Félreértés ne essék: Andrew Sarauer sokat tett a fehérvári jégkorongért, de az, ahogy hirtelen megvilágosodott visszavonulását illetően, miután aláírt még 1 évre szóló szerződést a Volánnal, meglehetősen furcsa volt. Most már az okot is tudni, ugyanis az élő szerződését a magyar szövetséggel és a Volánnal is simán  felrúgó és önkényesen távozó Kevin Constantine új csapatánál folytatja, a tréner segítőjeként…

Nehéz azért ezeket a helyzeteket higgadtan, kritika nélkül fogadni, mert akárki akármit is mond, egy korrekt, becsületes ember nem csinál ilyet! Elutazik nyári szabadságra, ahol közben megkörnyékezi egy hazájához közelebb eső csapat, amit ő élő magyarországi szerződései ellenére elfogad és csak úgy lazán üzen a szövetségnek és klubjának: sziasztok, nem megyek vissza!

És ott marad a magyar válogatott szövetségi kapitány nélkül, a Hydro Fehérvár AV19 pedig vezetőedző nélkül, akkor, amikor már az ő kéréseinek megfelelően kialakult a játékoskeret a következő idényre! A pont az í-n pedig az egyébként remek játékosé, Saraueré, aki szintén elfogadta a Volán szerződéshosszabbítási ajánlatát, edzésbe állt, majd két hét után eszébe jutott, hogy ez már nem neki való, nem bírja és nem is szeretné már ezt a felkészülést végigcsinálni a fehérvári klubban, miként a következő szezont sem és visszavonul.

Mire mindenki érzékenyen elköszön tőle, megköszöni azt a sok remek meccset és jó eredményeket, amihez játékával hozzájárult, hogy aztán egy héttel később – nyilván tök véletlenül – bejelentik, hogy  ő lett Constantine egyik segítője új, kanadai csapatánál…

Valahogy ez az egész a magyar hoki és úgy egyáltalán, mi magyarok szembe köpése, ledegradálása, mert velünk, nálunk ezt is meg lehet csinálni a jelek szerint. A kezünket adjuk, szerződést írunk alá, aztán lelépünk, ilyen-olyan indokkal, de utólag kiderül, hogy nagyon is tudatosan és valószínűleg hetek óta tervezetten.

Ezek után én nem tudok legendaként, remek emberként tekinteni ezekre a zsoldosokra, kiváltképp Constantinre-ra, mert színezhetjük a dolgot, illendőségből ámíthatjuk magunkat, egyszerűen becsapta az itteni hokirajongókat! Amiként Sarauer is ezt tette, ahelyett, hogy azt mondta volna: „elnézést, kaptam egy jó ajánlatot, már mint edző, szeretnék a jövőben is Constantine-nal dolgozni, ezért mennék utána, vele”… Senki sem szólt vagy gondolt volna semmi rosszat, hiszen szíve joga úgy dönteni, ahogy döntött, de nem úgy, ahogy ezt tette.

Mindazonáltal sok sikert kívánok Nekik, azzal a kitétellel, hogy mint ember és szakember jelentősen „étékcsökkentek” lettek a szememben, s erősen remélem, hogy példájukkal nem indítanak el lavinát a magyar sportban, merthogy itt ez is belefér, különösebb következmény nélkül fel lehet rúgni egy szerződést, vagy éppen figyelmen kívül lehet azt hagyni.