Látványos, rendhagyó, de bizonyos részeiben eltúlzott megnyitóval vette kezdetét a XXXIII. nyári olimpia a francia fővárosban. Az ötkarikás történelemben először egy folyó és annak partja volt központi helyszín, a nemzeti küldöttségek nem vonultak fel, hanem a Szajnán hajóról integettek a parton és a szomszédos épületek erkélyein álló párizsi közönségnek. 

Az egész ceremónia a kezdettől csepergő, majd már szakadó eső ellenére igen látványosra sikeredett. A fő vezérfonal az olimpiai fáklya városon belül megtett kalandos útja volt, miközben különböző történelemi pillanatok és személyek is fókuszba kerültek. Először a világ- és Európa-bajnok exfocista, Zinedine Zidane kezében volt, aki a metróig vitte, majd gyerekek a metróalagúton és föld alatti csatornákon keresztül haladtak vele, hogy aztán a végén már egy „fantom” segítségével jussanak ki a Szajnára, ahol aztán kezdetét is vette a látványos performanszok sora, közben pedig több blokkban érkeztek az olimpiai küldöttségeket szállító hajók. A magyar csapat már Párizsban tartózkodó tagjainak jelentős része ott volt a hajón, de alaposabban nem lehetett szemügyre venni a tagságot, mivel átlagosan 20-22 másodpercig mutattak a kamerák egy-egy delegációt, így a magyart is, miközben néha érthetetlenül hosszú zenés-táncos betétekkel fokozták a hangulatot a szervezők.

A sokszínűség hangsúlyát rendkívüli mértékben eltúlozták, a sport kárára. Ha közben kapcsolódott be valaki a közvetítésbe, többször érezhette magát egy Love Parade-on, mint a világ legnagyobb sporteseményének megnyitóján. A 4 órás program csaknem kétharmada (de mindenképpen a nagyobb része) nem a sportról, az olimpiáról szólt, ami minden nyitottságot, sokszínűséget támogatva is erősen kifogásolható.

A filmbejátszások, a látványelemek, az Eiffel torony központi szerepe, a felvonultatott sztárok (a teljesség igénye nélkül Zidane, Rafa Nadal, Carl Lewis, Serena Williams, Nadia Comaneci, Amelie Mauresmo, valamint a lángot meggyújtó Maria-José Pérec és Teddy Riner),  szenzációsak voltak, mint maga az olimpiai láng meggyújtása is, hiszen a város felett hőlégballon formájú alkalmatosságban még soha nem lobogott az olimpiai láng.

A slusszpoén, Céline Dion is óriásit énekelt, a világklasszisok között ő volt a fénylő csillag, úgy lehozta az Eiffel toronyról Edith Piaf klasszikusát, a „Hymne à l’amour”-t, hogy abban nem volt hiba, úgy sem, hogy ritka és súlyos betegsége okán még az sem volt biztos, hogy végig meg tudja-e tartani a mikrofont a kezében… Amúgy Lady Gaga is énekelt korábban, még a Szajna melletti rész során, de részint a dal, részint pedig a produkció összességében felejthető volt.

Lehetne még hosszasan elemezgetni a megnyitót, ám inkább forduljunk teljes figyelemmel az ötkarikás küzdelmek felé, annál is inkább, mivel már az első hivatalos „nagyüzemi” napon, szombaton akár aranyesélyünk is lehet, hiszen a korábbi három olimpián diadalmaskodó Szilágyi Áron kardvívónk is páston lesz már délelőtt 10.25-től másik két magyarral együtt. Érdekeltek lesznek már többen úszóink közül is, pályára lép délelőtt férfi kézlabda-válogatottunk Egyiptom ellen (11.00), női vízilabda együttesünk pedig Hollandia ellen, kora délután (14.00).

Hajrá, magyarok!!!

(Fotó: NOB, IOC)