A fehérvári labdarúgás számos legendával rendelkezik, akik jelentős részben összetartóak, évente többször találkoznak, leginkább a Vidi meccsein és egymás születésnapjait ünnepelve. Az aktivitások fő mozgatórugója a 80 évesen is kirobbanó energiával szervező Németh János, mindenki „Jani bá”-ja, aki utánpótlás edzőként, technikai vezetőként és más pozíciókban több, mint 40 éve szolgálja a piros-kék klubot, előtte pedig néhány esztendőn át, éppen a legsikeresebb érában a MÁV Előrében is tevékenykedett. A vasárnapi Fehérvár FC – MTK találkozó előtt a 76. születésnapját múlt héten ünneplő „magyar Beckenbauert”, Kovács Józsefet és a Videoton egykori elnökét, a 85. életévét pénteken betöltő Dr. Brávácz Ottót invitálta egy kis szülinapi megemlékezésre.

A két remek sportember egyaránt Balatonlellén született, így földiként (is) üdvözölhették egymást. Kicsit várni kellett a két főszereplőre a Vidi edzőközpontjában, mivel a ma már Rácalmáson élő, bajnoki és olimpiai ezüstéremmel is rendelkező Kovács – aki vállalta, hogy Fehérvárra jövet felveszi sukorói házánál az exalnököt – kicsit nehezen talált oda a Brávácz „birtokhoz”, de két ekkora ikon részéről a 8-10 perces késés akkor is beleférne, ha készakarva váratták volna meg invitálójukat.

Németh János jó házigazda módjára egy borosüvegből formázott „aranycipővel” lepte meg a 85 éves Brávácz Ottót, majd egy kupica jó kis „berényi ütőssel” koccintottak az egészségükre. Na, jó, a koccintásból magam is részt vállaltam, de Vidi meccs előtt, munka közben, merthogy Kovács Józseffel itt rögzítettem az FMC felületein futó Sportlegenda sorozatom részeként egy 20 perces interjút. Ez lett volna 30 is, ám a rendkívül „szigorú” Jani bácsi közbe szólt, hogy bizony indulni kell át a stadionba, nehogy lemaradjon a kis kompánia a rendkívül fontos meccs kezdetéről.

Nem maradtunk le, én pedig egy újabb élménnyel gazdagodtam, hiszen a Vidi történetének három olyan legendájával tölthettem el egy szűk órát, ami nem túl gyakran esik meg, nem csak velem, bárkivel, bármikor.

Kovács József a székesfehérvári labdarúgás valaha volt legelegánsabb, legtechnikásabb – nem véletlenül mérték Beckenbauerhez – középső védője volt, részese a csapat első NB I-es érmének, az 1976-os ezüstnek, ami tulajdonképpen arany lett volna, ha a „hatalmasságok” nem döntenek úgy, hogy a Ferencvárosnak kell nyernie a bajnokságot és nem csalják el a döntő ütközetet a Fradi – Vidi rangadót egy fordulóval a szezonzárás előtt (1-1)… 1972-ben részt vett a müncheni olimpián, ahol két találkozón játszott az ezüstérmes válogatottban. 31 évesen igazolt Újpestre, mert a Vidi vezérigazgatója nem járult hozzá, a már előkészített ausztriai szerződéséhez, s úgy érezte, becsapták. 36 évesen fejezte be az élvonalban. A lilákkal nyert kétszer Magyar Kupát (MNK), de a bajnoki cím velük sem jött össze. Hihetetlen, de igaz: védő létére olyan tisztán játszott, hogy soha nem kapott sárga lapot! Egyszer kiállították, de az is félreértésen alapult, nem volt szabálytalanság, szövegelésért mutatta fel neki a pirosat, holott nem mondott semmi csúnyát, sem neki, sem másnak…

Dr. Brávácz Ottó talán a legnehezebb időszakban vezette szakosztály elnökként, majd elnökként a klubot, amikor a Videoton gyár már nem állt olyan mértékben mögötte, mint korábban, majd a rendszerváltást követően már csak minimális mértékben. Bárvácznak kellett új támogatókat, szponzorokat találnia, de megoldotta, ekkor változott először (1991) meg a klub neve Videoton-Walthamra, s igazából már csak a fociról szólt a klub. Első vezetői évében, azt 1988-89-es idényben úgy lett 4. a csapat az NB I-ben, hogy minden korábbi és azt követő pontszámítás szerint bajnok lett volna! 1995-ig volt a csapat első számú vezetője, nagy érdemei vannak abban, hogy ma is létezik a Vidi, mint Fehérvár FC.

A legendák jó egészségnek örvendenek, persze a korral járó kisebb „nyavalyák” nem kerülik el őket sem, de ennél nagyobb problémájuk soha ne legyen és maradjanak velünk még nagyon sokáig!

(Fotó: Mátay Balázs, archív)