Újabb két játékostól köszönt el a MOL Fehérvár: a nyár végén érkezett támadó, Szendrei Ákos – akinek már a leigazolása is érthetetlen volt – a DAC, Bohdan Lednyev a Dinamo Kijev kölcsönjátékosaként töltött el 1 esztendőt a Vidinél. Egyikük sem szerzett gólt, s gólpassza is csak Lednyevnek volt, összesen 4, 23 meccsen. Az ő esetében is érthető, hogy nem érvényesítik a piros-kékek vezetői a vételi opciót. 

Az átigazolási szezon már tart, az NB I küzdelmei jövő hét végén folytatódnak, de a keret eddig jottányit sem erősödött, visszatért kecskeméti kölcsönéből Szabó Levente, míg az egyszer igazolás a norvég szűrő, Christensen, aki biztosan hasznos tagja lesz a csapatnak, ám ő nem az a gólvágó típus, aki pedig tud gólokat szerezni, azokat elküldte már vagy próbál tőlük megszabadulni a menedzsment. Az egyszem Kodro az, aki nem rúgja ki a stadionból a labdát, ha a kapu közelébe kerül.

Ott volna még Zivzivadze, de mivel az őszi Vidi-UTE után a tavaszi kölcsöncsapata egyik tagjától kapott (elcserélt) mezt magára húzta, ezt pedig akkora bűnnek tartották szurkolói nyomásra a vezetők, hogy azóta csak a második számú alakulattal készülhet, mint ahogy a 3 és fél éve 2,2 millió euróért (akkor ez magyar rekord volt) szerződtetett Hodzic sem kerülhet az első keret közelébe, ha éppen nincs kölcsönadva… Pedig ő is képes gólokat szerezni, ha lehetőséget kap. Evandrót pedig már el is passzolta a MOL Fehérvár.

Szóval: ott van Kodro, aki vérbeli góllövő, ha jó napot fog ki, aztán utána az özönvíz. Kastrati és Schön kiváló játékosok, de nem arról híresek, hogy szórják a gólokat, inkább az előkészítésben jeleskednek. Ott van még a kecskeméti kölcsönét jól kezdő, szép gólokat szerző Szabó Levente, ám az ősz második felére nagyon visszaesett a teljesítménye, az utolsó 8-9 meccsen nem lőtt gólt, s egyre kevesebbet is játszott.

Végül pedig az örök talány, Bamgboye, aki nagy tehetségként érkezett jó néhány éve Szombathelyről, ám a nigériai – azóta már honosított – egykori utánpótlás válogatott játékos nem igazán fejlődött. Voltak jó meccsei, úgy idényenként három, illetve jól jött néha gyorsasága és átlagon felüli erőnléte, ám összességben nem tartozik a Vidi húzóemberei közé, sőt, igazából még azt is nehéz sokszor eltalálni, mit is akar játszani, illetve, hogy mi is volna az ő ideális posztja.

Összegezve tehát: eddig igen gyenge az átigazolási mutatója a Vidinek, s ha ezen gyorsan és hatásosan nem tud változtatni, azaz a jövő vasárnapi, kecskeméti rajtig nem igazol legalább két jó – mentálisan, hozzáállásában is erős – góllövőt, valamint még két-három szervezni is tudó, szűrőnek is alkalmas középpályást, illetve egy stabil kapust, akkor nyugodtan el lehet ezt az idényt engedni, csak azon lehet izgulni, vajon legalább az első hatba oda tud-e érni a hazai mezőny – a Fradi utáni – második legtehetősebb csapata.

Egyelőre azonban ne kongassunk vészharangot, várjuk ki a végét. Egy azonban biztos: amit eddig mutatott a Vidi a pályán a felkészülési meccseken és amit eddig az új menedzsment letett az asztalra a keret megerősítése, mélyítése érdekében, az erősen bukásra tendál.