Bár még ebből az idényből hátra van 7 forduló, aligha kérdéses, hogy a MOL Fehérvár FC szurkolói legszívesebben elfelejtenék ezt a rémálomszerű szezont. Negatív klubrekord, hét vereség zsinórban a tavaszi szakasz elején, a kudarcok mellé pedig sokszor megmagyarázhatatlanul dekoncentrált produkció társult, így összességében nem csoda, hogy aligha van olyan Vidi drukker, vezető, játékos, aki ne lenne már túl ezen a szörnyű bajnoki évadon. Már most megy a találgatás: vajon ki lesz a csapat edzője nyártól, s mennyiben változik majd a játékoskeret? A kérdések jogosak, mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy az NB I hajrájában járunk, amikor még matematikailag dobogós is lehet, de akár ki is eshet a jelenleg 6. helyen álló alakulat, úgyhogy a jövő taglalását addig nem is érdemes elkezdeni, amíg legalább a bennmaradás nem lesz matematikailag is biztos.

Bizony, bármennyire is szürreális ez az ország egyik legstabilabb, legjobb lehetőségekkel rendelkező klubja tekintetében, nem kizárt még ez a lehetőség sem, hiszen a jelenlegi két kieső helyen álló egylet, a Gyirmót és az MTK 10 ponttal áll a piros-kékek mögött a tabellán, s nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy a hátralévő 7 körben 21-et lehet még szerezni, azaz – elméletben – a MOL Fehérvár lehet még akár bajnok is, mint ahogy ki is eshet. Persze ez a két szélsőség aligha következik be, már ahhoz hatalmas bravúrra és mázlira volna szükség, hogy a jelenleg 10 pontnyi távolságra lévő dobogóra fel tudjon kapaszkodni a tavalyi bronzérmes. A legvalószínűbb az, hogy ha a legutóbbi két meccsen mutatott javuló formáját hozza a Vidi a végéig, akkor a 4. pozícióba odaérhet, de inkább a 4.-7. helyek valamelyike a reális jelen pillanatban.

Aztán jöhet az új éra, új edzővel és frissített kerettel. De ki lehet az új edző? Ez a leginkább kardinális kérdés. Éppen a fehérvári egylet idei példája mutatja, ha elhibázott a tréner kiválasztása, a jónak tűnő keret sem garancia semmire. Szóval alaposan meg kell fontolnia a döntést a klub vezetőségének. Még korai a végleges megoldásra várni, de azt tudni, hogy a Vidi illetékesei elsődlegesen külföldi trénerben gondolkodnak, de a kalapban van több hazai tréner is.

Nem lesz könnyű döntés, az bizonyos. Elsősorban azért, mert egy külföldi szakember mindig lutri, lévén a nagy nevek, a sokat bizonyított edzők elérhetetlenek egy magyar egyesületnek, a többi pedig zsákbamacska. Eddig a Fehérváron dolgozó külhoni mesterek zöme is mellényúlás volt, talán Paulo Sousára és Marko Nikolicsra, a legutóbbi bajnokcsapat szakmai irányítójára lehet azt mondani, hogy megérte a pénzét, illetve Joan Carrillo első, bajnoki címmel végződött sóstói regnálása nevezhető sikernek, a többiek bizony csalódást okoztak. A magyar trénerekkel sem szárnyalt mostanában a Vidi, ám Horváth Ferencen kívül – aki regnálása idején azért szépen összekapta a mostani hoz hasonló helyzetben lévő alakulatot és végül bejött a 2, helyre vele – egyikük sem volt olyan, aki igazán Vidi-érzelmű lett volna, ismerte volna a klubot.

A megoldás tehát véleményem szerint nem a lutri és drága külhoni szaki, hanem a klubhoz kötődő, korábban Fehérváron már játékosként vagy éppen utánpótlásedzőként megforduló tréner. Olyan, aki tisztában van vele, hová kerül, mit vállal, ha a Vidi vezetőedzője lesz és másutt már bizonyítottak a szakmai munka irányítójaként. Nem rossz a helyzet, mert vannak ilyenek többen is. A legkézenfekvőbb a Zalaegerszegen éppen néhány hete egy sikeres széria csúcsán felmondó Waltner Róbert volna, aki játszott korábban Fehérváron, jól ismeri a Vidit és nem titkoltan egyik fő célja, hogy amikor erre lehetősége lesz, edzőként is szolgálhassa a piros-kékeket. Még fiatal, motivált és jól láthatóan ezt a motivációt, tüzet, ami benne ég, tovább tudja adni játékosainak is. Ő ideális választás lehetne.

Éppen a Vidi utánpótlásától került 3 éve Mezőkövesdre Kuttor Attila, ahol kis híján elsőre dobogóra vezette a korábban kiesőjelölt csapatot. Ma már a Vasas edzője, s simán vezetik is az NB II-es tabellát. Ő sem lenne rossz választás, ám az angyalföldiekkel szerződésben áll, s ha feljutnak, nem lenne könnyű elmozdítani tőlük. Volt már a Vidi edzője Csertői Aurél, vele nyert először Magyar Kupát a gárda. Ő is jó motivátor, nála sincs lazázás az öltözőben és a pályán sem, ráadásul jelenlegi csapatát, a Gyirmótot csodaszámba menő módon vezette újra az NB I-be tavaly, s az is fél csoda, hogy az első osztály messze leggyengébb keretével rendelkező alakulat még nem tekinthető kiesőnek, több bravúrja is volt az elmúlt hónapokban, amelynek okán még reménykedhet, mégha ez a reménysugár igen halovány is.

Ott van még a már említett Horváth Ferenc, aki csatárként és edzőként is sokat tett a Vidiért, Bekő Balázs, aki trénerkén is bizonyított már, igaz voltak gyenge periódusai, Juhász Roland, aki szintén klubikon és Szabics Imre mellett – Torghellével közösen – pályaedzőként dolgozott, ám neki még nincs vezetőedzői rutinja, Toldi Gábor és Huszti Szabolcs, akik éppen párban tolták legutóbb a DVSC szekerét az NB II-ből vissza az az első osztályba, ám az NB I-ben már magas volt a léc számukra, igaz, talán kissé elhamarkodottan menesztették őket ősszel.

Döntés tehát nincs, de amint a példa mutatja, van merítési lehetőség, lesz kikből válogatni.