Az ünnepi szentmisén Spányi Antal megyés püspök megújította hazánk felajánlását Szűz Máriának, ahogyan azt Szent István király tette 1038-ban, a halálát megelőző napon.

Az ünnepi liturgiában – a Szent István-i hagyományhoz hűen – a főpásztor a Magyarok Nagyasszonya pártfogását, közbenjárását kérte az egész magyar népért. A „Regnum Marianum” Magyarország régi, latin nyelvű, katolikus elnevezése Mária királyságát jelenti. A kifejezés abból a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király a halála előtti napon, vagyis 1038. augusztus 14-én Székesfehérváron a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl.

Amikor a beteg István király érezte halála közeledtét, magához rendelte a püspököket, palotájának és a nemzetnek nagyjait; megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet és az alázatossággal törődjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így fohászkodott Isten Szentséges Anyjához: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”

Spányi Antal püspök szentbeszédében elsőként arról szólt, hogy első szent királyunk, amikor emberileg megtapasztalta a kilátástalanságot, saját erőinek végességét és csak a fenyegető végzet lebegett szeme előtt egy hosszú életmű kudarcos végét sejtetve, akkor imádkozni indult a templomba.

„A szent király ilyenkor, amikor imádkozik, ilyenkor igazán nagy. Hisz az imádkozó ember, a térdelő ember a nagy, aki Istennel kapcsolatban a gondviselést kérdezi, s az Úr válaszára figyel, erre a válaszra vár lelke csöndjében. Emberileg véget ért az ő útja, vállalt feladata beteljesedett, ereje elfogyott. A palotától a templomig vezető néhány méter megtétele is bizonyosan hatalmas erőfeszítésébe került.” – fogalmazott a megyés püspök, hozzátéve, hogy Szent István a templomban remélte megtalálni azt, amit annyiszor keresett magányos óráiban, gondolkodva a múlton, de főleg a jövőn: mi lesz a magyar sorsa? Lesz-e élete, jövője, vagy sorsa azon népek közé veti, akikről csak a történelem könyveinek lapjairól tudhatunk majd.

A Regnum Marianum őrzéséről szólva a püspök atya szentbeszédében kifejtette, hogy a ránk bízott értékekért felelősek vagyunk, a kincset őrizni, védeni kell.

„Ezt tettük ezredéven át és tesszük ma is sokan, akik imádkozunk az Európai Unió igaz alapítói szándékát tükröző értékekért már több mint húsz éve, amióta tagjai vagyunk az uniónak.” – tette hozzá Spányi Antal püspök. „Ez ma a magyar sors. Küzdeni az értékekért, nem hagyni a gyökereket, imádkozni azért, amit már csak talán az Úr kegyelme tud megoltalmazni, odaállni azok mellé, akik az eredeti elgondolást védelmezik és őrzik.” – emelte ki a főpásztor.

A szentmise végén az ereklyéket körmenetben vitték a Nemzeti Emlékhelyre, Szent István király és Szent Imre herceg sírjához.

A Nemzeti Emlékhelyen szólt az ünneplőkhöz dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki a megtiszteltetés és a büszkeség érzéséről beszélt, amikor belép a Nemzeti Emlékhely területére fehérvári polgárként és egy olyan város közösségének a nevében szólhat, mely büszkén vállalhatja ezeréves múltját a nemzet történelmi fővárosaként.

„A megtiszteltetés és büszkeség mellett nem felejthetjük el a felelősséget sem, és büszkén vállaljuk még akkor is, ha nehéz, hogy kiállunk hitünk és értékeink mellett és ezt üzenjük a világnak. Szent István országfelajánlása azonban a remény üzenetét is hordozza, hiszen jól tudta, hogy hiába minden földi hatalom, ez nem elegendő mindennek a megoldására. Kell valami, ami ennél több, magasztosabb, ami a gondviselésről és az örökkévalóságról is szól, ami akkor is segíti a nemzetet és a hazát, amikor ő már nem lesz itt.” – tette hozzá.

„Erre emlékezhetünk, és őrzőként tovább adhatjuk a lángot a minket követőknek, akik szintén büszkén mondhatják majd el magukról, hogy ennek a városnak a polgárai” – hangsúlyozta dr. Cser-Palkovics András. „A remény pedig arról is szólhat, hogy az elmúlt több mint ezer esztendő a sok nehézség mellett üzeni: meg tudunk maradni, ha kitartunk a hitünk és az értékeink mellett. A Királyi Napok sem csupán a táncról, a zenéről és az önfeledt szórakozásról szól – persze ez is hozzátartozik –, hanem lelki és szellemi értelemben is fontos ünnep.”

Fehérvár polgármestere beszélt arról, hogy szenzációs leletek kerültek elő a Nemzeti Emlékhelyen az elmúlt hetekben a Szent István Király Múzeumnak köszönhetően, ami remélhetőleg meg fogja erősíteni ennek a helynek a jelentőségét és a helynek Szent Istvánhoz kötődő személyes kapcsolatát.

Ezt követően Spányi Antal püspök felajánló imát mondott, majd a résztvevők közösen koszorúzták meg Szent István király és Szent Imre herceg sírjait és gyújtották meg az emlékezés gyertyáját. A koszorúzást követően a résztvevők visszakísérték a Magyar Szent Család ereklyéit a Püspöki Palotába.

(Gáspár Péter, fotó: Kiss László)

The post Regnum Marianum – Szent István országfelajánlását ünnepelte Székesfehérvár appeared first on Média 24.