Holczmann Zoltán válogatott rögbi játékosként kezdte sportkarrierjét, majd egy időre visszavonult, hogy aztán fekvenyomó-bajnokként térjen vissza. Idén lesz 50 éves és lazán emelgeti a 195 kg-os rudat a feje fölé. A vb-n, az Eb-n és a Magyar Bajnokságon is egyaránt bebizonyította, hogy mire képes egy kitartó senior.
Holczmann Zoltán igen korán megismerkedett az aktív mozgással: Székesfehérváron, a Tóvárosi Általános Iskola sport tagozatos osztályában tanult, ahol először birkózással próbálkozott. Jól is ment neki, versenyekre is járt, ám az egyik úttörő olimpián megsérült, s édesanyja eltiltotta a birkózástól (hiába könyörögtek neki az edzők).
„13-14 éves voltam, s ezután jött a „tengődés” időszaka. Kerestem az utamat” – emlékezett vissza – „Bokszoltam, többféle küzdősportot is kipróbáltam, de egyik se volt az igazi. Aztán a középiskolában megismerkedtem egy sráccal, aki Pákozdon rögbizett. Akkor, 15 évesen indult el a rögbis karrierem, ami 34 éves koromig tartott. Akkor abba kellett hagynom egészségügyi okokból, mert az alsó két csigolyámból eltűnt a porc.”

A két évtizeden át tartó rögbi 4-5 év válogatottságot is magába foglalt. Bár ez elsőre igazán remekül hangzik és a mai kor embere valószínűleg azt gondolja, hogy a „felkapott” sportolók életét akkoriban csupa mámor szőtte be és bankjegyekben úsztak reggeltől estig – ez természetesen nem így volt.

„Amikor a franciákhoz mentünk a válogatottal a kéthetes edzőtáborba, úgy néztünk ki, mint egy lepusztított karaván” – árulta el Zoli – „Nem volt egyenruhánk, mindenki azt vette fel, amiben egyébként is edzeni járt, a saját maga által vett ruhát. Az első „szponzori” melegítőt akkor kaptuk, amikor válogatott EB és VB selejtezőket játszottunk. Igaz, hogy nyomdai hiba miatt a piros rózsaszínűre sikeredett a mezünkön, mégis nagyon örültünk neki. 11 EB és VB selejtező mérkőzést játszottam a magyar válogatott színeiben, s mindezt úgy, hogy nemhogy fizetésünk nem volt, de még tagdíjat is perkáltunk a klubnak, hogy fenn tudjuk tartani, s legyen hol játszanunk.”

Egy idő után a pákozdi klub beleolvadt a Fehérvár Áruház SE-be (utódja jelenleg a Fehérvár Rugby Club), s az edzések helyszíne Székesfehérvárra tolódott: először a Bregyóban volt a pálya, majd a fiúk átmentek a Köfémre, ahol akkor két méteres volt a gaz – ennek kiirtása is rájuk várt. Bár a rögbi már nem része Zoli életének, néha azért mégis vissza-visszajár egy öregfiúk mérkőzésre.

Rögbi után erőemelésben a csúcson! (Fotó: Holczmann Zoltán)
Rögbi után erőemelésben a csúcson! (Fotó: Holczmann Zoltán)
„Egyik nap aztán megelégeltem a dolgot és lementem kondizni az egyik közeli edzőterembe Két-három hónapja kezeltem a vasakat Rubos Laci irányítása mellett, amikor beneveztem a Betyár Fekvenyomó Kupára. Nyomtam is 165 kilogrammot, amivel negyedik lettem. Gondoltam, nem rossz ez ahhoz képest, hogy csak pár hete edzek! Azóta ez a rendezvény bekerült a Magyar Professzionális Erőemelő Liga naptárába is, és én is minden alkalommal részt veszek rajta. Aztán egy idő után Laci bácsi elküldött egy profi testépítőhöz, aki erőemelőként is kiemelkedő, Kupcsik Lászlóhoz, s azóta az ő irányítása mellett készülök a versenyekre.”

Az olvasóban valószínűleg felmerül a kérdés, hogy nem káros-e a súlyok emelgetése a már említett, „nem épp tökéletesnek mondható” csigolyák miatt? A válasz egyszerű és tömör: Nem! A fekvenyomás során ugyanis nem terhelődik a gerinc, teljesen biztonságos ez a fajta sportolási mód.

Tavaly ugyan történt egy „kis” baleset, de annak oka a figyelmetlenség volt: Zoli épp az Eb-re készült. A verseny előtti utolsó edzésen 180 kilót nyomott (egyéni csúcsa 195 kg), amikor a villára vissza akarta tenni a rudat, csak az egyik oldalt nézte, hogy a helyére kerüljön. A másik oldalon viszont a segítője még nem húzta vissza a vasat. A rúd elindult lefele, ő utána kapott, s a könyöke megsérült. Ennek ellenére másnap megnyerte az Eb-t!

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2021/02/13/50-evesen-195-kilogrammot-is-elbir-a-fehervari-fekvenyomo-europa-bajnok/