Hiába verte meg a bajnokságban háromból háromszor nagyon (5-1, 5-0, 4-0) az Újpestet a MOL Fehérvár FC, ez mit sem számított a kupadöntőben. A Vidi 70 percig jórészt komoly fölényben játszott, de túl óvatos, körülményes volt, majd a 90. perc után a rendes játékidő hosszabbításában előbb Rust, majd a 2 x 15 perces extra ráadásban Alefet is (ehhez 7 perc kellett neki) is két sárga lappal kiállította a rutintalan Bogár Gergő játékvezető. Mindent tetézte azzal, hogy a már 9 emberrel játszó fehérváriak ellen úgy szerzett szép átlövés-gólt a lila-fehér alakulat, hogy előtte a visszafejelt labdánál Tallo lesen állt. A másik oldalon egy 11-es gyanús szituációt reklamáltak a játékvezetőnél. Összességében Bogár Gergő döntő tényező lett, újabb bizonyságát adva annak, hogy egy kupadöntőt nem lehet ifjonc, rutintalan játékvezetőre bízni. Mindazonáltal a Vidinek ezt az Újpestet el kellett volna intézni simán, ahogy a bajnokságban, de nem tette, óvatoskodott, ráfázott.

Érthetetlen ez a hozzáállás, mert bár egy kupadöntő mindig más, mint bármilyen egyéb találkozó, a MOL Fehérvár nem érvényesítette a papírformát, kényelmesen, talán kissé dekoncentráltan focizgattak, csak gyorsan túl akartak lenni a döntőn, úgy, hogy azért majd talál egy-két gólt. Ezt viszont nem adta meg neki Fortuna, a „kis Bogár” pedig hozzátette a magáét. Tévedés ne essék: lehet sárga lapot adni mind a négy esetért, aminek két piros lap lett a vége, de egyik sem volt olyan súlyú, amiért kell lapot adni. Főképp a leginkább döntő Alef-pirosnál, ahol a játékos szerelt, elrúgta a labdát, s ahogy a lendület vitte és letette a lábát, éppen rálépett egy újpesti lábfejre. Erre egyébként sem szoktak lapot adni, nem egy ilyen tétmeccsen, semmilyenen.

Összességében ez az egész szezon egy rémálom volt a Vidinek, amit nagyon gyorsan el kell felejtenie. Nem azzal van a baj, hogy bronzérmes lett a bajnokságban és kupaezüsttel zárt, hanem az, hogy ennél sokkal többre volt hivatott ez a gárda. A Ferencvárossal egyetemben minden tekintetben kiemelkedik a mezőnyből, ám amíg a zöld-fehérek ezt pontokra és gólokra váltották, a piros-kékek nagyon hektikusak voltak és futottak egy olyan 4 hete szériát, amit rémálmukban sem gondoltak volna. Ott nemcsak a bajnoki arany úszott el, de még az ezüst is. Ez a kupafinálé csak a betetőzése volt a MOL Fehérvár FC idei bénázásának. Ennél csak jobb lehet a következő idényben. Persze ehhez a nyáron alaposan fel kell frissíteni a keretet, mert az most is bebizonyosodott, hogy Zivzivadze és még néhány játékos nem alkalmas arra, hogy kulcsemberei, igazi értékei legyenek egy aranyéremért küzdő csapatnak. A kapuba pedig nem három „jó iparos” kell, hanem legalább egy rutinos, jó hálóőr, a védelem pedig teljes egészében katasztrofális volt. Lesz mind dolgoznia Szabicsnak a következő hetekben,