Tóthnak védenie, majd Szuhodovszky bal alsóba tartó lövését tolta a kapufára a hazaiak hálóőre.

A hajrára beállt Sigér és Gradisar is, akinek elvileg a kezdőben a helyük, de Grzelak úgy döntött, elég lesz nekik ezen a meccsen bő fél óra, miközben az első bálos Berkit állította a támadósorba, először kezdőként,  hogy 57 perc alatt alig érjen labdába. Kellenek a „fiatalpercek”, ez rendben van, de annyira nem jó csapat ez a Vidi, hogy minden meccsen elbírja, hogy akad, aki kiviszi egy órára megsétáltatni a mezét, amúgy a játékhoz nem sokat tud hozzátenni. A fokozatos terhelés jegyében ezeknek a srácoknak kezdetben a meccs végén kellene 10-15 perces lehetőséget adni, majd fokozatosan növelni a játékperceiket és a terhelésüket.

Bartosz Grzelak komoly kockázatot vállal, hogy ilyen mértékben dobálja őket a mélyvízbe. Zalaegerszegen látszott, hogy nekik ez a mellény még nagy ebben a formában, de aztán a három győzelem során nem lett baj a szerepeltetésükkel, igaz, a zalaihoz képest nem voltak annyian és annyit játékban a tinik közül, mint ott.

Ez az újabb 3 pont nagyon jól jött a Vidinek, mert a DVSC-t 10 pontra leszakította, a Puskás Akadémia pedig hiába ütötte ki 6-1-re az MTK-t, nem tudott öt pontnál közelebb jönni a 3. helyezett piros-kékekhez, akik a 22. fordulóban, február 24-én, szombaton 15.00 órakor a DVTK vendégei lesznek Diósgyőrben (Miskolcon), ahol újabb komoly csata vár rájuk.

The post Legyőzte a DVSC-t is a Vidi, egyre stabilabb a dobogó appeared first on Média 24.

Az első félidő egyértelműen a Lokié volt, nem volt érdemtelen, hogy az összességében két góllal és egy gólpasszal záró Domingues (Bárány szerzett még gólt hajdúsági részről) vezérletével elhúztak 2-0-ra a hazaiak.

A folytatásra aztán egy gyorsabb, koncentráltabb Vidi jött ki, s ennek rögtön a kezdés után érkezett is az eredménye: egy formás Kalmár-Kodro-Szabó Levente akció végén utóbbi vette be Megyeri kapuját.

A Vidi szépítését követően fokozatosan tért magához a DVSC, amely a játékrész második felében Domingues újabb találatával visszaállította a kétgólos különbséget, s az egyre szétesőbben focizó, rendkívül gyengén védekező fehérváriak nemhogy újítani nem tudtak, de örülhettek, hogy nem kaptak még 1-2 gólt. Gyakorlatilag 70 perc után szétszakadt a pálya, a piros-kékek játékosainak döntő többsége egy-egy pontatlanul befejezett támadást követően csak ballagott vagy kocogott visszafelé, a debreceniek pedig létszámfölényben simán eljutottak helyzetekig, de vagy Tóth Balázs védett bravúrosan, vagy hibáztak a piros-fehérek.

Az, hogy így történt, két dolgot vet fel: vagy nincs erőnlétük a Vidi játékosainak és elfáradtak bő 1 óra után, vagy egyszerűen nem óhajtottak visszazárni, visszafutni egy-egy elrontott támadás után. Egyik sem vet jó fényt az edzőre…

Apropó, edző! Bartosz Grzelak ezen a meccsen sem tudott érdemi módon változásokat eszközölni, amikor láthatóan nem ment csapatának. A szokásos klisékkel operált, későn kezdett el cserélni, akkor is, 1-3-nál támadó helyett védekező stílusú játékost küldött be a pályára! Hová, miért kellett kétgólos hátrányba szűrő a gólt szerezni képes játékos helyére? Ezt ő sem tudná elfogadhatóan megmagyarázni. Mert nem lehet…

A lengyel-svéd tréner már nyártól nem volna a Vidi edzője, ha az ex-sportigazgató nem kötött volna vele ideérkezésekor olyan megállapodást, ami csak a trénernek volt előnyös, a klubnak nem. Azóta is próbáltak már megegyezni néhányszor Grzelakkal, hogy közös megegyezéssel váljanak el egymástól, ő és a klub, de ezt nem akarta, a szerződése pedig garantált jövő nyárig. Ha elküldik, komoly pénzt kell neki fizetni. A korábbi döntéshozó pedig inkább angolosan távozott, mintsem megoldotta volna azt a helyzetet, amelynek éppen ő maga volt a legfőbb előidézője…

Továbbra is szilárd meggyőződésem, hogy ha egy alkalmas, jól meccselő, tekintélyesebb, keményebb kezű edző ülne a Vidi kispadján (vagy sétálgatna előtte), minimum 5-6 ponttal több állna a csapat neve mellett a tabellán.

A következő körben az újonc, de rendkívül jól focizó, bátor támadójátékkal operáló, lendületes DVTK érkezik a Sóstóra, október 28-án, szombaton 14.45-kor, s ha ellene sikeres szeretne lenni a Vidi, akkor nem a szerencsére és néhány játékos egyéni villanásaira kellene bízni a döntést, hanem egy jó koncepcióra, taktikára és mindenek előtt egy jól felálló, stabil védekezésre, amelynek láthatóan folyamatosan híján van ez a fehérvári csapat!

The post Vidi: idegenben továbbra sem megy appeared first on Média 24.