Lassan véget ér az év, érdemes számot vetni, milyen is volt a 2022-es esztendő a sport, elsődlegesen a székesfehérvári sport tekintetében? A válasz röviden: vegyes, hektikus, ugyanakkor az örömteli, hogy a kirakatban lévő sportágak tekintetében több okunk volt az örömre, mint a bánkódásra.

Az élre mindenképpen a Hydro Fehérvár AV19 jégkorong csapatának történelmi sikere kívánkozik: Kevin Constantine irányításával először tudott túljutni a rájátszás első körén az osztrák bázisú, a Volánon és a „sógorok” csapatain kívül szlovén, cseh és olasz (egy darabig a mezőny tagja volt a szlovák Bratislava Capitals is, amely menet közben visszalépett) alakulatokat felvonultató nemzetközi liga, az ICEHL-ben, sőt, egyből a döntőig menetelt!

Bartalis, Hári, Sarauer és a többiek már az alapszakaszban remekeltek, nem volt véletlen a fináléba kerülésük, sőt! A Pustertalt 4-0-ás söpréssel, a Villachot pedig 4-1-es összesítéssel múlta felül. A döntőben már nem bírt a brutálisan erős Red Bull Salzburggal, amely úgy nyert végül 4-0-ra, hogy mindegyik találkozón volt győzelmi esélye a Volánnak, ám ekkor már a szerencse is az egyébként tehetősebb, mélyebb kerettel rendelkező gárdát támogatta, de az aranyra bőven rászolgált volna a fehérvári csapat!

Nem véletlenül volt hatalmas ünneplés az utolsó találkozót követően, amikor az egész évben – mint korábban is mindig – parádés hangulatot teremtő „ördögi” szurkolók olyan ovációval éltették kedvenceiket, mintha egyszerre két bajnoki címet nyertek volna, közben sportszerűen megtapsolva a végső győztes osztrák „milliomos gárdát” és kitartó drukkereit. A bónusz az őszi BL-szereplés volt, ahol először járt magyar csapat! A Volán itt is helytállt, csoportjában a címvédő svéd Rögle és a korábbi CHL-győztes Zürich Lions mögött, a lengyel bajnok Katowicét megelőzve a 3. helyen zárt.

Ugyancsak az elismerés hangján kell szólni a Fehérvár Enthroners amerikaifutball-csapatáról is, mert bár ez nem alapsportág nálunk, s nincsenek nagy hagyományai, egyre nő a népszerűsége, ezzel párhuzamosan nőtt a „Koronázók” népszerűsége és eredményessége is. A 2007-ben alapított klub alakulata a tanulóéveket követően 2015-től indult meg igazán a hazai mezőnyben, egy évvel később jutott fel a HFL-be (az első vonal itthon).

A történelmi, 2009-es magyar bajnoki címet követően a 2022-es év nem csak a klub, az egész magyar sportági társadalom számára kiemelkedő sikereket hozott: túl az újabb HFL-címen megnyerte az osztrák ligát és a CEFL Cup-ot a prágai oroszlánok legyőzésével! Egy hazai és két nemzetközi trófea, 18 meccs 18 győzelemmel! Alighanem páratlan év, amit nagyon nehéz lesz megismételni, pláne überelni. Főképp, hogy 2023-ban minden eddiginél nehezebb európai megmérettetés vár az Enthronersre: első magyar csapatként indulhat a kontinens legjobbjait tömörítő, nyolc csapatot felvonultató ELF küzdelmeiben!

Öttusázóink „csak a szokásos” évüket hozták, ismét nem maradtak hazai és nemzetközi érmek nélkül. Demeter Bence a magyar csapat tagjaként Európa-bajnoki arany, majd világbajnoki ezüstérmes lett! Női vonalon kevesebb volt a siker, ám ebben nagy része volt annak, hogy a tavalyi olimpiai bronzérmes Kovács Sarolta nem indult versenyen, mivel gyermeket szült. A jövő miatt azonban aggódni nem érdemes, tehetségek és eredmények vannak a Volán és az AÖSE utánpótlásában is szép számmal, így a fehérvári öttusa sok szép sikerének tapsolhatunk még a közeljövőben.

4 év kihagyást követően újra érmet nyert a honi élvonalban az Alba Fehérvár férfi kosárlabda csapata. A Matthias Zollner vezette alakulat az idény első harmadában még gyengélkedett, ám az edzőváltást követően egyre eredményesebben teljesített, végül nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy a címvédő Falco elleni rendkívül szoros elődöntőt sikerrel abszolválja, s az aranyért küzdhessen, de ez végül nem sikerült. A bronzcsatát viszont „söpréssel”, 3-0-ás összesítéssel nyerte meg az Alba a Kecskeméttel szemben.

Történelmi évük volt a MÁV Előre SC röplabda csapatainak is: a női és a férfi csapat is feljutott a legmagasabb osztályba, az Extraligába, amire még nem volt példa a városban, nemcsak egy klubon belül, általában sem. A férfiak eddig a csúcsligában sem állnak rosszul: az alapszakasz felén éppen túl úgy áll a 6. helyen, hogy a 3. helyezettel egyenlő pontszámmal áll. A hölgyeknél kicsit gyengébb a mérleg, utolsó a csapat, de a lemaradása minimális az előtte állókhoz képest, így lesz bőven esélye az előrelépésre.

Hozták szokásos jó, eredményes teljesítményüket az ARAK atlétái, a Delfin SE úszói és a Fehérvár Küzdősport SE ökölvívói is. Mindhárom egyesületben elsődlegesen az utánpótláskorú sportolók szállították az érmeket a korosztályos bajnokságokon, de a felnőttek között is akadtak szép sikerek. Az ökölvívó Nagy Evelin nevét feltétlenül javaslom megjegyezni. Az ifjú hölgy Turós Arnold keze alatt ifiként is ezüstérmes lett a felnőtt ob-n, sok szép sikert hozhat még klubjának és a városnak, de hosszú a névsor, szerencsére tehetségekből kifogyhatatlan a város sportja szinte minden említett sportágban.

Itt érdemes megemlíteni az atléták hazai legrangosabb viadalát, a Gyulai Memorialt, amelynek évek óta Fehérvár volt a házigazdája, s idén is számos olimpiai-világ-és Európa-bajnokot vonultatott fel a Bregyó-közi Atlétikai Centrumban. Egyelőre sajnos utoljára, mert jön a Budapesti világbajnokság és azt megelőzően a fővárosban lesz a Gyulai Memorial, amolyan főpróbaként.

A másik kiemelt esemény az öttusázók Európa-bajnoksága volt,a melynek nem először volt a házigazdája Székesfehérvár. Ezúttal is bizonyított a város, így vélhetően nem ez volt az utolsó nagy nemzetközi viadal itt.

Nem véletlenül marad a sor végére a MOL Fehérvár labdarúgó csapata. A Vidi 4 éves folyamatos süllyedése mélypontjára érkezett, ugyanis a 2018-as bajnoki arany, majd a 19-es MK-győzelem után előbb jött egy már „megszokott” NB I-es ezüstérem, majd egy bronz, ami már jelezte, hogy valami nincs rendben a piros-kékek háza táján. A negatív tetőzés a 2021-2022-es bajnoki idény volt, amikor már a dobogóra sem fért fel a Szabics Imre, majd Michael Boris vezette társulat, sőt! A végül elért 4. helyezés is csak úgy jött össze az utolsó pillanatban, hogy a kezdeti tavaszi mélyrepülést követően (állt a 9. helyen is a csapat!) a véghajrában összekapta magát és egy jó sorozattal elérte az így is évtizedes negatív rekordnak számító 4. pozíciót, amivel a nemzetközi szereplés is összejött, mivel a nagy rivális Ferencváros megtette azt a szívességet, hogy a kupadöntőben legyőzte a Paksot.

Aztán Az EKL-ben (Európa-konferencialiga) két fordulót ment sikeresen a csapat, végül a rájátszásban sem volt esélytelen a főtáblára jutásra, ám a bravúros kölni 2-1-es győzelmet követően jött a hazai 0-3-as kijózanító pofon, amivel a bajnokságban is felgyorsult a lejtőn a Vidi, s meg sem állt a 10. helyig, amikor – a kelleténél már jóval később – kirúgták Borist, sőt, a sikertelenségbe Sallói István sportigazgató is belebukott. Most ott tartunk, hogy az év hajrájára érkezett a Huszti-Toldi edzőpáros,a mellyel legalább összejött az idény első idegenbeli bajnoki győzelme a Honvéd vendégeként, majd még egy győzelem a legutóbbi ezüstérmes Kisvárda ellen, így a 8. helyről, még a dobogót illetően sem teljesen reménytelen helyzetben folytathatja január végén a szezont.

Ehhez persze kellene egy erős átigazolási szezon, a keret érdemi erősítése, valamint folyamatos eredményes, jó játék és a riválisok botladozása is. Mindenesetre érdekes tavasz elé nézünk.

Mint ahogy reményteli és eredményekkel kecsegtető lesz a 2023-as esztendő is a fehérvári sportolók, egyesületek számára is.