Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartjuk a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. 1947-ben ezen a napon Kovács Béla nemzetgyűlési képviselőt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. Ezzel a nyílt törvénysértő intézkedéssel kezdődött el Magyarországon a társadalmat félelemben tartó terrorrendszer és az élet minden területét szabályozó egypártrendszer kiépítése.

Székesfehérváron hagyományosan az Ötvenhatosok terén rendezett közös megemlékezést a város és a Fejér Vármegyei Önkormányzat. Az eseményen a Ciszterci Szent István Gimnázium 8.B osztálya adott emlékező műsort az osztályfőnök, Lőrincz Tamás felkészítésével. Kovács Béla letartóztatásától és bebörtönzésétől kezdve sorra vették a nagyvilágban okozott károkat és szenvedéseket, a magyarországi viszonyokon át egészen a tragikus családtörténetekig és a személyes feladatunkig a jövőre nézve.

Elhangzott többek között, hogy a világ különböző tájain eltérő körülmények között bontakoztak ki a marxista ideológiára épült rendszerek, azonban minden kommunista rendszerben voltak tömeggyilkosságok. A kommunisták nem csupán „rendszerváltozásra”, hanem a társadalom teljes és végső átalakítására törekedtek. A vörös terrornak világszerte legalább 100 millióan estek áldozatul, ők azok, akiket közvetlenül megöltek, ebben azonban nincsenek benne azok, akiket meghurcoltak, megaláztak, vagyonuktól megfosztottak, kitelepítettek. A hazai áldozatokat a magyarországi kommunizmus kezdetétől, 1919. március 21-től, a Tanácsköztársaság kikiáltásától számítjuk.

„Sokunknak vannak veszteségei, de mit kezdjünk ezzel a jelenben és a jövőben? (…) Bocsássunk meg egymásnak, ez a legtöbb, amit tehetünk. De ez a megbocsátás nem csökkentheti a felelősségünket, hogy nyitott szemmel járjunk. (…) Mi már csak a szüleink, nagyszüleink elbeszéléséből ismerjük a kort, de kötelességünk megőrizni az emlékeket. Ne hagyjuk, hogy teret hódítson a halál kultúrája!” – hangzott a műsor zárszava.

Az előadást követően mondott beszédet Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője. Nemeskürty Istvánt idézve elmondta, a Szovjetunió abban különbözött a történelem többi gyarmatbirodalmától, hogy nem önmagát nevezte meg a hódoltsági országok urának, hanem a kommunizmus eszményét, amely a múltat eltörölni hivatott. A marxizmus, leninizmus zászlóra tűzésével a múltat végképp eltörlő, osztályharcos indulat lett úrrá Kelet-Európán. Mindent el akartak törölni, ami nekünk, magyaroknak fontos és ami a magyarságot ezer éven át megőrizte Európa szívében – a család, a vallás, a személyes hit és meggyőződés, a polgári tudomány és a művészetek mind áldozatul estek. Emlékeznünk kell az áldozatokra, a helyrehozhatatlanra!

Vargha Tamás szavai szerint emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ma újabb veszélyek és embert próbáló kihívások leselkednek ránk. „Több mint 36 évvel a kommunizmus bukása után ismét vannak olyanok, akik ránk akarják kényszeríteni az akaratukat. Egyre súlyosabb eszközökkel próbálnak meg minket, magyarokat egy értelmetlen és emberi ésszel felfoghatatlan áldozatokkal járó háborúba belerángatni.” – fogalmazott. Zárásként hangsúlyozta, mi azonban nem akarjuk, hogy gyermekeink és unokáink következő húsz, negyven, vagy ki tudja, hány éve – a béke, a biztonság és a fejlődés helyett – halálról, nehézségekről és túlélésről szóljon.

Az esemény koszorúzással zárult. Közösen helyeztek el koszorút az emlékműnél Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselők, dr. Cser-Palkovics András polgármester és dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke. Ugyancsak koszorúztak a fegyveres és rendvédelmi szervezetek, a történelmi egyházak, a pártok, a honvéd és hagyományőrző civil szervezetek, valamint az intézmények, közhivatalok vezetői, képviselői is.

(ÖKK, fotó: Ostorházi Helga)

The post A kommunizmus áldozataira emlékeztek Székesfehérváron appeared first on Média 24.

Magyarországon milliók élték meg és szenvedték el a kommunizmus elnyomását. Az egypártrendszerre épülő, a társadalmi egyenlőtlenségeket erőszakosan felszámoló, totális diktatúra ideje alatt százezreket hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba, tartottak megfigyelés alatt, börtönöztek be, illetve telepítettek ki. Az Országgyűlés 2000 júniusában elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját. 1947-ben ezen a napon a megszálló hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba vitték a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Kovács Béla nyolc évet töltött börtönben, fogva tartása az önkényuralom jelképévé vált.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján Székesfehérváron a hagyomány szerint ünnepi műsorral és koszorúzással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt az ’56-osok terén. A Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium zenés-irodalmi műsorában a diákok a kor költőitől idéztek és tényszerűen számoltak be a diktatúra rémtetteiről. A méltóságteljes előadást követően dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet. Kiemelte, hogy a mindenkori emlékezőknek kötelezettségük van az áldozatokkal és a bűnösökkel szemben is, ugyanúgy, mint ahogy kötelességük van a jövő generációi felé. A kommunizmus fekete könyve – becslések és levéltári kutatások alapján – körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Székesfehérvár polgármestere szólt a bűnösök adósságáról, akik a rendszerváltást követően sem kértek bocsánatot az áldozatoktól.

A bűnösöket tetteikért nem számoltatták el – hangsúlyozta. „Áldozatokra emlékezni, bűnösöket megnevezni morális kötelességünk, és mindent megtenni annak érdekében, hogy soha többet ne szenvedjenek emberek ilyen gyilkos ideológiák miatt. A fiataloknak tudniuk kell, hogy ez nem néhány oldal a történelemkönyvben, hanem e mögött emberi sorsok, tragédiák vannak, és ez az ideológia még mindig ott van – pedig nincs helye – a világban.” A szónok felidézte a fehérvári 1956-os eseményeket, ahol fiatalok vesztették életüket és szenvedtek a megtorlástól több éven át.

Ezt követően dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Buday Attila, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója és Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal hivatalvezetője közösen helyezték el az emlékezés virágait az ’56-osok terén. Koszorúval és egy-egy szál virággal tisztelegtek a kommunizmus áldozatainak emléke előtt Földi Judit országgyűlési képviselő, az önkormányzatok képviselői, az ’56-os szervezetek, a pártok, a történelmi egyházak, a fegyveres és rendvédelmi szervek, valamint a civil szervezetek képviselői.

(ÖKK, fotó: Mátay Balázs)

The post Megemlékezés a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján appeared first on Média 24.

Az emléknap időpontja azért február 25-e, mert 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett.

Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, és megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, ahol bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelésügyi miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak.

A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszatért baranyai szülőfalujába. Erőteljes nyomásra 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként az Országgyűlés tagja legyen, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok csak 1989-ben rehabilitálták. Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház közelében álló bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg” – írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, de az áldozatok számát megbízható adatok híján csak becsülni lehet. Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. A világ több pontján – Prágától Budapesten át Washingtonig – állítottak már emlékművet a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak.

Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

The post Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja appeared first on Média 24.