A Győri Ítélőtáblán ma került sor a Velence Korzó üzemeltetője, a Gomi Kft és a tulajdonos, Velence Város Önkormányzata közötti per másodfokú tárgyalására, amelyen nem született döntés, amely pontot tehetne a két fél között immár lassan 3 éve húzódó jogvita végére. Az, hogy az első fokon ítélkező székesfehérvári bíróság nem hozott minden kétséget kizáróan helytálló és megingathatatlan döntést azzal, hogy az önkormányzatnak adott igazat, bizonyítja, hogy a szokásos eljárásrenddel ellentétben nem döntött egyből, tárgyalás nélkül az első fokon keletkezett peranyagok alapján a másodfokon eljáró ítélőtábla.

A győri ítészek úgy döntöttek, hogy új, független igazságügyi szakértő vizsgálatára van szükség a Korzó főépületének állagromlása tekintetében a felelősség megállapítására. A szakértőnek a következő, márciusra tervezett tárgyalásig kell elvégeznie ezt a munkát és letennie az ítélőtábla asztalára a szakvéleményét.

Na, de mi is vezetett idáig?

A probléma a két fél között a 2019-es önkormányzati választásokat követően kezdődött, amikor új városvezető ült a polgármesteri székbe, s ezt néhány hónappal megelőzően új tulajdonosa lett az üzemeltetői jogokat ellátó céget, a Gomi Kft-nek. A korábbi polgármester, illetve képviselőtestület és a korábbi, a céget alapító és a Korzós projekt (Velencei-tó Kapuja) tervezésében is már részt vállaló ügyvezető-tulajdonos között, ha nem is mindvégig és mindenben harmonikus, de a Korzó és az oda látogatók javát szolgáló együttműködés folyt, ám ez a helyzet alapjaiban változott meg az új városvezetőség érkezésével, amely az első pillanattól nem szimpatizált az üzemeltető cég új tulajdonosával, vezetőivel, gyakran kritizálta üzemeltetői tevékenységüket.

2021 májusában aztán elérkezett a konfliktus csúcspontja: az önkormányzat rendkívüli felmondással felrúgta az összességében több, mint 3 évtizedre szóló üzemeltetői szerződést, hogy a saját maga által preferált, támogatott érdekeltségi körnek adja azt tovább üzemeltetésre, mivel azt senki sem tagadta az illetékesek közül, hogy maga az önkormányzat nem tudná ellátni ezt a feladatot.

Ezt a felmondást a Gomi Kft azonnal bíróságon megtámadta, a Győri Ítélőtábla pedig úgy döntött, amíg az ügyben nincs jogerős bírósági ítélet, addig minden marad a régiben, azaz, a Gomi üzemeltet, az önkormányzat pedig tulajdonosi jogait, kötelességeit gyakorolhatja. Ettől kezdve hidegháborús állapotok alakultak ki a felek között, mivel a velencei önkormányzat, főleg a helyi polgármester úgy gondolta, ő, mint tulajdonos az erősebb és ezt érvényre is tudja juttatni a bíróságon is, míg az üzemeltető cég azon felül, hogy az alap üzemeltetést elvégezte, nagyobb terveit – amikből tudomásunk szerint volt néhány – a jogerős döntésig jegelte, mivel – érthetően – nem akart a bizonytalan helyzetbe sok tíz vagy százmilliót beleölni, miközben az is kiderült, hogy magát a céget is már több százmilliós áron vette meg a korábbi tulajdonostól, azaz ezt nem kevés, már befektetett pénzét is védeni próbálta azzal, hogy nem hagyta magát a rendkívüli felmondás okán kipenderíteni az üzemeltetői szerepből.

Jöttek-mentek az üzengetések, Facebook-posztok pro és kontra, de az álláspontok nem közeledtek, felek képtelenek voltak egyáltalán egy asztalhoz ülni, hogy nagyobb károk nélkül próbáljanak konszenzusra jutni, igaz, a Gomi a közösségi oldalán többször is hangoztatta, hogy ez volna a megoldás, de a másik fél ebben nem partner. Ezekre az önkormányzat, vagy ha úgy tetszik, a polgármester nem reagált, ez tény, mint ahogy az is, hogy valóban nem tudott/akart a két fél egyeztetni, várták a bírósági procedúra végét. Konfliktus adódott aztán abból is, hogy a Gomi a szolgáltatások minősége és a biztonság javulása érdekében a homokos strand jelentős részét elkerítette, hogy azt a főszezonban őrzött, bizonyos szolgáltatásait tekintve fizetős strandot üzemeltessen, napernyővel napágyakkal, őrzött, tiszta területen, biztonságos módon. Először el kellett bontani a kerítést egy főjegyzői határozat okán, majd később a második kerítést már nem bontathatták el, mert egy újabb birtokvédelmi beadvány kapcsán már a Gominak adott igazat egy másik település, Polgárdi jegyzője, akit a (Vár)Megyei Kormányhivatal jelölt ki eljáró hatóságként, éppen úgy, mint korábban a Székesfehérvári Főjegyző esetében.

Ezt követően is jöttek-mentek a beadványok, immár a Korzó területén lévő vendéglátósok egy kis részének csatlakozásával, akik a helyzetre és állítólag az önkormányzat bátorítására tekintettel nem óhajtottak a jogosultnak, azaz az üzemeltetőnek bérleti díjat fizetni. Ezen kívül is voltak csörték rendesen a felek között, mert az üzemeltető a támogatási szerződésben foglalt fenntartási idő lejártával érvényesítette azon jogát, hogy fizetőssé teszi a Korzó parkolóit és vizesblokkját. Ennek, főleg a parkoló okán is tart a feszültség e pillanatig, mert az önkormányzat is szedné a díjat, ahogy a városban is egyre több fizetős övezetet létesített, magának… Minden apró részletet nem írhatunk le, mert órákig tartana felsorolni, egy azonban biztos: nem a béke szigete volt az elmúlt 4 évben, és most sem az a Velence Korzó.

Már a fentiekre tekintettel is megnyugtató volna egy jogerős döntés, ám ha azt hozzátesszük, hogy a két fél torzsalkodása miatt a főépület, a szolgáltatóház állaga és a Korzó külső területeinek állaga is csak romlik, még sürgősebb volna a megoldás, főképp, hogy ezekért a romló állapotokért is egymást hibáztatják a felek, az épület beázik itt-ott, meg is süllyedt már tudomásunk szerint az eredeti állapothoz képest, ez is okozza ezeket a kis repedéseket, beázásokat. Persze erről leginkább az tehet, aki mindenáron egy olyan területre terveztette és építtette meg a létesítményt, amely korábban évszázadokig a tó része volt, még az előző évszázad első felében készült fotók egy részén is látszik, hogy a tómeder a Wenckheim-kastély előtti területig tartott, nagyjából a Tópart utca nyomvonaláig, ennek megfelelően a talaj a Korzó alatt sokkal lazább szerkezetű, mint másutt, így ahhoz nem kell magas szakképesítés, hogy tudjuk, egy emeletes, komoly súlyú objektumot kockázatos ilyen talajra építeni…

A Korzó terület végén, a kikötőnél lévő gyalogos híd is teljesen tönkrement, mivel a gyalogosokon kívül azon hajtottak át a területről egyébként kitiltott kerékpárosok és gyakran autókat, egyéb járműveket is lehetett látni a kis hadon áthaladni, naná, hogy a bakelit-műanyag borítás szépen lassan, de folyamatosan töredezett, végül teljesen használhatatlanná vált a híd, miközben a tulajdonos az üzemeltetőre mutogatott, az pedig rá vissza, hogy kinek is kellene ezt (is) megoldani. Végül az önkormányzat lépett, de már évekkel korábban szükségszerű lett volna.

Nekünk nem tisztünk eldönteni, kinek mi a dolga, de mivel a bíróság szerint sem alkalmas erre az üzemeltetői szerződés, vegyük csak a józan parasztit és az általános állapotot egy bérlemény kapcsán: ha egy villanykörte kiég, azt a bérlő dolga cserélni, a kisebb, a használatból eredő javításokat megoldani, mint ahogy a bérelt ingatlan tisztántartása és a rezsi fizetése is az ő reszortja, ha nincs más írásbeli, külön megállapodás. Ugyanakkor az ingatlan részét képező, annak értékét növelő fal, tető, ajtó, ablak, lépcső, beépített berendezések, tűzhely, légkondicionáló, páraelszívó, kád, vizesblokk, stb, stb, meghibásodását, javítását, adott esetben cseréjét a tulajdonosnak kell megoldania. Ebből következik, hogy a híd javítása, az épületen keletkezett kisebb repedések, ennek következtében a beázások javítása, a légkondicionáló rendszer meghibásodásának elhárítása, mind-mind bizony tulajdonosi kötelességek. Lettek volna… Ehelyett azonban még az egyeztetésig sem jutottak el érdemben a felek, mindössze az egymásra mutogatásig.

Mindentől függetlenül, a legemberibb és legüdvözlendőbb nyilván az lenne, ha a két fél tényleg tudná konszenzussal rendezni a konfliktust, mert akármelyik fél is nyerjen jogilag, attól még a Korzó és területe egyre rosszabb állapotban van. Korábban az a verzió tartotta magát, hogy az önkormányzat egy karitatív szervezet közreműködésével egy bizonyos vállalkozói körnek szánná az üzemeltetést, úgy, hogy magát az üzemeltető céget az önkormányzat hozná létre, illetve korábbi nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy ez a cég már létezik is. Most az a változat erősödik egyre jobban, hogy a tulajdonos önkormányzat kínai üzemeltetőre bízná a Korzót, ahol egy távol-keleti kulturális- és bevásárló egység jönne létre. Egyik verzióért sem lelkesednek túl sokan a városban, ami persze érthető is.

Akárhogy is végződik ez a lassan „Neverending Story”, az biztos, hogy a Korzó állapota addig is romlik, ám összeomlani nem fog, így eltüntetni, felszántani és újra füves-fásított strandként használni nem lehet, ahogy azt a helyiek egy része szeretné. Ez az építmény ott van, ott is lesz, a minél hasznosabb üzemeltetésére kell fókuszálni, ennek érdekében szükséges mielőbb összefognia mindenkinek, aki bámennyire is érintett, ellenkező esetben néhány éven belül már valóban visszafordíthatatlan, vagy csak nagy áldozatok és rengeteg pénz árán visszafordítható állapotba kerül a létesítmény, amely egyébként mindennek ellenére Velence valaha volt leginkább közönségvonzó létesítményévé vált néhány év alatt. A csodálatos környezet, a homokos parti rész, a korábban burjánzó, remek programok, és a szolgáltatóházban található üzletek kínálata együtt hozta ezt a városnak, felelőtlenség lenne ezt elpazarolni.

Várjuk a folytatást,  aminél pozitívabb fejleményeket!

(Fotó: Media24, Stehlik Norbert)