Idén is sokan zarándokoltak fel a Szőlőhegyre, a Donát búcsúra, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak városunkért a hegy legmagasabb pontján, Szent Donát közbenjárását kérve. Tornyai Gábor atya mutatott be szentmisét vasárnap este a harminc éve felszentelt Szent Donát kápolnában és közösen emlékeztek meg a hívek Donát püspök-vértanúról, a szőlőhegyek vihar, villámcsapás és jégeső elleni védelmezőjéről.

Nem szabad elfeledkeznünk az ünnepekről, mert beleszürkülhetünk a hétköznapokba – mondta Tornyai Gábor atya. „Sokféle ünneplés lehet az életünkben: ott vannak a saját egyéni életünk ünnepei, ezek miatt is érdemes megállni, akárcsak egy nap végén elgondolkodni azon, hogy ma mit kaptam ajándékba Istentől? Az ókori ember azt mondta, hogy az embernek az egyik nagy bűne a felejtés, hogy elfelejti, kicsoda valójában, hogy kik is vagyunk igazából, ki is vagyok én és mi is az én méltóságom igazából.”

Mint Gábor atya monda, az esti megállások, a kis ünnepi, hálaadó pillanatok, mindannyiunknak segíteni tudnak abban, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy kik vagyunk, mit is kapok, mit is kaptam az Istentől. „Ünnep az is amikor eljövünk a szentmisére és fontos, hogy a misére ne csak eljöjjünk, hanem a misére készüljünk úgy lélekben, hogy a mise ne csak egy szép szertartás legyen, aminek megvan a maga menetrendje, hanem egy ünnep legyen, valódi eucharisztia.”

Elhangzott, hogy méltán ünnepelhetjük a Szent Donát kápolnát, ahol nem csak akkor tartottak miséket, amikor kápolna volt, hanem már az 1940-es években a háború végén, sőt, jóval előtte az 1700-as években is, amikor itt imádkoztak az emberek.

Szent Donátot tiszteljük ezen a helyen, mint elődeink, akik annak idején a Belvárosból és a Felsővárosból menetben vonultak fel ide a kápolnához, hogy imádkozzanak és kérjék az Istent. Itt átsugárzik annak az ünnepnek és az örömnek a fénye, hogy mennyi mindenünk van, mennyi kincsünk van, és mi ezzel élhetünk. Imádkozzunk és Szent Donát közbenjárását kérjük magunkért, szeretteinkért és az egész városért.

Donát ókeresztény vértanú, a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje, aki a legenda szerint Arezzo püspökeként éppen misézett, amikor pogányok zavarták meg a szertartást, és kiverték a borral teli üvegkelyhet a kezéből. Az a kőpadlón széttört, de Donatus imájára csodálatos módon össze is forrt. Így tiszteletére a szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak, míg a falvakban, városokban a templomok harangjait többnyire neki szentelték, abban a hitben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést, és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykőcsapást.

A székesfehérvári szőlőművelő polgárság kérésére, Donát tiszteletére 1733-ban az Öreghegyen, a város legmagasabb pontján építettek kápolnát. A második világháborúban megsemmisült épületet a rendszerváltást követően újjáépítették, s felelevenítették az augusztus eleji Donát-búcsúk évszázados hagyományát, ami azóta is él.

A Donát-tisztelet Székesfehérváron is XVIII. századi eredetű. Öreghegyre, a város középkor óta művelt szőlőhegyének legmagasabb pontjára 1733-ban építették a Donát-kápolnát a szőlőművelő polgárság kérelmére. A második világháborúban megsemmisült épületet a rendszerváltást követően újjáépítették és idén 30 éve, hogy felszentelték.

(Fotó: Mátay Balázs)