A totális újon Svájc elleni szűk sikert négy vereség követett (Norvégia, Horvátország, Dánia, Svédország) követett a magyar női kézilabda-válogatott számára a szlovén-északmacedón-montenegrói közös rendezésű Európa-bajnokságon, így nem csoda, hogy a minimális terv, a nyolc közé kerülés nem jött össze. A ma délutáni záráson jött egy kis szépségtapasz a társházigazda Szlovénia elleni 29-25-ös győzelemmel, de a gyenge szereplés és a csalódás tényén ez sem sokat változtat. A mieink góljai közül az egész Eb-n a legjobb magyar teljesítményt nyújtó Klujber 9, Márton, Vámos és Lukács (archív képünkön) 4-4 találatot jegyzett.

A sorsolást előre tudta mindenki, mégis már az első meccsen a kontinenstornára most először eljutó Svájc ellen úgy játszottak a mieink, mintha valami kötelező rosszon kellene átesniük. Csak a véghajrában sikerült biztosítani a győzelmet. Ezt követően sem szedte össze magát a csapat, hiába mondogatták az illetékesek, hogy az első meccsen még „rozsdás” volt a gárda, de majd aztán most! Hát, nem jött a most. Horvátország és Norvégia nagyon simán átlépett rajtunk, a középdöntős csoportban pedig Dánia, majd Svédország is nehéz falat volt a Golovin-csapat számára.

A mai, Szlovénia elleni találkozón már későn jött a jobb forma, igaz, hogy a hazaiaknál pedig éppen most érkezett a hullámvölgy, mert bizony a korábbi találkozóin sokkal jobban játszottak Grosék, mint ellenünk. Maradt nekünk a 11. hely és a tanulság: az északiak ellen továbbra sem megy, de jelenleg a horvátok és (győzelmünk lelenére) kicsit a szlovénok is előttünk járnak.

Azt a szakembereknek kell megfejteniük, hogy az utánpótlás vb-ken, Eb-ken rendre remeklő korosztályok a felnőttek közé kerülve meg sem közelítik a korosztályos tornákon mutatott produkcióikat. Pedig a tehetség nem vész el, ez biztos. Az olimpiáig persze még van 2 év, addig tovább érhetnek a lányok, de ahhoz, hogy odáig eljusson a mi válogatottunk, gyors és jelentős formajavulás, szintlépés szükséges!