A MOL Fehérvár FC Mezőkövesd elleni NB I-es bajnokija előtt-alatt komoly helyi „legendajárás” volt a Sóstón: a klub első igazán nagy sikerét jegyző (aranyat érő NB I-es ezüstérem 1976-ban) Videoton SC még élő, elérhető tagjai jöttek össze múltidézésre és közös meccsnézésre.

Néhány napja futottam össze a Vidi (akkor még VT Vasas) egyik régi legendájával, Fister Ferenccel, aki már a hatvanas években, akkor amikor a „Vidi” elődje a második vonalban szerepelt, eligazolt a „nagy” Vasashoz, a Mészöly Kálmán és Farkas János neve fémjelezte együtteshez, mellyel kétszer lett magyar bajnok, nyert Magyar Népköztársasági Kupát és KK-t (Közép-európai Kupát) is. A fehérvári foci ilyeténképpen első igazán ismert spílere említette találkozásunkkor, hogy összejönnek a régi nagyok, akik a Vidi első igazán jelentős eredményét érték el a ’76-os bajnoki „árnyékarannyal”. Bár Fister akkor már túl volt aktív pályafutásán, de annak a csapatnak a kialakulásánál még ő is Fehérváron játszott.

Tudva lévő, hogy bár papíron ezüstérmes lett 1976-ban a Videoton SC, ugyanakkor azt is tudni illik, hogy a Kovács József, Karsai László és Wollek Tibor húzta „Vidi-szekér” futott abban a szezonban a legjobban, s ha a Fradi elleni idegenbeli, 1-1-re végződő rangadójukat Müncz játékvezető nem csalta volna el a zöld-fehérek javára (0-1-nél nem adta meg Kovács József szabályos gólját, majd a véghajrában labdaelrúgásért kiállította Májer Lajost, ezekkel megteremtve az alapot a zöld-fehérek egyenlítéséhez, pontszerzéséhez, amely által bajnokok lehettek), s nem bundáztak volna le további 2-3 meccset a zöld-fehérek, akkor nem kellett volna további 36 évet várni az első hivatalos aranyra Fehérváron…

Nos, ennek a remek alakulatnak a tagjai jöttek el most a Sóstóra, már aki még eljöhetett, ugyanis sajnos az akkoriban rettegett gólvágó, Wollek Tibor, a legendás Májer Lajos, valamint Czeczeli Károly, Kovács László, Garamvölgyi Lajos és Szalmásy Tamás évek óta nincs az élők sorában, ők már csak fentről figyelhették korabeli társaikat.

Akadt, aki már több, mint 40 éve (!) nem találkozott az egykori csapattársakkal. A volt válogatott jobbhátvéd, Nagy III. János az, aki igen messze került a Viditől és a korábbi játszópajtásoktól. Rajta és a már említett Fisteren kívül – többek között – még olyan klubikonok, legendák „írták alá a jelenléti ívet”, mint a valaha volt egyik (ha nem a) legpengésebb fehérvári futballista, Karsai László, a magyar „Beckenbauer”, Kovács József, a szintén legenda Tiber László, Fejes Gábor, Csongrádi Ferenc, Szabó József, Kuti László, valamint Burka Imre és Szabó Károly.

Az összejövetelt Németh János, a Vidi korábbi utánpótlásedzője, technikai vezetője szervezte, aki több más beosztásban is szolgálta, s a mai napig szolgálja a Vidit, immár 4 évtizede.