Tavaszi negyedik mérkőzését is elbukta a labdarúgó NB I-ben (OTP Bank Liga) a Mol Fehérvár. A valós tudásához képest még félgőzön sem pörgő alakulaton a hétközi edzőváltás sem segített, úgy kapott ki 2-1-re saját közönsége előtt a sereghajtó Újpesttől, hogy a korábbi három vesztes mérkőzéshez képest is reménytelenebb focit produkált. Nikolics Nemanja a végére jött be, a ráadás elején szépített is, amivel utolérte a klub eddigi legjobb bajnoki góllövőjét, a legendás UEFA-kupa döntős Vidi legendáját, Szabó Józsefet. Jelenleg mind a ketten 111 NB I-es találattal állnak, de ez a rekordbeállítás sem okozhatott sok örömöt Nikolicsnak és a szurkolóknak. Ez a képen jól is látszik…

A fehérvári vezetőknek el kell gondolkodniuk a saját alkalmasságukon minden tekintetben, Mert az, hogy a csapat ide jutott, hogy immár harmadik éve csak visszafelé halad, nem előre. A játékoskeret folyamatos minőségi leépítése, az indokolatlan, átlagos, s több esetben kifejetetten gyenge képességű focisták leigazolása, közben pedig a folyamatos rossz edzőválasztás az ő felelősségük, vastagon! Erre már nincs ésszerű magyarázat, hacsak nem szándékos ez a leépítési folyamat.

Nézzük a téli érkezőket: jött az osztrák Zulj, aki nem egy rossz képességű játékos, de nem az a kaliber, aki góljaival, mecsceket eldöntő megmozdulásaival hasznára lenne a piros-kékeknek. A két új ukrán közül Lednyev is hasonló kategóriájú, mint Zulj, ő sem lesz megváltó nyerő ember, fiatal, s mivel kölcsönben van csak Fehérváron, mire eljutna arra szintre, hogy valós segítséget jelentsen, vélhetően már nem lesz itt. A harmadik, a védő Sabanov, válogatottsága ellenére sem tűnik nagy fogásnak. Statikus, lassú, nehezen fordul, ennek okán vastagon benne volt ma is az ellenfél (első) góljában. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért csak őket voltak képesek leigazolni Sallóiék? Azt ugye, nem kell elhinnünk, hogy egy igen hosszú átigazolási szezonban ennyire tellett mindössze? Ezek a focisták voltak csak elérhetőek a piacon? Ezek a srácok, 3-4 évvel ezelőtt, illetve a korábbi évek Vidijében maximum időhúzó cserék lehettek volna, néha…

Éppen úgy, mint a már meglévő állományból a magas, jól fejelő, de rengeteg hibával játszó Alef, a még gyengébb Rúben Pinto, a gyors, de gondolkodásban nem éppen világelső Bamgboye, aki támadó létére gól szökőévente rúg,  ez pedig minősíti is a produkcióját. A szintén fiatal, nem ügyetlen, de egyáltalán nem meghatározó Szendrei ugyancsak hatalmas kérdőjel, mint ahogyan Evandro, Lüftner és egyre inkább Heister is.

Kodro és Makarenko ősszel a legjobbak között volt, tavaszra brutálisan visszaesett a produkciójuk, néha úgy tűnik, az akaratukkal és hozzáállásukkal is gond van, sokat mondó a pályán való testbeszédük, a sok sétálgatás, fetrengés, az, hogy egyáltalán nem látszik rajtuk az, hogy mindenáron győzni akarnának. Ez most az egész csapatra jellemző. Lehet gyengén focizni, de lélektelenül soha! Régi, de igaz tétele a labdarúgásnak ez. Az alap, hogy a pályán lévő játékosok végig hajtják a meccset, ha kell csúsznak-másznak a győzelemért, ha kell felszántják a pályát, de olyan, hogy 1-2-nél a 96. percben is visszafordul egy játékos, visszahúzza a labdát, mert elöl nincs mozgás, nincs megjátszható támadó, vagy éppen kényelmesen passzolgatnak a védők oldalra egymásnak, mert ugyancsak nincs aki tisztán megjátszható, no, ilyen nincs! Nem lehetne!

Ebben a helyzetben is képesek voltak az elöljárók a sok rossz döntésre egy újabbat húzni. Meggyőződésem, hogy az eddigi edzői pályafutása alatt semmi emlékezeteset nem alkotó Michael Boris nem lesz eredményesebb Szabicsnál. Rögtön most, az Újpest ellen legalább a tudatosságot, a mindent elsöprő győzni akarást és elszántságot alapvetően el lehetett várni a gárdától, de ezeknek nyomuk sem volt. Ő egészen biztosan nem az a tréner, aki fel tudja rázni ezt a társaságot, ez már most látszott. Persze, nyilván egyszer megszakad a rossz széria, jönnek még győzelmek idén is, de ehhez vajmi kevés köze lesz Borisnak.

Egy biztos: ez, amit ebben az idényben, különösképpen az eddigi tavaszi meccseken a Mol Fehérvár FC mutatott, az méltatlan a klub eredményeihez, hagyományaihoz, jelenlegi lehetőségeihez egyaránt. Ezzel a kerettel is minimum az ezüstért kellene harcolnia, nem pedig azt nézni, mikor előzi be hátulról a fél mezőny. A vezetőknek, a teljes stábnak és játékoskeretnek sürgősen tükörbe kell nézniük és elszámolniuk a számos pocsék döntésükkel és kiábrándító teljesítményükkel. Már csak abban lehet reménykedni, hogy talán a Magyar Kupában sikerül valahogy nyerni, bár ez ebben a játékban nincs benne ez, meg kell mondani őszintén. Ezzel a produkcióval az NB II-es Győr is komoly ellenfél lesz az elődöntőért, ez biztos.

Ebben az a legnagyobb probléma, ha a Vidi nem lép ki valamiképpen a nemzetközi porondra a nyáron, minden korábbinál nehezebb lesz valamirevaló játékost igazolni, és ez már nem elsősorban pénz kérdése, mert egy jó képességű légiós – de magyar játékos is – azt nézi, ott van-e kérője a BL-ben, EL-ben, EKL-ban.. A tét tehát nagyobb annál, mint sokan gondolnák. Cselekedni pedig most kell! Nem nyáron, most! Körül kell nézni a még szabadon igazolható jó játékosok között és meg kell fizetni, aki hajlandó még ide igazolni, közben pedig kell egy motivátor, alkalmas edzőt is keresni, aki visszavezeti a Vidit oda, ahová való. A legjobbak közé. Szokták mondani, de igaz ez is: nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség!