– Én azt gondolom, hogy mindenképpen  megérte pályázni. Sűrű volt ez az egy év. Az volt a fő cél, hogy amit megörököltem az elődömtől, Szikora Jánostól azt végig tudjuk menedzselni, azt a bemutatómennyiséget, azt az előadás-sorozatot, a tervezett rendezőkkel. Egy picit azért bele kellett ebbe nyúlni, hiszen kicsit túl volt tervezve, 14 bemutató volt tervezve, ebből gyakorlatilag kettőt el kellett hagynunk. Most, éppen ma este lesz a bemutatója a Miniszter félrelép-nek, amit muszáj volt picit kitolni az évadon kívülre, a megvalósítás így is próbára tette a színházat. Egy elég tartalmas éved után vagyunk, amitől sok mindent kaptam: sok új kapcsolatot, sok új partnerséget a város, az önkormányzat, a társintézmények tekintetében, s azt hiszem egész jól tudunk együttműködni. Remélem ezt ők is így gondolják, én mindenképpen így élem meg. Egyebekben akadtak kollégák, akiket elveszítettünk, aki elmentek, de most jöttek, jönnek újak, frissülni fog a társulat. Azt gondolom, emberes meló volt ez az év, 420 előadást valósított meg a színház, ebből csak tizenegynéhány maradt el, s csak kettőt nem tudtunk bepótolni. Azt hiszem, ezek a számok önmagukért beszélnek. Az előző évadokat nyilván mindenki ismeri, átélte, remélem, hogy ezek a számok megnyugtatják a város lakosait, és a régióban élő, színházkedvelő közönséget.

– Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a kinevezésed előtt kevéssel már bejelentette az akkori vezetés a következő, az éppen most véget ért évad műsortervét, tehát nem valósíthattad meg azonnal a saját terveidet, igazodnod kellett a készhez. Mennyire volt ez nehezítő, vagy éppen pozitív tényező?

– Amikor átvettem a megbízatásomat, valóban előtte néhány héttel derült ki a következő évad repertoárja, ez azt hozta magával, hogy miközben éppencsak megtudtuk, a következő évadban miket fogunk játszani, már neki kellett állni tervezni a következő, a 2026/27-es évadot, azon gondolkodni. Egy kicsit így az idő hajt bennünket, de azt gondolom, talán most már megérkezünk abba a tervezhetőségi állapotba, hogy valóban már a 2027/28-as évadon gondolkodhatunk, azt tervezgethetjük. Azt már tudjuk, hogy az előttünk álló évadban miket láthat majd a közönség a színpadon nálunk, megy már a bérletárúsítás, megújítás. Itt kiemelném, hogy az új bérleteseket szeretettel várjuk teátrumunkba! Nemsokára itt lesz az ősz – bár még csak a nyár elején járunk – nekünk azon kell dolgozni, hogy a tervezésben minél előbbre tarthassunk. Remélem, a következő évadban már elérkezünk ahhoz a naptári tervezési szakaszhoz, ahogy annak egyébként működnie kell. Nem könnyű egy ekkora „hajót” egyik napról a másikra átvenni, sok tapasztalattal gazdagodtam, pl. az önkormányzatiságról, arról, hogy egy költségvetési intézménynek hogyan kell működnie, de még mindig akadnak olyan újdonságok, amiket még fel kell fedeznem. Közben a társulattal volt jónéhány sikeres bemutatónk, néhányat kiemelve az elmúlt időszakból: személyes kedvenceim közé tartozik a Bányavirág, és a Sirály. Ezek a Kozák András színpadon kerültek bemutatásra. Szerettem az Ügynök halálát is, de az említett kettő kicsit közelebb áll hozzám. A Viktóriának külön és kiemelten örültem, hiszen ez volt az a próbaidőszak, amikor a színészkollégákkal végig közösen tudnunk dolgozni, és közben „hivatalnokból” színésszé válhattam, rendezővé válhattam, s külön öröm, hogy úgy érzékelem, a közönség is szereti ezt az előadást is, és azt hiszem, erősen érezhető, hogy mennyire ragaszkodnak a prózai előadáshoz is a műfaj kedvelői, agy ennek szellemében terveztük meg a következő évadot.

– Melyek lesznek a húzó darabok ebben az új évadban?

–  Ahogy azt meghirdettük, hogy szeretnénk egy nagy klasszikussal nyitni, ez lesz a Czillei és a Hunyadiak, egy igazi politikai – rossz szóval élve – „csetepaté”, amihez találtunk egy kiváló rendezőt, Rusznyák Gábort. A koncepciót látva mindenki felvillanyozódva jött ki a tárgyalóból, hogy hú, ez de szuper lesz! Azt gondolom, a Hunyadi-téma miatt ez egy jól kommunikálható történelmi darab. A nagyszínpadon aztán a Diótörő és Egérkirály, egy varászlatos karácsonyi műsorral érkezünk, majd jön egy fergeteges vígjáték, a Bolha a fülben, végül pedig a nagy klasszikus és világsiker, a West Side Story, ami pedig egy hatalmas kihívás, hiszen – hasonlóan a Viktóriához – a társintézményeket meg kell szólítanunk, itt például az Alba Regia Szimfonikusokat, akik a zenei részben vállalnának főszerepet Ruff Tamás karnagy, igazgató úr segítségével. Minél több ilyen összekapaszkodásban szeretnénk részt venni. Most nagy kihívás, ami előttünk áll, aza  Koronázási Szertartásjátékok zárógáláját színházunk kivitelezésében láthatja a majd a közönség. Ezzel kapcsolatban az összes társintézményt megszólítottuk, így a Fehérvári Balett Színházat, az Alba Regia Táncegyüttest és a Szimfonikusokat egyaránt. Ezzel a Polgármester Úr szándéka, hogy minél többször összművészeti jelleggel működjenek a városi művészeti egységek, ahogy ez lesz majd most ebben az augusztus 23-án esedékes gálában Együtt a koronáért címmel. Ezzel is abba az irányba megyünk, amerre a város szeretné, hogy tartsunk.

– Ha már itt tartunk: te magad, igazgatóként milyen színházat szeretnél, képzeltél el a jövőt tekintve?

– Az a vágyam, hogy a Vörösmarty Színház azt a küldetését tudja teljesíteni amiért szereti a város, s amiért zászlónkra tűztük, hogy belátható időn belül nemzeti színházi státuszba tudjuk felemelni ezt a teátrumot, s ha ez nem is történik meg 2-3, vagy 4-5 év alatt, akkor is lépkedni kell ebbe az irányba. Ehhez stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükség, de ez nagyon apró, fontos lépésekből épül föl. Én szolgálni szeretném ezt a színházat és a város érdekeit. Nyilvánvalóan nekem is kell egy művészi örömfaktor ebben a történetben, ahogy most a Viktória az, és majd a West Side Story is az lesz, miközben a próza és ennek két bázisa, a Kozák és a Pelikán mellett sem mehetünk el szó nélkül. Itt említeném az Építőmester című produkciót Gáspár Sándor főszereplésével, de nagyon örülök a Gengszternagyinak is, amiben Varga Mária egy olyan nagymamát alakít, aki tele van meglepetéssel, tele olyan váratlanságokkal, hogy mi mindent tesz meg egy nagymama azért, hogy fölhívja magára a figyelmet az unokája számára, hogyan válnak azok az idők tartalmassá, amit a nagymamánál töltenek, és miként lesz a távolságból egy oylan unoka-nagymama szövetség, ami az egész életét megkoronázza az embernek. Említhetem Botos Bálint rendezésében a Mindent Éváról-t is, úgyhogy én úgy hiszem, egy nagyon szép, tartalmas évadvár ránk, tele izgalommal, kihívással, közben szeretném, ha a kávéházban is minél több eseményünk lenne. A Művészkijáró is bejött, de lesznek Art Café estek, amik még egy kis plusz hoznak a repertoárba. Visszük tovább a hagyományosan jól működő projekteket, mint az Atlantisz programot, illetve advent idején az Újszövetség maratont, de meglátjuk még, mivel tudunk még bővülni. Mindenesetre egy konkrét tapasztalás, hogy ezzel a csapattal, ami ma a Vörösmarty Színház csapatát jelenti, a műszakostól kezdve a háttérdolgozókon át a színpadon állókig, ez a 420 előadás ez azt hiszem a maximum, ami ebben benne van. Lehet, hogy ebben egyensúlyt kellene teremtenünk, lehet, hogy picit kevesebb előadásszámmal kell futnunk, hogy kiszámíthatóbbá tegyük az emberek tervezését az előadásokkal. Eddig volt egy minisztériumi elvárás, ami 370 körüli előadásról szólt. Egy biztos: nagyon számítok a közönségre, hogy ez az évad úgy sikerül majd, hogy tovább erősíthetjük egymásban a bizalmat, az egymás közötti kapcsolatot, kiszámíthatóságot. A bérletezést és a jegyértékesítést tekintve még akadnak feladataink, ezt is látom. Ebben a tekinteteben és minden más terület tekintetében nagyon hasznos volt ez az elmúlt egy év, hogy látom a szűk keresztmetszeteket, azokat a területeket, amelyeken erősödni kell. Olyanok is, amik háttérmunkákhoz kapcsolódnak, nem találkoznak közvetlenül a közönséggel, de nekünk van velük dolgunk.

– Említetted korábban a rendezőséget: ez mennyire jött be neked? Hiszen pl. a Viktóriát rendezni, ennyi szereplővel együtt dolgozni, ennyi mindenre, amire itt kell figyelni, nagyon nem egyszerű dolog. 

– Valóban nem egyszerű, főképp egy majdnem ismeretlen összetételű társulattal, többes szereposztásban színpadra állítva. Mindenesetre eddig biztonságban lementek az előadások, egy sem maradt el betegség miatt. Ki kell emelnem, hogy végig itt volt ebben mellettem Ferenczy-Nagy Bogi társrendezőként, mert amikor az igazgatói feladatok nem engedték, hogy adott napon én rendezzek, akkor tudtam kinek a kezébe adni az irányítást, ráadásul ő itt született, itt nőtt fel, vérbeli tősgyökeres fehérvári. Összességben is nekem nagyon fontos megtapasztalás volt, hogy ez a színészgárda, aki itt van, szereti, ha van önállósága, nem „beállított” színészek, és jó volt felfedezni azt, hogy érdemes időnként hátrébb lépni. A rendezés bizonyos pontnál egy kiszolgáltatott helyzet. Vagy az van, hogy megkövetelsz mindent úgy ahogy szeretnéd, és akkor ezért harcolsz is a színészekkel, hogy azt csinálják amit terveztél, vagy az van, hogy szabadjára engeded őket és csak egy kicsit „terelgeted”, hogy ez oké, de ezt nem így, hanem amúgy csináld légyszi, de van egy szakasza a rendezésnek, akkor át kell venni a gyeplőt, hogy márpedig ez így lesz!  Szóval izgalmas volt, több feszültséget vártam a próbaidőszaktól, hogy a több szereposztás miatt nagyobb lesz a versengés, a rivalizálás, de pont fordítva történt: a társulat tagjai úgy figyelték egymást, hogy érezték, kevesebb színpadi lehetőségük van, így nagyobb koncentrációval dolgozott mindenki, és segítették egymást. Ezt különösen jó volt tapasztalni.

– A következő évadban, időszakban Dolhai Attilából a színpadon mennyit kap majd a közönség? Ez sokaknak kardinális kérdés, mert hatalmas a rajongó táborod és azt, amit művészként látnak-hallanak tőled, nagyon szeretik. 

– A Viktóriát viszem tovább, ebben ezért is vállaltam szerepet is, hogy a közönségigény teljesüljön. Azt látom már, hogy ennyi felé nem lehet megfelelni, ezért a következő évadban újabb előadásban nem tervezek szerepet vállalni. A Viktóriában tehát jelen leszek, persze, ha valahol valamilyen zenés produkcióba be kell ugrani, akkor előfordul, hogy ez megörténik, s persze a már említett augusztus 23-i Együtt a koronáért gálán nyilvánvalóan én is fogok szerepelni, illetve igyekszem ott lenni a városi rendezvényeken. A West Side Story egy nagy kihívás lesz. Ennek van még egy engedélyeztetési folyamata külföldi jogtulajdonosokkal, és még vagyok bátor elküldeni a jelentkezésemet Bernardo szerepére, hátha még abba beleférek, de ezt nem én döntöm el, s nem biztos, hogy ezt a fiatalos szerepet nekem kell játszani, de majd a külföldi jogtulajdonos el fogja dönteni. A 2027/28-as előzetes tervekben is van olyan darab, amiben tervezem, hogy szerepelni fogok.

(Fotó: Mátay Balázs, Simon Erika, Vörösmarty Színház)

The post Dolhai Attila: sok mindent kaptam Fehérvártól, sok új kapcsolatot, partnerséget appeared first on Média 24.

„Izgalmas évad vár mindenkire 2026/27-ben a Vörösmarty Színházban, az előadásokra én is megváltottam a bérletünket, s erre biztatok minden székesfehérvárit is. Úgy hallom, szerencsére jól fogynak a bérletek, ami azt mutatja, az emberek úgy érzik, az évadterv az ő érdeklődésüknek megfelelően alakul. Biztos vagyok benne, hogy aki eljön a színházba, az nagyon jól fogja magát érezni!” – mondta a teátrumban dr. Cser-Palkovics András polgármester, miután megvásárolta az új évadra szóló családi bérleteket.

„A szenvedély minden árnyalatban” című évadot egy „hullajó vígjátékkal”, A miniszter félreléppel kezdjük Mohácsi János rendezésében, de az év végéhez közeledve igazi karácsonyi varázslat, a Diótörő és Egérkirály érkezik a színpadra. Féktelen nevetést ígér tavaszi bemutatónk, a Bolha a fülben, majd egy mindent elsöprő szerelemmel, a West Side Story-val zárjuk a nagyszínpadi évadot.” – villantott fel néhány, feltehetően nagy érdeklődésre számot tartó darabot Dolhai Attila, a Vörösmarty Színház igazgatója. A Kozák Stúdióban a Mindent Éváról feketekomédiát, vagy Henrik Ibsen: Solness építőmester művét is láthatják a nézők Bagó Bertalan rendezésében, Gáspár Sándor főszereplésével. A Pelikán Fészekben pedig az Atlantisz Program nyerteseinek előadásában Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje nyitja az évadot szeptemberben, de minden bizonnyal sokan jönnek majd David Walliams: Gengszter nagyi regényének adaptációját megnézni is, amelyet Ferenczy-Nagy Boglárka rendez.

„Ez az évad arról szól, hogy kedvezzünk a régiónak, Székesfehérvárnak, egy kicsit visszatekintsünk az elmúlt 10-20 év legnagyobb sikereire, de közben olyan emblematikus előadásokat is színre vigyünk, amik méltóak a történelmi városhoz, ilyen például a Czillei és a Hunyadiak Spiró György átiratában.” – összegzett Dolhai Attila, aki ugyancsak arra invitált minden színházszeretőt, váltsa meg bérletét az új évadra!

A bérleteket a színház jegypénztárában lehet megújítani, illetve újonnan megváltani. Mindenkit szeretettel várnak majd az új szezon darabjaira!

(ÖKK, Media24, fotó: Mátay Balázs)

The post A polgármester idén is elsők között vásárolt bérletet a Vörösmarty Színház új évadára appeared first on Média 24.

A többnyire tizenéves lányok és fiúk az első „sokk” után gyorsan oldódva először a Bergendy (Demjén)-féle Sajtból van a hold klasszikusát, majd az ABBA Dancing Queen című világslágerét és koreográfiát adták elő a Hogyan tudnék élni… zenés időutazásból, valamint a Mama Mia Show produkciókból.

A meglepetéslátogatás végén Dolhai Attila azt kérte az ifjonc musical-palántáktól, hogy mindig mosolyogva, örömmel lépjenek színpadra, szívüket-lelküket beleadva az aktuális produkcióikba, amit a közönség mindig érzékel és amiért hálás is. Hangsúlyozta, hogy nem mindenkiből lesz énekes vagy színész, netán mindkettő, de a mosoly, a pozitív kisugárzás akkor is egyformán fontos, ha valaki amatőr, vagy profi. Végül abbéli reményének is hangot adott, hogy minél több musical stúdiós ifjonc mutatkozhat majd be a következő években a Vörösmarty Színház valamely produkciójában.

(Fotó: Media24, Szűcs Gábor. Mátay Balázs)

The post Dolhai Attila meglepte a fehérvári musical utánpótlást appeared first on Média 24.

Miközben az Országzászló téri „patakban” mini vízicsatát vívtak a gyerekek kora este, addig a Zichy-színpad előtt először minden ülőhely, aztán lassan minden „állóhely” is elfogyott: a Székesfehérvári Királyi Napok ünnepélyes megnyitójára érkeztek ilyen szép számban az emberek, akiket a Kuruc Díszinduló katonás ütemei köszöntöttek, majd dr. Cser-Palkovics András polgármester hivatalosan is megnyitotta a mától tíz napon át tartó ünnepségsorozatot.

„Jó volt körbenézni a téren, végigjönni a gyönyörű sétálóutcánkon, rengeteg ember van most itt velünk! Büszkék lehetünk erre a rendezvényre, hiszen megmutathatjuk gazdag történelmi múltunkat, de egyúttal azt is, hogy a mi közös otthonunk egy modern és szerethető város, amely képes egy ilyen összművészeti kulturális fesztivál megrendezésére.” – fogalmazott köszöntőjében Székesfehérvár polgármestere, aki szerint ennek a másfél hétnek a legnagyobb értéke a találkozások lehetősége, az emberi kapcsolatok, a barátságok ápolása. Dr. Cser-Palkovics András kiemelte, mintegy 300 programelem várja a székesfehérváriakat és a vendégeket a következő tíz napban, mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet. Ezekhez kívánt jó szórakozást, kiváló időt és persze sok-sok mosolyt.

A polgármesteri köszöntőt követően egy országosan is egyedülálló, a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és az Alba Stúdió zenekar tagjaiból álló, ránézésre is hatalmas formáció adott közös koncertet. A gyökereiben is összefonódó három zenei közösség már az első szám után nagy tapsot kapott: egy filmzenével, a Hawai Five-O dinamikus dallamaival indítottak, majd Fehér Adrienn és Jónás Andrea idézték meg Cserháti Zsuzsa emlékét az Elfeledett dallal, valamint A boldogság és én keserédes zenéjével. Ezután vidámabb vizekre evezett a nagyzenekar Ruff Tamás kiváló vezényletével, a Depeche Mode Personal Jesus című számát adták elő nagyzenekari hangszereléssel, a végén Csejtei Tamás szaxofonszólójával. Ruff Tamás azt is elárulta, hogy közben a koncertmester hegedűje szétesett, ám szerencsére gyorsan sikerült pótolni a hangszert, a koncert folytatódhatott tovább.

A hangulatos esten fellépett Szomor György is, aki Máté Péter egyik dalát, majd a nagysikerű Angyalbőrben című film zenéjét hozta el a lelkes közönségnek, a Helyőrségi Zenekar főtörzsőrmestere, Vajda Ferenc pedig Demjén Ferenc dalaival kedveskedett a Királyi Napok megnyitóján résztvevőknek. De hallhatta a közönség Adele méltán híres Skyfall című szerzeményét is Fehér Adrienntől, illetve Celine Dion All by myselfjét is Jónás Andreától. A hatalmas színpadot gyorsan és ösztönösen „lakta be” a zenekar, a romantikus-szerelmes hangulattól egészen a táncra hívós dallamokig, egy kiválóan felépített, színes műsort hallhatott a közönség.

Az estére Dolhai Attila tette fel a koronát, amikor hatalmas tapsot kapva és megénekeltetve a közönséget, előadta az István a király rockoperából a Szállj fel, szabad madár! című dalt, méltó nyitányát adva annak a következő tíz napnak, amelynek során Alba Regia lakói a város múltjának és jelenének, Székesfehérvár közösségének legnagyobb ünnepét ülik meg.

(ÖKK, Media24, fotó: Mátay Balázs)

The post Szimfonikusok, Dolhai, Jónás, Fehér, Szomor – rendkívüli koncerttel nyitott a Székesfehérvári Királyi Napok appeared first on Média 24.

– Beszélgetésünk időpontjában négy teljes napot töltöttél el az igazgatói iroda új „főbérlőjeként”. Mennyire sikerült már megszoknod az új pozíciót, irodát, széket?

– Ez a néhány nap arra volt elegendő, hogy belekóstoljak, miként működik ez a színház, illetve ennek a vezetése. Természetesen ahhoz, hogy igazán ebbe a szerepkörbe beleszokjak, mindent és mindenkit úgy megismerjek, ahogy én szeretnék, több idő kell. Mindenesetre elindult egy munka, aminek a nagy része arról szól, hogy megbeszéléseket, egyeztetéseket folytattam a színház vezető munkatársaival, tárvezetőivel az előttünk álló sürgős és hosszabb távú feladatokról. Utóbbi tekintetében is inkább nagyvonalakban az évadot érintően a következő hetek teendőiről, megoldandó feladatokról, problémákról. Ez a négy nap tulajdonképpen nyaralásból is nagyon kevés, nem beszélve az igazgatói munkáról. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy már itt az elején nagyon nyitottak, együttműködőek a kollégák, jó volt velük beszélgetni arról, hogy ők milyen színházat látnának szívesen, miként látják a működés azon sarokpontjait, amelyektől gördülékenyebb lehet a működése a Vörösmarty Színháznak. Itt elsősorban a bérletezésre gondolok, ugyanis az az egyik legfőbb vágyunk, hogy a következő évadban már úgy tudjunk bérleteket ajánlani a nézőinknek, hogy  amikor azt megvásárolják, akkor már pontosan tudják, hogy az adott előadások mikor lesznek, tudjanak előre gondolkodni, tervezni. Ez a tervezhetőség minden tekintetben fontos. A társulat egyben tartása vonatkozásában is, tehát csak akkor hívjunk vendégművészeket egy adott előadáshoz, ha a saját társulatunk annak a kivitelezéséhez szűkös vagy olyan speciális dolog adódik, amihez szükséges „házon kívüli” szereplő.

– A társulat tagjainak előtérbe helyezéséről már korábban is beszéltél, ez ezek szerint csak erősödött benned?

– Eltökélt szándékom, hogy a társulatunk tagjainak szerepét erősítsem, rájuk tudjunk építeni. Sok fontos téma szóba került már eddig ezzel kapcsolatban, itt van például az, hogy a színház megy egy-egy vendégjátékra a Vígszínházba és a debreceni teátrumba októberben, ki kell találni, mi fog történni közben helyben, mit kap a fehérvári közönség, miközben a társulat nagy része vendégszereplésen lesz?

Én nehezen tolerálom, hogy előadások nélkül telnek el hétvégék, tehát úgy, hogy nincs helyben előadás, mintha nem működne a színház, miközben a fehérvári közönség kiéhezve várja a produkciókat, s hogy jöhessen ide, mert szereti a színházát, amiben én szeretném, ha kapna egy megerősítést, visszacsatolást,

úgyhogy én azon dolgozunk, hogy miközben a társulat egy része máshol szerepel, a fehérvári közönség is kapjon lehetőséget arra, hogy jöhessen színházba. Ezeknek az előadásoknak a tartalma még kidolgozás alatt áll, tehát van előttünk feladat bőven. Itt a legelején, mire egy nap véget ért, arra gondoltam, hogy úristen, mennyi feladatunk van! Hogy érünk ennek a végére? A színház belső tereinek, fizikai állapotának javítása tekintetében is sok feladattal találkoztam, például, hogy egy-egy próbatermet hogyan tudunk felszabadítani,  ami most tele van díszletekkel, vagy miképpen tudnánk egy másik próbatermet felszabadítani, miután most jelmezeket tárolunk ott, a díszletező lift is sajnos üzemen kívül van, elromlott, nagy dilemma, hogy miképpen tudjuk előkészíteni a következő évadban a díszletváltozásokat, hogy ebből a közönség ne érzékeljen semmit. Hogy folytassam a sort, vannak pályázatok, melyeknek éppen most járt le határidejük, és ajánlatokat is kell tennünk az előttünk álló évadra, de van még bőven teendő, fel sem tudnám sorolni a feladatokat.

– Néhány napja említetted, hogy megújul a színpad is. Ez hogy áll most?

– Nagyon szép lesz a színpadunk! Megmondom őszintén, hogy ez a színésznek mindig nagy öröm. Talán a néző nem is annyira veszi ezt észre, de amikor bemegyünk a nagyszínpadra és beleszippantunk a levegőbe, akkor valahogy érezzük még a frissességét, azt, hogy fel van csiszolva, hogy nem akad be könnyen a cipő sarka, amit a hölgyek kifejezetten szeretnek, főképp a táncosok, mert nincsenek a színpadon azok az egyenetlenségek, torzulások amiben a lábuk kibicsaklik, vagy bicsakolhat. Ez ad egy kis könnyítést a színésznek, hiszen egy dologgal kevesebbre kell figyelnie a színpadon, a játékra, a színpadi jelenlétre, a közönségre koncentrálhat.

– Ebben a néhány napban itt az elején, volt bármi amire előzetesen nem számítottál, ami meglepett?

– Igen, volt, ez is a színpadhoz tartozik. Erősen szakmai dolog, de talán érdekli a közönséget, így annyit el lehet róla mondani, hogy a színpadtechnika nem csak magáról a színpadról szól, hogy az hogyan forog. Arról is, hogy van egy zsinórpadlásunk, hidak, amiken a világítás fönn van, és ezek technikai hátterét egy számítógép vezérli, ami már 20 éves. Ez például meglepett, de szerencsére most találtunk egy céget, amely ezen tud segíteni egy új  géppel. Ennek az anyagi vonzatát most egyeztetjük a Polgármesteri Hivatallal és  SZIK-kel, hogy ezt most meg tudjuk oldani, hogy szeptember elején lehessen két-három próba nap, amikor ezt lehet tesztelni, s ebből kell egy biztonsági tartalék is, hogy ha netán a számítógép valamiért „beköhög”, akkor ne álljon meg az előadás. Ez tehát egy váratlan helyzet volt, de örömteli, hogy várhatóan szeptemberre meg fogjuk tudni oldani.

– A beszélgetések során ért meglepetés? Hiszen előzetesen jelezted, hogy az egyik első és legfontosabb dolgod az lesz, hogy a társulat tagjaival egyenként leülsz egyeztetni, beszélgetni.

– A társulat nagy részével, tehát a színészekkel és a műszak egy részével nem sikerült eddig beszélgetni, ehhez még kell egy kis idő. A közvetlen kollégákkal, értékesítéssel, vezetőkkel és a tárvezetőkkel tudtam eddig egyeztetni. Ezek alapján azt érzékelem, hogy várakozással tekintenek a közös munkára, nyitottak és várják a változásokat, a saját terveik kapcsán is a megvalósítás lehetőségét. Nagyságrendileg ez eddig az összbenyomásom. Nem volt senki részéről semmi váratlan,

úgy látom, érzékelem, hogy a társulat ezen része megnyugodott, mindenkiben leülepedtek az igazgatóválasztással kapcsolatos gondolatok, érzések, mindenki a jó közös munkára koncentrál, kezd kiépülni egyfajta bizalom. Az nyilvánvaló, hogy az a munka amit eddig elvégeztek az viszi őket tovább, tehát a Szikora János által előkészített 2025/26-os évad feladatainak megvalósítása részben már el is kezdődött, hiszen mennek már próbafolyamatok az Ügynök halála tekintetében, de mindjárt kezdődik ez az Óz, a csodák csodája esetében is.

Gyakorlatilag egy előkészített évad sodrásában van a társulat, miközben jönnek az újabb napi és a jövőbeli tervezési feladatok. Azt egyértelműen érzékelem, hogy mindenki örül a négyszemközti beszélgetéseknek is, mert jönnek az ötletek és gyorsan a titkárság segítségét kérve már hívjuk is be az illetékes kollégát, hogy csatlakozzon rá a felvetődött téma kidolgozására, ötletelési folyamatára. Egyértelmű számomra az eddigiek alapján, bizakodhatunk abban a tekintetben, hogy jó irányba haladunk tovább és az igazgatói poszton történt változás talán adhat egy új, fiatalos lendületet a munkának, nem feledve azt a rendkívüli munkát, amit 13 év alatt az elődöm, Szikora János végzett. A nála tapasztalt elhivatottságot én is érzem magamban, s azt remélem, hogy az értékeket tovább tudjuk vinni, a nehézségeket pedig meg fogjuk tudni oldani.

– A hamarosan kezdődő egy örökölt évad, de részint látsz-e arra lehetőséget, hogy egy-egy, már igazán „dolhais” darabot be lehessen szúrni a már meglévők és publikáltak közé, részint pedig a következő évad tervei már összeálltak a fejedben?

– Miután 13 bemutató terve szerepel az előttünk álló „szezonban”, ez meglehetősen sok próbaidőszakot, főpróba hetet jelent a társulat számára. Nem véletlen, hogy szeptember végéig nincs előadás a színházban. Ez nekem tényleg fáj, s hogy októberben is van két olyan hét, hétvége, amikor a társulat máshol szerepel, így a fehérvári színházbarátok nem jutnak helyben előadáshoz. Ennek a kiküszöbölését most nagyon kardinális feladatnak látom, s

szeretném, ha nem is nagy színházi vendég előadásokkal, de a helyben maradó társulati tagokkal valamilyen produkciót, estet kínálni tudjunk a fehérváriak számára. Még az sem lehetetlen, hogy nekem is be kell ebbe szállnom és énekelni fogok, de talán nem olyan nagy baj ez. Ennek megfelelően az első általad említett „dolhais” produkciók ezek a hiánypótló estek, alkalmak lehetnek.

A jövő évadot tekintve pedig hatalmas munkában vagyunk, mert az a helyzet, hogy nekünk október végéig már tudnunk kell, mi lesz a 2026/27-es évad programja, mert november elejéig le kell adnunk a költségvetésben a következő évadhoz köthető igényeket. Amennyiben mindenki a saját dolgával foglalkozik, a saját feladatát elvégzi, akkor ezzel nem lehet probléma, akkor elő tudunk készíteni időben egy olyan műsortervet, ami a színház és közönség örömét egyaránt szolgálja.

– Jön az év legkiemelkedőbb fehérvári programsorozata, a Királyi Napok. Láthatunk, találkozhatunk veled a különböző eseményeken?

– Igen, tizedikétől végig itt leszek a Királyi Napok alatt és nem csak itt, az irodában és az épületben, munkával töltve az időt, hanem részt is veszek majd különböző programokon. Már ki is jelölgettem ezeket magamnak az eseménynaptárban. Szeretnék ott lenni augusztus 14-én a Magyar Szent Család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – ereklyéinek körmenetén és a szentmisén, de részt veszek a néptáncfesztivál néhány programján és természetesen a Szikora János rendezte Kiátkozott város című produkción is, ami majd az Aranybullánál kerül megrendezésre 17-én este. Szeretnék egy-egy koncertet is megnézni, hallgatni és csak úgy sétálgatni egy kicsit az ünnepi forgatagban.  20-án, az ünnep napján szintén itt leszek a délelőtti pogramokon. Az egészen biztos, hogy nekem is élmény lesz a Királyi Napok minden pillanata, nagyon várom már!

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Dolhai Attila: Nehezen tolerálom, ha előadások nélkül telnek el hétvégék  appeared first on Média 24.

Dr. Cser-Palkovics András emlékeztetett, hogy a közgyűlés komoly felhatalmazást adott az új igazgató munkájához, ugyanis ellenszavazat nélkül választotta meg a feladatra. Székesfehérvár polgármestere jó munkát kívánt az igazgatónak, a munkavállalóktól és a társulat tagjaitól, azaz a színház közösségétől pedig azt kérte, hogy adják meg a bizalmat az új igazgatónak a sikeres közös munka megkezdése érdekében. A városvezető szólt arról is, hogy első évad speciális, hiszen ezt megörökölte a színház új igazgatója. A második és harmadik évad viszont már teljes mértékben Dolhai Attila személyéhez, elképzeléseihez igazodik majd.

A méltán népszerű – eddig elsődlegesen énekes-színészként tevékenykedő – művész új feladata kapcsán köszönetet mondott a lehetőségért a városnak, a fenntartónak, és köszöntötte a színházba járó fehérvári közönséget, akik „életben tartják a színházat”. Kiemelte: mindent el fog majd követni, hogy a színház társulata még otthonosabban érezze magát a városban és még nagyobb szeretet övezze Székesfehérváron. A színházi működés kapcsán köszönetet mondott elődjének, Szikora Jánosnak, hogy egy minőségi csapatot és jól működő teátrumot örökölt meg.

Dolhai Attila a polgármesteri köszöntőt követően újságírók kérdésekre válaszolt, így az általunk feltettekre is.

– Új ösvényen jársz majd elődödhöz képest, vagy valóban a folytonosság elvét szem előtt tartva, „finomhangolásokkal” haladsz előre igazgatóként?

– Itt is hangsúlyoznám, hogy nagyon sok siker, olyan fantasztikus előadás jött itt létre az elmúlt 13 évben, ami miatt a közönség szeret ide járni, ezt meg szeretném őrizni a következő években is. Nyilvánvalóan az itt nagy sikerrel működő produkciókban olyan kedvencek lettek már a közönség számára, akikre továbbra is építeni szeretnék. A színház társulatában nem tervezek változást, valóban a folyamatosság elvében hiszek, szeretném folytatni azt a munkát, amit a János (Szikora) elkezdett, és akivel sok tekintetben – a színház gyökerében, a dramaturgiában, a mit miértekben – ugyanúgy hiszünk és ugyanúgy látjuk a működést. Nyilván nem teljesen ugyanazt az utat járom majd, mint ő, hiszen egy másik személyiség vagyok, máshonnan jöttünk, de alapvetően marad a folytonosság. Itt jeleznék egy örömteli tényt is: folyik a színpad felújítása, ami megkönnyíti a mi munkánkat is és sokörömet fog okozni a nézőknek.

– Az első évad „örökölt” évad. Minimális változások sem lehetnek majd a műsortervben?

– Valóban örökölt évad ez, de nem kívánjuk ezt gyökeresen megváltoztatni, legfeljebb a tavaszi programban lehetséges minimális változás. De ez nem is baj, mert nekem az első fél év – de lehet, hogy a teljes évad – egy tanuló időszak lesz, hiszen nem vezettem még ekkora intézményt. Nagyon komoly a felelősség, de nemes feladat, és ennek megfelelően ahogy a polgármester úr „megrajzolta ezt az ívet”, kicsit éreztem is a „zökkenést a vállamon”, hogy akkor ez nem lesz egy kis teher, de édes teher lesz, az bizonyos. Én azt tervezem, hogy a társulatot személyenként megismerve, rájuk építve  – Mivel ma lépett életbe az igazgatói megbízatásod, mi az első teendő, az elsődleges feladat?

– Az első évad megfelelő lemenedzselése az elsődleges, első lépésben pedig szeretnénk, hogy a legkülönbözőbb módokon eljussanak a legfontosabb infók a közöséghez a social média felületein, egyéb felületeken, hogy minél többet kapjanak a bemutatók előtt, akár itt a készülő kávéházas készülő beszélgetésekben is, magából a bemutatóból is és a színészekből is, akik éppen a hátukon viszik az aktuális bemutatót. Ez egy olyan eszköz, aminek a segítségével azt hiszem, a bemutatókat még népszerűsíthetjük, illetev fontos, hogy időben elkezdjük és megcsináljuk a 2026/27-es évad műsortervét, úgy, hogy az elég csábító legyen a nagyközönségnek, s mindazok számára, akik itt dolgoznak a színházban. Ez a két alappillér.

– Mire számíthat a közönség, milyen változásokra?

– A most következő évad előkészítésében az lenne a célunk, hogy a közönség, amikor bérletet vásárol, akkor már tudja, hogy az adott előadások mikor lesznek, tudja a dátumokat. Eddig ez nem így volt. Nem tagadom, ez komoly előkészítést és szervezőmunkát igényel, de szeretnénk megoldani, mert kulcskérdés, hogy pontosan tudja, aki bérletet szeretne vásárolni, hogy az adott bérlettípussal megtekinthető előadások mikor esedékesek. Amennyiben ezt sikerül elérnünk, akkor nagyon jól tervezhető lesz az évad. Kevés vendégművészt rudunk majd – ezért is – az első időszakban foglalkoztatni, de ez nem baj, hiszen itt helyben a mi társulatunk tagjai is kiváló színészek, akik így még inkább előtérbe kerülnek.

– Függetlenül az örökölt első évadtól, nyilván már kezd kialakulni az a rendszer, amit majd a következő két színházi szezonban szeretnél megvalósítani. Milyen lesz az igazán Dolhai-féle Vörösmarty Színház?

– Adottak a terveim, de nem szeretnék még ebben a tekintetben részletekbe bocsátkozni, az viszont nyilvánvalóan prioritást élvez és fő célként lebeg a szemünk előtt, hogy elinduljunk azon az úton, aminek végén a fenntartó önkormányzat elvárásainak megfelelően, záros határidőn, tíz éven belül a nemzeti színházi státuszt elérjük. Ez meghatároz bizonyos lépéseket, nyilván mlg nem az első évben, de építeni, tágítani szeretnénk a társulatot, valamint a műfajokat is, hiszen nyomatékosabban meg kell jelennünk a zenés műfajban is, picit talán többet, mint eddig, ugyanakkor itt kiemelném, hogy most is palettán vannak zenés darabok, Hegedűs a háztetőn, Benyovszky, Mágnás Miska, tehát azért ez nincs olyan rossz arányban, mint többen hangoztatják vagy vélelmezik. Mindeközben pedig meg szeretnénk őrizni azt a prózaiságot, amit eddig is képviselt a színház, például A kőszívű ember fiaival, az Iphigénia Auliszban, a Király beszéde, vagy A padlás  előadásokkal. Azokat a színészeket szeretnénk ezzel helyzetbe hozni, akik eddig is vitték ezeket a hátukon. Valahogy ebben úgy kell haladnunk előre, hogy minden érintett örömét lelje a prózai és zenés műfajban is.

A zenés produkciókat úgy kell majd összeválogatnunk, hogy az itt lévő színészek kényelmesen és jól érezzék benne magukat, meg tudják mutatni az erősségeiket. Van tehát feladat bőven, és természetesen meg kell majd érkeztetnünk az operát is, mert eddig csak koncert szerűen létezett itt, de ez még nem az első és második éved feladata lesz. Először tehát a működést kell olyan szinten segítenünk, hogy tervezhető legyen, a közönség minél kiszámíthatóbban tudjon érkezni a színházba. Ma a felgyorsult világban már karácsony után, év elején azt nézik az emberek, hogy mikor és hova mennek nyaralni, tehát több hónappal előre gondolkozunk, ezt az előre tervezést a színház jelen pillanatban nem tudja biztosítani. Az kevés, ha 3-4 hétel az esedékesség előtt tudjuk meg, hogy mikor mehetnénk egy adott előadásra. Vannak, s lesznek is bérletszünetes előadások, amikor a színházlátogató felüti a naptárt, és azt mondja, „na, itt van egy szabad csütörtököm vagy szombatom, elmegyek színházba”. A tervezhetőség tehát egy nagyon fontos, kiemelt szempont. Ezek mentén indulunk tehát el, a működésben számítok mindazokra, akik eddig is vitték a hátukon a teátrumot, mind a műszak, mind a háttér dolgozók tekintetében. Én vagyok az új, nekem kell őket és ezt a rendszert megtanulnom, majd ha ez már megvan, akkor szépen apránként fogunk változtatni és fejlődni, remélem.

– A kifejezetten „Dolhais” slágerelőadások közül később elképzelhető, hogy a még mindig rendkívül népszerű Rómeó és Júlia is megjelenthet a Vörösmarty Színház palettáján? 

– Nem kizárt, megfordult már a fejemben, de nemrégiben volt a Mi Rómeónk és Júliánk előadás itt, illetve talán a Hargitai Iván rendezte Rómeó és Júlia sem olyan nagyon régen került itt műsorra, tehát azokat az előadásokat nem hoznám vissza, amik 5-10 éven belül voltak, de széles a lehetőségek tárháza a drámai irodalomban is, úgyhogy van miből meríteni. Azonban hangsúlyozom, az a fejemben van és marad is, hogy egyszer majd újra műsorra tűzzük a Rómeó és Júliát.

– Dolhai Attilát a közvélemény mint énekes-színészt ismeri és kedveli, így azt gondolom, hogy a fehérvári publikum jelentős része szeretne minél többet a színpadon látni. Mennyire lesz ez így, hogy tervezed? Netán most egy darabig az igazgatói iroda lesz a tevékenységed fő színtere? 

– Egyelőre, az első időszakban az iroda, és persze a színház minden része, de, ha már szépen beállt a működés és biztonsággal tudok vállalni ennél többet, akkor természetesen szeretnék én is picit a színpadon lenni. Meglátjuk, hogy ezt a társulat is miként fogadja, várják-e? Nyilvánvalóan a városnak, ha erre igénye van, ha ez felmerül, akkor bennem is egyre nyomatékosabban motoszkálni fog, de elsősorban most a vezetési feladatokra koncentrálok.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Dolhai Attila: Én vagyok az új, nekem kell ezt a rendszert megtanulnom, majd utána apránként fogunk változtatni és fejlődni, remélem appeared first on Média 24.

– Milyen érzések kavarognak benned, így röviddel a megválasztásodat követően, és milyen főbb tervekkel látsz neki a direktori munkának?

Nagyon örülök a kinevezésnek! Ez egy rendkívül fontos szakmai állomás az életemben, sőt, már önmagában a pályázás tényét annak tekintem. Az, hogy ez sikeresnek is bizonyult, nagy öröm, szakmai elismerés és hatalmas kihívás egyben. Első lépésként a lehető legmélyrehatóbban meg szeretném ismerni a Vörösmarty Színház működését. Vannak színházi klisék, adott sok azonosság más teátrumokkal, mégis a helyi specialitásokkal meg kell ismerkedni, először is a társulattal, a munkatársakkal. Szeretnék „face to face” egyenként minden színésszel elbeszélgetni, megismerkedni velük, hogy legyen egy kialakult képem arról, ki miért vált színésszé, hogyan látja a szakmát, mik a tervei, céljai a jövőt illetően a társulat tagjaként. Ez nagyon fontos számomra, mert szeretnék rájuk építeni, őket helyzetbe hozni itt, ebben a színházban.

Meggyőződésem, hogy ha egy vezető a színészeire figyel, s olyan feladatokat bíz rájuk, melyek számukra is szakmai kihívásokat jelent, akkor az a nézők számára is öröm és beteljesülés lehet. Együtt szeretném építeni a színészek szakmai életútját a város színházával prózai tekintetben,

természetesen figyelembe véve azt, hogy van a fenntartó részéről egy elvárás, miszerint bizonyos határidőn belül érjen el nemzeti színházi státuszt a Vörösmarty.

– Miért kiemelt cél a nemzeti színházi státusz?

– Fontosnak tartom, hogy

itt, ahol királyokat koronáztak és királyok nyugszanak, ebben a városban, ennél méltóbb helye nem is lehetne egy nemzeti státuszú színháznak! Magyarországon nem is tudnék ennél emblematikusabb helyet, úgyhogy azért dolgozunk, hogy a Vörösmarty Színház minél előbb elérhesse ezt a státuszt.

Ennek van egy szakmai oldala, amit már a pályázatban előkészítettünk, s természetesen építünk a jelenleg működő prózai teátrumra. Az a vágyam, vágyunk, hogy ez a prózai színház még inkább kiteljesedjék, s azokat a műfaji sokszínűségeket is megmutassuk, amit egy nemzeti színházi státusz elvár opera, zenés, operett és musical tekintetében is. De! Ismételten hangsúlyozom, hogy a prózai színjátszás és társulat az alapja ennek. Minden más csak ezt követően élvezhet prioritást.

– Mennyiben hasonlít majd Dolhai Attila színháza Szikora Jánoséra, és milyen lehet majd az együttműködés közted és az igazgatói pályázaton végül második helyre befutó Egyed Attila között?  

– A pályázatunkban az szerepel, hogy amit Szikora János igazgatása alatt a színház elért, azt a fajta folytonosságot tovább visszük, a társulatot egyben tartva, a prózai értékeket megerősítve és azt kiegészítve azokkal a feladatokkal, amikkel elérhetővé válik a Vörösmarty Színház nemzeti státuszának elérése. Ennek a folyamatnak számtalan része van, mi úgy gondoljuk, hogy képesek vagyunk megoldani ezeket a feladatokat. Arra kérem én is a társulatot, hogy legyenek nyitottak, mert rá fogunk szolgálni a bizalmukra. Egyed Attila pályázatát megismerve, és hozzátéve azt a tényt, hogy ő több mint egy évtizede részese a Vörösmarty Színház társulatának, Attila egyetértése esetén szeretném annak legfontosabb elemeit, javaslatait beépíteni a saját munkámba a közös együttműködés jeléül.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Dolhai: Itt, ahol királyokat koronáztak, ahol királyok nyugszanak, méltóbb helye nem lehet egy nemzeti színháznak! appeared first on Média 24.