Rekkenő hőségben kezdődött csütörtök délelőtt a székesfehérvári Szentlélek katonatemetőben az újratemetési szertartás, amelyen elsőként Kovács Imre, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja és Tore May, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségének tagja köszöntötte a megjelenteket, majd átadták a szót Székesfehérvár polgármesterének.

Katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyughelyükre a II. világháborús bajai tömegsírban eltemetett katonákat és civileket – képgaléria:

„Alig van olyan őshonos fehérvári család, melynek legalább egy rokona ne harcolt volna a város házi ezredeiben, vagy ne lett volna érintett a világháborúk harcaiban, pusztításában. Ahogyan Európa legnagyobb része, úgy mi, magyarok és fehérváraik is levontuk a következtetést a vérrel írt fejezetből: még egy világégés nem következhet be.” – emelte ki dr. Cser-Palkovics András, hozzátéve, a katonatemetőkben nyugvók a legdrágábbat adták ezért a leckéért. Tartozunk nekik azzal, hogy nem feledjük és a békét választjuk! Székesfehérvár egy ősi katonaváros, mely az átélt történelmi traumák ellenére, illetve, pont ezek miatt nagyra becsüli az itt szolgáló fegyveres erőket, a katonákat.

A háborúk, a mindent maguk alá gyűrni akaró birodalmak tanulsága ugyanis nem az, hogy a gyengéket kíméli a sors. „A gyengeségben nincs erény, legfeljebb naivitás, vagy épp kényelem. Európa majd’ három évtizeden át élvezte ezt a kényelmet, megengedhette magának a naivitás luxusát, hiszen a tengerentúli nagy testvér pajzsa védelmezett minket és lehetővé tette a jólétünket. A nagy testvér azonban már más irányba figyel, lekötik saját gondjai. Európának ismét erőssé kell válnia, nemzetenként és közösségként is, rendelkeznie kell mind az önálló védelem erejével, vezetőiben pedig az önuralom erejével.” – jelentette ki a város polgármestere.

„Baján a II. világháborús tömegsír exhumálása során nemcsak testeket találtak, hanem történeteket is: megtört sorsokat, elszakadt családi szálakat, elfeledett neveket. Ezek az emberek most lehetőséget kapnak arra, hogy az emlékezet részévé váljanak gondozott nyughelyeken, ahol a hozzátartozók leróhatják tiszteletüket.” – mondta a szertartáson Csubákné Besesek Andrea, Baja alpolgármestere, aki hálás köszönetet mondott Székesfehérvár városának, hogy helyet biztosított a német-magyar katonai temetőben. Ez a gesztus túlmutat a helyi közösség határain: azt üzeni, hogy képesek vagyunk közösen szembenézni történelmünkkel és képesek vagyunk a megbékélés útját választani.

Amint Maruzs Roland alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka beszédében felidézte, a bajai hadifogolytábor 1944 novembere és 1945 szeptembere között körülbelül 120 ezer fő átmeneti, sok esetben azonban sajnos végleges tartózkodási helye volt. Magyar és német katonák, civilek és munkaszolgálatosok szenvedtek együtt rettenetes körülmények között. Közülük 1058 fő tömegsírját tárták fel a tavalyi esztendőben. A nagyarányú feltáró munka a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség és Baja Megyei Jogú Város együttműködésével, valamint a Magyar Honvédség műszaki támogatásával és területvédelmi tartalékosok biztosításával valósulhatott meg. Ez nem csak a német-magyar hadisírgondozás több mint harmincéves történetében volt kiemelkedő feltárás, hanem a magyar hadisírgondozás terén is szakmai mérföldkő, ekkora exhumálást egy adott helyszínről még soha nem hajtottak végre. Sajnos a tömeges eltemetés miatt, valamint az azonosításra alkalmas sírmellékletek hiányában az elhunytak személyi beazonosításra nem volt lehetőség, így az újratemetésükre is együtt kerülhetett sor.

Dr. Drót László dandártábornok, a Magyar Honvédség Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka kiemelte, az exhumált személyek szállításában és újratemetésében is közreműködtek a Magyar Honvédség katonái: az MH Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred és az MH Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred vett részt ebben az embert próbáló, mégis megtisztelő feladatban – a koporsóba helyezéstől a betemetésig. A dandártábornok megköszönte a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, illetve valamennyi közreműködő szervezet elkötelezett és áldozatos munkáját.

„Az itt nyugvóknak nem adatott meg a reménysugár a II. világháború végén, többségük kiléte máig ismeretlen maradt, ám néhányuk történetét sikerült tisztázni: az egyik itt eltemetett embernek például ma volna a születésnapja.”

Kezdte emlékező beszédét Tore May, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségének tagja, hozzátéve, másoknak szerencsésebben alakult a sorsa. Felidézte a túlnyomórészt német nemzetiségűek lakta Miklósiból származó Schwarz Mária és családja történetét, akik lovon próbáltak elmenekülni a közelgő szovjet hadsereg elől, s akiknek sikerült az osztrák-magyar határon átjutniuk. Megérkeztek ugyan Bajorországba, de aztán az amerikaiak úgy döntöttek 1945 szeptemberében, hogy vissza kell őket szállítani Magyarországra. Végül azonban ez nem történt meg, így a család Ingolstadtban talált otthonra.

A megemlékezést követően Szabó Ferenc protestáns tábori lelkész, Horváth József kiemelt katolikus tábori lelkész, valamint Totha Péter Joel, a Tábori Rabbinátus vezető főrabbija tartott ökumenikus áhítatot és közös imádságot, majd a sírba helyezték az elhunytakat jelképező hat szarkofágot.

A szertartás a katonatemető főkeresztjénél zárult, ahol elhelyezték többek között a Köztársasági Elnöki Hivatal, a német nagykövetség, a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium és a német nemzetiségi önkormányzat, valamint a civil szervezetek koszorúit. A keresztnél közösen rótta le tiszteletét dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Buday Attila, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója.

(ÖKK- fotó Ostorházi Helga, Media24.hu-SzG)

#honvédség #katonák #történelem

The post Katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyughelyükre a tömegsírban eltemetett áldozatokat appeared first on Média 24.

A Német Hadisírgondozó Népi Szövetséget 1919-ben alapították azzal a céllal, hogy a világ különböző pontjain felújítási, sírápolási munkákat végezzenek. A Szövetség 105 éves fennállása alatt közel 1000 katonatemetőben végzett már hasonló tevékenységet, mint amelyet az elmúlt 12 napban a székesfehérvári Szentlélek katonatemetőben hajtottak végre a Magyar Honvédség 6. „Sipos Gyula” Területvédelmi Ezred tartalékosaival közösen. A katonák megtisztították, lecsiszolták és újrafestették a temető főkapuját, kijavították a kerítésoszlopok hibáit, újrafestették a német gránitkereszteket, lecsiszolták a magyar kopjafákat, valamint egy tavaszi nagytakarítást is végeztek a temető teljes területén. A munkálatokat a magyar és a német kormány közötti Hadisírokról szóló megállapodás aláírásának 30. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés zárta.

„Székesfehérvár földjében hősi halottak ezrei nyugodnak. Nemzetek és népek fiai, akik egyszerre hősei és áldozatai egy alig felfogható méretű világégésnek. A pusztítás léptékéből, az elveszett életek mennyiségéből adódik, hogy az egyes katona, az egyes ember mintha feloldódna a szívfacsaró méretű számok, az áldozati statisztikák tengerében.” – kezdte köszöntőjét dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki emlékeztetett: minden egyes sírkő és név az emléktáblán egy embert jelent, aki ugyanolyan érzelmekkel élt, mint a jelen embere. A polgármester arról is beszélt, hogy a több mint kétezer ember áldozata, aki előtt fejet hajtanak ma, elég lehet Európának, hogy a háború borzalmait sose engedje újra tombolni a kontinensen. „Meggyőződésem, hogy az itt nyugvó katonák áldozatának legjelentősebb, sőt, talán egyetlen elfogadható értelmet az ad, ha Európa nemzetei és népei nem ismétlik meg a XX. század első felének a katasztrofális hibáit. Az itt és a világszerte nyugvó hősi halottak előtti legméltóbb főhajtás ugyanis a béke.” – zárta köszöntőjét dr. Cser-Palkovics András.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Székesfehérvár országgyűlési képviselője beszédében a temető történelmében fontos szerepet vállaló Balsay István, egykori polgármester és Poklosi Péter, a Magyar Hadisírgondozó Szövetség elnökének szerepét emelte ki. Egyúttal bejelentette, hogy Poklosi Pétert az elmúlt évtizedekben végzett áldozatos munkájáért a Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. „Ma együtt emlékezünk mindazokra, akik parancsban fordultak egymás ellen, de a halálban békére leltek. Háborúkkal terhelt világunkban világosan kell álljon előttünk a felismerés, hogy a békét meg kell őrizni.” – zárta köszöntőjét Vargha Tamás.

Tore May, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségének tagja köszöntötte a megjelenteket, kiemelten a háborús áldozatok hozzátartozóit, akik vállalták a hosszú utazást a megemlékezésre. Tore May felidézte, hogy ugyan a magyar és a német kormány megállapodása 30 évvel ezelőtt került aláírásra, a két nemzet hadisírgondozó tevékenysége mégis 40 éves múltra tekint vissza, s ez a hidegháború idején olyan tett volt, amely a magyarok bátorságát bizonyítja. „Nem magától értedő a közös munka, ezért kifejezetten fontos megemlékezni az együttműködés aláírásáról. Legyünk hálásak, hogy az elmúlt 30 évben együtt tudtunk dolgozni.” – emelte ki Tore May elnökségi tag, aki a ceremónia minden résztvevőjét méltatta, hiszen ezekben a nyugtalan időkben, ezzel is életben tartják a világháborúk áldozatainak emlékét.

„Örülök, hogy ma itt lehetek Székesfehérváron, a háború áldozatainak megemlékezésén. Ebben a temetőben a II. világháború több mint 2300 háborús halottja nyugszik. Sírjaikból és az őket illető megemlékezésből az az üzenet következik, hogy őrizzük meg a békét.” – köszöntötte a megemlékezőket Julia Gross, a Német Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövete, aki szerint fontos, hogy segítsünk mindenhol, ahol hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az embereket megóvjuk a terrortól, hidakat építsünk és megbékítsünk. Méltatta a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkáját, akik kétmillió sírt gondoznak, több mint 40 országban. A nagykövet köszöntője végén a béke fontosságát hangsúlyozta: „A mai megemlékezés azt is megmutatta, milyen kiváltságos számunkra, hogy az Európai Unió békéjében élhetünk. Egy olyan Unióban, ami a két háborút követően lehetővé tette, hogy békében, biztonságban és szabadságban éljünk.”

„Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőre.” – fogalmazott Takács Attila altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének helyettese, aki Wass Albert író, költő gondolatai nyomán kiemelte: a katonahősök emlékének méltó módon történő megőrzése azért fontos, hogy ezzel biztosítsák a következő generáció számára a történelem megismerését. Beszédében elmondta, hogy a katonatemetők emlékeztetik az utókort a társadalmi konfliktusok erőszakmentes kezelésére. Takács Attila altábornagy beszélt Székesfehérvár II. világháborús szerepéről is. Felidézte, hogy a háború végén, egészen 1945. márciusáig súlyos harcok helyszíne volt a város, melyekben rengeteg katona vesztette életét. A székesfehérvári katonatemetőt a II. világháborút követő német hadisírgondozás ékes példájaként említette.

Az altábornagy a Szentlélek temető történelmét is ismertette az emlékezőkkel. A katonatemetőben ugyanis 1964-ben jelölhették meg ideiglenes sírjelekkel a német katonák végső nyughelyét, majd 1990 után kaphattak végleges sírokat, amikor a más temetőkben eltemetett német katonák földi maradványait is ide hozták. Hozzátette: a 30 évvel ezelőtt hatályba lépett, a magyar és a német kormány által aláírt megállapodás a jeles évforduló okán különös jelentéssel bír a mai napon.

A megemlékező beszédek után ökumenikus áhítat és közös imádság következett a protestáns egyház és a római katolikus egyház képviselőivel, majd koszorúzás, és a Magyar Honvédség hagyományai szerinti díszlövés, majd a Takarodó dallama zárta rendezvényt.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)

The post Dr. Cser-Palkovics András: „A legméltóbb főhajtás a béke” appeared first on Média 24.