Többnyire nyílt, remek iramú, sokszor igen hektikus mérkőzésen a tökéletes célfutballt játszó olasz labdarúgó-válogatott kihasználta a magyar védelem szinte minden hibáját, s 2-0-ás budapesti győzelmével megnyerte a Nemzetek Ligája A-ligájának 3. csoportját, így bejutott négyes döntőbe. A mieink ennek ellenére hatalmas, előre nem várt eredményt értek el, hiszen a németeket és az angolokat megelőzve a 2. helyen zárták csoportjukat, ami első kalapot jelent az Eb-selejtező sorsolásán és biztos pótselejtezőt, abban az esetben, ha nem jön össze a közvetlen kvalifikáció a kontinenstornára.

Ez a mérkőzés tökéletesen megmutatta minden jelenlegi jellemzőjét, fejlődését, erényeit, de több hibáját is a magyar nemzeti tizenegynek. Hatalmas dolog, hogy utóbbiból van egyre kevesebb. Ez a kevesebb viszont most vereséghez vezetett: első sorban a tét elviselése, amit még szokni kell, mert ma egyértelműen túlizgulta, túlpörögte a meccset az első félidőben a legtöbb futballistánk. Ennek eredménye az olaszok első találata, amit óvodás védelmi hiba előzött meg, gyakorlatilag mi rúgattunk gólt a taljánokkal. Sajnos érzékelhetően néhány játékos annyira rágörcsölt a mérkőzésre, hogy időnként azt sem tudta, hol van…

A válogatottságtól búcsúzó Szalai Ádámot pedig szépen kivették a játékból az azúrkékek, alig engedték labdához érni, ezzel pedig nem tették széppé számára utolsó meccsét a Rossi-tizenegyben.

A negatívumok csak nehezen változtak, mert bizony több kulcsjátékosunk sokat, a korábbiaknál jóval többet hibázott. Szoboszlai is nagyon görcsölt, nagyon akart, de sem pontrúgásai, sem egyéb megmozdulásai ezúttal nem ültek, ami frusztrálttá tette, de Lang, Schäfer, Kerkez, Gulácsi (bravúrok mellett több bizonytalanság jellemezte) és az első olasz találat előtt a kulcshibát vétő Nagy Ádám sem azt a focit tette ki a zöld gyepre, amit megszoktunk tőle. A helyére beállt Styles hozta aztán azt a lendületet a játékba, aminek köszönhetően a második félidőben már nem csak akaratban, minőségben is „elit szintre” lépett a magyar válogatott.

Sorra jöttek a helyzetek, lövések és a Donnarumma bravúrok. Mindent elmond a játék képéről, hogy a mezőny legjobbjának a PSG sztárkapusa bizonyult. Hatalmasat fogott Styles közeli fejesénél és két távoli löketénél, Nego próbálkozásánál és Szalai közeli lövésénél (a képen), de a szerencse is sokszor vele és védőtársaival volt, egyszer pedig a játékvezető, amikor Ádám Martin teljesen egyértelmű felökleléséért elmaradt a jogos büntető. Érthetetlen, hogy a VAR-vizsgálatnál miért nem látták ezt az illetékesek??

Összességében labdabirtoklásban, a helyzetek számában, lövési kísérletek, kaput eltaláló lövések és szögletek tekintetében is a magyar volt a jobbik csapat, egyedül a gólok számában bizonyult egyértelműen jobbnak az itáliai egylet, márpedig a fociban csak ez a döntő tényező. No, meg az a professzionális céltudatosság, taktikai érettség és higgadtság, ami ma Roberto Mancini gárdáját jellemezte Marco Rossiéval szemben. (A MOL Fehérvár két válogatottja, Fiola és Nego a csapat legjobbjai között volt ezúttal, őket semmiféle szemrehányás nem érheti.)

Összességében véve teljesen világossá vált, hogy a magyar labdarúgó-válogatott felzárkózott a kontinens élvonala mögé, s bármikor, bárki ellen képes a győzelemre, így arra is van, lesz reális sansza, hogy egyenes ágon kiharcolja a következő Eb-re és vb-re való kvalifikációt. Ezen a szinten 1985 óta, a mexikói vb-kvalifikációt sikeresen abszolváló Mezey-csapat sikerei óta nem járt nemzeti csapatunk.

Várjuk a folytatást!

Hajrá, magyarok!