Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisét mutatott be Spányi Antal megyés püspök a Szent István-székesegyház búcsúünnepén, Szent István városában augusztus 15-én. A főpásztor szentbeszédében kiemelte, hogy a kísértés legyőzésével tudjuk igazolni, bizonyítani hitünk erejét, Isten és embertársaink iránti szeretetünket, és így volt ez Mária életében is.

Nagyboldogasszony napja Szent István óta parancsolt ünnep, ezen a napon a katolikus világ Szűz Mária halálára és mennybevételére emlékezik. Csütörtökön Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisére várták a híveket a Szent István-székesegyházba, ahol Spányi Antal megyés püspök celebrált ünnepi misét. Szentbeszédében a főpásztor a jó és a rossz örök küzdelméről szólt, arról, hogy a sötétség és gonoszság fölött mindig ott volt valami reményt keltő fénysugár is az emberiség fölött.

Spányi Antal a Jelenések könyvében szereplő napba öltözött asszony és a vörös sárkány szimbolikája kapcsán szólt arról, hogy ez a könyv azért olyan nagyon szép és bátorító, mert arról szól, hogy van küzdelem, de a küzdelemben a végső győzelem egészen biztosan Istené. „Előre láthatunk abba a jövőbe, amely a végső valóság lesz, amely az Isten dicsőségét hozza majd számunkra. De addig együtt van a két nagy jel, az Isten jele, a napba öltözött asszony és a pusztító, romboló vörös sárkány.” – fogalmazott szentbeszédében a püspök.

„A Jelenések könyvében, amikor az asszony világra hozza gyermekét, megjelenik a sárkány jele, amely el akarja pusztítani, és haragjában mindenféle szörnyűséget tesz, csak hogy az ő akarata valóra váljon. Együtt van ebben a világban a jó és a rossz, de nem az Isten terve szerint, hanem mert az ember a világra eresztette a gonosz lelket. S most ettől kezdve nekünk küzdenünk kell a jóért, a rosszal szemben. Együtt van a búza és a konkoly. Hagyni kell, hogy nőjön mind a kettő, nehogy a jót is elpusztítsuk.” – emelte ki.

Spányi Antal püspök kiemelte, hogy Mária a mutatója, a bizonyítéka annak, hogy van örök boldogság, hogy Isten elkészítette számunkra ezt a boldogságot, és oda mindnyájan meg vagyunk hívva.

Szentbeszédében a főpásztor az élet küzdelmeiről is szólt, arról, hogy a szenvedéstől senki nincs megkímélve, mert megkísértve a kísértés legyőzésével tudjuk igazolni, bizonyítani hitünk erejét, valamint az Isten és embertársaink iránti szeretetünket – és így volt ez Mária életében is. Neki kellett kimondania az igent, amikor József kételkedett, és életének minden megpróbáltatását el kellett fogadnia. Mindezt azért, hogy őt, akit boldogságos szűznek, mennybe fölvétetettnek tisztelünk, róla állíthassuk, hogy lelkét a fájdalom hét tőre járta át.

(Gáspár Péter, fotó: Bácskai Gergely)