68 éves korában tragikus hirtelenséggel hétfőn elhunyt Kovács István egykori maratoni futó, aki 1992-ben Barcelonáig futott az olimpia tiszteletére, később pedig a világ mikulásához Finnországba, Lappföldre is futva érkezett a magyar gyerekek üzeneteivel, kívánságaival. Az utóbbi 25 esztendőben évről-évre Mikulás és Nyuszi-futásokat, majd olimpiai láng futásokat és ismeretterjesztő rendezvényeket szervezett a gyerekeknek, azoknak, akiket mindennél jobban szeretett, akikért mindent megtett. 

A mezőfalvai sportembernek az elmúlt időszakban voltak egészségügyi problémái, a veséje rakoncátlankodott. Hétfőn az utcán váratlanul összeesett, eszméletét vesztette, s már nem tudták megmenteni az életét.

Döbbenten és szomorúan állok a történtek előtt, mert egy igazi jó embert vesztettünk el Pisti személyében. Neki nem volt szerencséje a családalapítással, még aktív sportolóként volt rövid ideig nős, de olyan csalódás érte, amit később sem tudott kiheverni, agy saját gyermeke nem lehetett. Ugyanakkor mindig azon munkálkodott, hogy adjon valamit a gyerekeknek, hogy növelje ismeretüket a sportról, a testmozgásról, az olimpiáról, a környezetvédelemről, a legkisebbekben pedig erősítse azt a csodát, amit a Mikulásba vetett hit jelentett számukra.

Nevét először 1992-ben ismerhettük meg, amikor Székesfehérvárról, az Országalmától startolva futva érkezett – 2300 km-t megtéve – a barcelonai olimpia helyszínére, majd 2008-ban Kínában a hivatalos staféta tagjaként kocoghatott az olimpiai lánggal. A két sportos vállalása között a Világ Mikulásához is elfutott Lappföldre, Rovaniemi városának külterületére, az északi sarkkörre, ahol a Télapó otthona található. Nem hobbiból tette ezt, a magyar gyerekek üzeneteit és kívánságait tartalmazó vastag naplóval érkezett a nagyszakállúhoz, aki nagy vállalását elismerve a Mikulás magyarországi nagykövetévé avatta. Kovács István később visszatért a „Santa Village” be, s nekem volt szerencsém vele tartani 2000-ben.

Közelről láttam, majd egyre többször találkozva vele, egészen közvetlenül tapasztaltam, valóban mennyire kedveli a gyerekeket, s mekkora energiákat fektet abba, hogy Mikulás-futásokat (majd tavasszal Nyuszi-futásokat is) szervezzen iskolákban, óvodákban. Kifejezetten nagy csalódásként élte meg, ha bárki kételkedett abban, amit csinál, ha nem támogatta, nem tartotta fontosnak a rendszeres testmozgás, futás, olimpiai mozgalom és környezetvédelem ügyét. Időt, energiát nem kímélve az ezredforduló után már kizárólag céljainak élt, közben jótékony vállalásokat is tett. A délvidéken élő magyar kislány, a súlyos beteg Dávid Kitti ügyét kiváltképp magáénak érezte, amivel és ahogy csak tudta, támogatta a magyarkanizsai kislány gyógyulását, folyamatosan látogatva őt, majd később, amikor javult a beteg állapota, akkor is tartotta a kapcsolatot az ifjú hölggyel, sőt élete végéig ezt tette.

Számos alkalommal járt Fehérváron is, iskolákban, óvodákban, nyári táborokban futott és fát ültetett a gyerekekkel, valamint az olimpiai fáklyához kötődő élményeiről, a pekingi ötkarikás játékokhoz köthető lángfutó élményeiről beszélt nekik, olimpiai totót is szervezve számukra.

Öröm volt nézni elhivatottságát, elszántsáság, amit emlékeinkben örökre megőrzünk. Nyugodj békében, Pisti!