Két jobb teljesítmény, egy győzelem és egy győzelemmel felérő döntetlen után újra a Boris-érában tapasztalt, ötlet- és akarat gyenge, lassú, körülményes, alibifocit mutatta Újpesten a MOL Fehérvár FC, így nem csoda, hogy 2-1-re kikapott az NB I 16. fordulójában.

A Vidi szépítő gólját 0-2-es állásnál a 66. percben Serafimov fejelte Houri szögletét követően (alábbi képünkön), ami kisebb ébresztő is volt a vendég játékosok számára, ám szűk félórányi elfogadhatóhoz közelítő produkcióval nem lehet meccset nyerni.

Érthetetlen, ahogy a fehérvári egylet legtöbb pályán lévő játékosa hozzáállt ehhez a találkozóhoz. Még mielőtt a szurkolók elhihették volna, hogy kezd a gárda egyenesbe jönni, Kodróék elővették a korábbi hónapok jól ismert és kritikán aluli „játékukat”: ötlettelen oldal- és hátrapasszok, előrejáték nulla, lendület, tűz, küzdőszellem, akarat nulla.

Amennyiben összevetjük a Ferencváros ellen kétszer is egyenlítő, koncentrált, remekül küzdő és végig hajtó Vidit a maival, nehéz lenne kifejezni a különbséget. Az, hogy miért nem képesek, vagy inkább miért nem óhajtanak a piros-kék mezben bóklászó spílerek minden meccshez legalább normálisan hozzáállni, rejtély, az azonban teljesen világos és egyértelmű, hogy a Honvéd és a Fradi elleni produkciókat látva a MOL Fehérvár klasszisokkal többet tud, mint amit összességében eddig ebben az idényben mutatott.

Akármi is lesz a Kisvárda elleni őszi záróderbi eredménye és „látképe”, ezt a csapatot alaposan szét kell robbantani a télen. A jelenlegi keret jelenős részétől el kell köszönni, alibizzenek másutt, helyettük pedig legalább minden meccsen hajtani, megalkuvás nélkül küzdeni képes és arra hajlandó futballistákat kell igazolni. Az nem járja, hogy mindig az edző vigye el a balhét, még akkor se, ha az is teljesen világos, hogy nem Huszti Szabolcs az, aki ebben a helyzetben rendesen talpra állítja és visszavezeti az élmezőnybe a Vidit.

Továbbra is tartom: keménykezű, fegyelmezni és motiválni képes, karakteres tréner kell hosszabb távon a kispadra, nem „jó srác”, akit lehet szeretni ugyan, de nem tudja olyan mértékben tűzben tartani a játékosokat, mint az szükséges volna ebben a helyzetben. Egy szigorúbb, tekintélyes edzőnél elképzelhetetlen, hogy a házi gólkirály Kodro a lecseréléséig, 66 perc alatt maximum 4-500 méter fusson, s a játékidő 90 %-ában labda nélkül bandukoljon a pályán. Amikor pedig eljut hozzá a játékszer, könnyen elpazarolja, eladja vagy rosszul kezeli le azt. De fel lehetne hozni Pokorni gyenge, lassú, hibáktól hemzsegő burleszkjét, s még számos játékos kritikán aluli produkcióját, de reggelig sem végeznék, ha mindenkiét most részletezném.

Lehet vitatkozni a kritikával, de nem érdemes, mert a tények makacs dolgok: az Újpest 12 alkalommal találta el a Vidi kapuját, míg a fehérvári gárda csak háromszor a lilákét, de ezt a hármat is a 62. perc után hozta össze, mert addig szinte a pályán sem volt. A lövési kísérletek, a helyzetek és szögletek aránya ugyancsak komoly lila-fehér fölényt mutat. Kiemelkedő, átlagon felüli teljesítmény nem volt a Vidiben, Fiola a szokásos zakatolásáért, Serafimov a góljáért, Kovács kapus (a fenti képen) néhány védéséért érdemel legfeljebb átlagos bizonyítvány. A többiek? Jó kérdés, náluk kellene megérdeklődni, hol jártak a meccs idején fejben…

vasárnap kora délután jön a (fél)szezonzáró a 2. helyezett Kisvárda ellen. Vajon, még utoljára hajlandó odatenni magát ez a banda így együtt, vagy ismét az unott, sablonos, ötlet nélküli, „Jó nekünk az iksz, legyen már vége” alibizést láthatjuk a Sóstó gyepén?… Az biztos, hogy ha előbbit szeretné csapatából kipréselni a Toldi-Huszti edzőpáros (a legfelső képen), akkor minden motivációs „varázsukat” és tudásukat be kell vetniük vasárnapig.