Csaknem egy órán át vezetett Sallai remekbeszabott góljával, a 80. minutumban emberelőnybe is került, de „csak” 1-1-re végzett Hollandia ellen a magyar labdarúgó-válogatott a Nemzetek Ligája legfelső osztálya, a A-liga 3. csoportjának harmadik összecsapásán. Ez az egy pont is sokat ér(het), mert azon túl, hogy megszakította a hollandok 1984 óta tartó győzelmi sorozatát ellenünk, a következő meccsen, hétfőn este Zenicán a bosnyákok vendégeként csapatunk bebiztosíthatja 3. helyét a tabellán, ami azt jelenti, hogy játszhatunk egy playoff-meccset a bennmaradásért, aminek a vb-selejtezők sorsolásakor a kiemelésénél is komoly jelentősége lenne.

A mérkőzés előtt a magyar szurkolók ismét látványos koreográfiával piros-fehér-zöldbe öltöztették a hazai B-közép kapu mögötti szektorát, „A lelátó az életem, átsegített már éveken! 2009-2024” feliratú molinót kifeszítve, ezzel is jelezve: rajtuk semmi sem múlik majd. Nem is múlott, mert már egy kapu előtti labdaszerzésnél vagy egy magyar akció indulásakor hatalmas hangorkánnal biztatták Szoboszlaiékat.

A találkozó első 15 percében szinte csak a védelem tisztázásainál vagy egy-egy megindulásnál emelkedhetett a hangulat, de a hollandok komoly mezőnyfölénye komolyabb ziccert nem hozott, egyszer kellett csak Dibusznak meleg helyzetben hárítania. Negyedóra elteltével aztán jött egymás után két kecsegtető magyar lehetőség. Előbb Szoboszlai szögletét követően Bolla lövését blokkolta Xavi Simons, majd egy újabb Szobo-sarokrúgás után Sallai tűzte rá 15 méterről, a kapus már verve volt, de a bal oldali kapufa kisegítette. Nagyon közel volt a vezetés!

Ami késett, nem múlott: a 32. minutumban Szoboszlai szerzett labdát, majd Nikitscherhez játszott, aki Nagy Zsoltot dobta támadásba a bal oldalon. A Fehérváron élő Puskás Akadémia játékos a 16-os sarka előtti területről szépen ívelt a kapu elé érkező Sallai elé, aki az ötös jobb sarkáról kapásból, félmagasan bevágta a mieink vezető gólját! A lelátó robbant, a mumus ellen vezettek fiaink, amire önmagában is régen volt példa.

A félidő hajrájában tovább folytatódott a holland fölény, közel 85%-os labdabirtoklással, de sok és igazán nagy helyzetekben es továbbra sem nyilvánult meg. Egy akadt csak, ám ezt is Szoboszlai ügyetlenkedte össze számukra a 39. percben, amikor a magyar csapatkapitány odakocogott az ötösre elvégezni egy kirúgást, ám nem tudni, mire gondolt, mert előrepasszolta a labdát néhány méternyit, majd saját maga kocogott utána és vezette volna tovább, ám a játékvezető lefújta, teljes joggal, mert saját magát hozta játékba a kirúgással…

Jöhetett egy közvetett holland szabadrúgás 9 méterre a kapunktól, középről. Nem volt mit tenni, „be kellett tolni a buszt” a gólvonalra. Gakpo végezte el végül a szabadot, elé pöckölték le a labdát, ami aztán elakadt a kivetődő Dibuszban, így odalett a vendégek nagy esélye. A szünetig már nem történt komolyabb esemény, előnnyel mehettek pihenőre fiaink.

A fordulást követően a combját fájlaló Dárdai Márton helyett már Botka volt a pályán, majd később Csoboth, Nagy Ádám és az újonc Gera Dániel is lehetőséget kapott. Ami a pályán történő közvetlen eseményeket illeti, egyre érett a holland gól, most már helyzetek is akadtak szépen, de háromszor is rosszul céloztak Ronald Koeman fiai. A 80. percben aztán azt hihettük, ez már meg kell, hogy legyen! Merthogy a világklasszis védő, Van Dijk fellökte a bal oldalon elvágtató, pár perccel korábban beálló Csoboth Kevint, s mivel neki ez már a második volt, megkapta a pirosat is Szoboszlai liverpooli csapattársa! Banális sztori, mert előtte 3 perccel egy felesleges reklamálásért kapta az első sárga kártyáját.

A 83. percben aztán csak segítettünk összehozni a hollandok egyenlítő találatát, mert emberelőnyben is hátrafelé gurigáztak a mieink, labdát vesztettek saját térfelük közepén, ott jött egy felesleges szabálytalanság, amiből a Gakpo ívelt be a kapunk elé, a szép ívben érkező játékszere pedig az Inter klasszis védője, a csupaizom Dumfries, három hazai védő közül is kapura tudta fejelni, Dibusz pedig beleütött ugyan a labdába, de hárítani nem tudott.

Ezt követően már rájöttünk, hogy emberelőnyben nem árt támadni, be is szorultak a saját kapujuk elé a hollandok az utolsó percekre, majd amikor éppen letelt volna a jelzett 4 perces hosszabbítás, kaptunk még egy nagy lehetőséget, mert az amúgy igencsak visszafogottan focizó Szoboszlai birkózott ki egy szabadrúgást Tillel szemben, amit ő maga végzett el, és rá nem jellemző módon 26-ról a lelátóra lőtt… Ez volt az utolsó momentum, Fahndrich játékvezető azonnal lefújta a meccset.

A pohár félig tele, egyúttal félig üres. Kapufa, vezető gól és emberelőny után ezt a meccset rutinosan le kellett volna hozni, ugyanakkor összességében olyan fölényben fociztak a hosszabbítással együtt 95 percből 85 percen át a „narancsosok” (akik most sötétkékben játszottak), hogy egy szavunk sem lehet az 1-1 miatt. Sokat jelenthet még ez a döntetlen, mert, ha hétfőn Boszniában sem kap ki nemzeti egyletünk, akkor erősen esélyes a 3. hely megszerzésére, az A-divízióban (ligában) való bennmaradásra.

(Fotó: Mátay Balázs)