Székesfehérvárt nagyon korán, Európában is szinte egyedülálló módon, már a 11. század elején kőfallal vették körül. Nem csak egy kis részét, hanem a teljes mai Belvárost, ami kuriózumnak számított akkoriban és mutatja a város jelentőségét. E fal maradványainak nyomait kezdték el kutatni a régészek a Nemzeti Emlékhelyen.

Nem titkolt célja volt a Szent István Király Múzeum szakembereinek, hogy középkori famaradványokat találjanak az egykori koronázóbazilika előtt húzódó városfal alapozásából. Esélye volt annak is a korábbi kutatások alapján, hogy az egykori kő városfalon belül húzódó fa-föld szerkezetű védmű maradványai is előkerülhetnek. Kezdetben olyan elszíneződött rétegekre bukkantak a régészek, melyek az egykori falenyomatok helyét mutatták meg.

Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere gratulált a régészek elmúlt egy évben végzett munkájához, aminek eredményeként egy olyan szerkezet került elő, ami „lehet, hogy túlzásnak hangzik, de mégiscsak a középkori keresztény magyar állam alapja.” Hozzátette, hogy ez a lelet annak a bizonyítéka is, hogy Székesfehérvár már a XI. században kőfallal körülvett város volt. Az alpolgármester azt is elmondta, hogy dr. Cser-Palkovics András kezdeményezésére a kiemelt faleletek egy része a Székesfehérvári Királyi Napok alatt ingyenesen látogatható Kőtárban lesz kiállítva, hogy bárki megnézhesse.

Pokrovenszki Krisztián főigazgató, ásatásvezető régész felidézte, hogy májusban félbe kellett szakítani a munkálatokat a talajvízszint emelkedése miatt. Az elmúlt időszak meleg és száraz időjárásának köszönhetően viszont már csökkent a talajvízszint, és így tovább tudtak haladni az ásatási munkálatok. Már ebből is kirajzolható volt a védmű szerkezete, de az igazi szenzáció csak ezután következett: az egyre mélyülő régészeti szelvényben egyre jobb minőségű faleletek kerültek elő. Most jutottak el odáig, hogy egy értékelhető faszerkezet került elő, mely dendrokronológiai szempontból, azaz a faévgyűrűk alapján is vizsgálható.

„Az sem kizárt, hogy ezek a leletek Szent István korához köthetőek és a koronázóbazilika építésének kezdetén használták fel őket, és akkor kerülhettek a védmű szerkezetébe.” – mondta el Pokrovenszki Krisztián. A dendrokronológia mellett több tudományterület is foglalkozik kormeghatározással, melyeket szintén igénybe vesz majd a Szent István Király Múzeum, hogy minél több adat legyen az eredmények pontosítására.

Korábban Horváth Emil dendrokronológus volt az, aki felfigyelt arra, hogy Kralovánszky Alán ásatási jelentései, illetve az 1970-es és 1990-es ásatási rajzok faleletekről, jó állapotú fagerendákról tesznek említést, melyek minden bizonnyal most is a föld alatt, nem túl mélyen vannak a Nemzeti Emlékhelyen.

Mint ismert, korábban talajradarozást végeztek a területen és így jelölték ki az ásatás helyszínét, ahol a feltételezések szerint a középkori városfal alapozását, fagerendákat rejthetett a föld. A megnyitott szelvény egy olyan területen helyezkedik el, ahol korábban még nem volt feltárás. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy eddig Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő, de találtak a koronázóbazilikához köthető faragványokat is. A felsőbb rétegekből ágyúgolyó és puskalövedék is a felszínre került, valamint egy aranyozott ezüst dísz, melynek a vizsgálata jelenleg is tart. Az egyik különleges lelet egy középkori tégla, melyben egy kutya lábnyoma látható, mely még a kiégetés előtt került bele.

A tervásatás folytatódik, hiszen további érdekességet rejthet még a föld. A Nemzeti Emlékhelyen tervezett kutatásokból kiderülhet, hogy az itteni szakasz pontosan mikor épült, és következtetéseket lehet levonni a Szűz Mária prépostsági templom építésének idejéről is.

(Media24/SZIKM/ÖKK – fotó: Mátay Balázs)

The post Korai Árpád-kori leletet találhattak a Nemzeti Emlékhelyen appeared first on Média 24.