Koszorúzással emlékeztek szombaton a Rác utcai Mártírok Emlékművénél arra a tizenkét ártatlan fehérvári polgárra, akiket szovjet katonák gyilkoltak meg 1945. március 22-én. Az esemény gyászmisével zárult, amelyet Pavle Kaplan esperes celebrált.

80 esztendővel ezelőtt tragikus és véres események helyszíne volt a Rác utca. 1945. március 22-én a II. Ukrán Front katonái fegyveres erejükkel visszaélve először bort kértek a lakóktól, majd az egyik házban rátámadtak az ott tartózkodó fiatal nőre. A család férfi tagjai a nő védelmére sietve megöltek két szovjet katonát. A harmadik elmenekült és jelentette a történteket, ami véres megtorlást vont maga után. A pincékben meghúzódó polgári lakosok férfi tagjait, „málenkij robot” felszólítással terelték ki az utcára és a csoport néhány tagját a 25-ös számú ház falánál felsorakoztatták, majd géppisztolysorozatokkal kivégezték, másokat néhány házzal odébb lőttek agyon. A vérengzés áldozatai még sokáig az utcán hevertek, aztán a hozzátartozók esténként sorban kilopakodtak és ideiglenesen elföldelték szeretteiket. A holtak között volt Németh Ferenc másodéves teológus hallgató is, aki a Petőfi utcában lévő papi szeminárium kisegítő könyvtárosaként dolgozott. Róla halála előtt letépték a reverendát a katonák.

Tizenkét család élete változott meg a gépfegyverek ropogása után. Anyák vesztették el gyermekeiket, feleségeknek és a gyermekeknek kellett helytállniuk a hétköznapokban a családfők meggyilkolása miatt. Az ártatlanul kivégzettekről minden évben megemlékeznek a Rác utcai Mártírok Emlékművénél. Az áldozatok között volt Németh Ferenc, a papi szeminárium könyvtárosa, Bakos István (44 éves), Baranyai József (81 éves), Berta József (21 éves), Felső István (46 éves), Fésű György, Gergely Ferenc (31 éves), Héger Ferenc, Kéri István (54 éves), Máté János (49 éves), Szőke József és Tóth István (28 éves). Édesapja mellett állt a 17 éves Héger István is, akit hátulról nyakon ért a lövés, de csodával határos módon túlélte azt.

Spányi Antal megyés püspök és Pavle Kaplan esperes közösen emlékezett meg az ártatlanul kivégzettekről. „A keresztény hit imádságra hív bennünket az elhunytakért. Imádkozunk értük, akik a földi életet így vesztették el, hogy Istennél kapjanak örök életet. Imádkozunk azért is, hogy az, ami nyolcvan évvel ezelőtt történt, soha többet ne történhessen meg. Ne a háború, a gyilkolás, a fegyverkezési verseny haszna irányítsa az emberiség történelmét, hanem Isten áldásaként béke és szeretet legyen.” – fogalmazott Spányi Antal megyéspüspök.

„Rettegéssel teli időszakot éltek át nyolcvan évvel ezelőtt a fehérváriak és 1945. március 22-e soha nem múló gyásszal vonult be városunk történetébe. Tizenkét ártatlan áldozat, tizenkét lemészárolt polgári lakos, kiknek történetét minden évben újra felidézzük, hogy soha ne merülhessen feledésbe az egykori szovjet katonák által elkövetett bűntett.” – mondta Lehrner Zsolt a megemlékezésen. Mint Székesfehérvár alpolgármestere kiemelte, „minden közösség hordozza magában az őt ért tragédiákat. A II. világháború lezárultának 80. évfordulóján, a megemlékezésekkel tisztelgünk mindazon hősök előtt, akik harcoltak és életüket vagy egészségüket áldozták, és tisztelgünk azok előtt is, akik otthon maradottakként szenvedtek és próbáltak túlélni a harcok idején. Ne feledjük: a testi és a lelki sebek is nehezen gyógyulnak, sőt gyakran nemzedékeken keresztül nyomot hagynak családok és közösségek életében egyaránt.”

Az emlékezők között ott volt Warvasovszky Tihamér, Fehérvár korábbi polgármestere, de jelen voltak unokák, ükunokák, akik máig őrzik őseik emlékét, és minden évben megemlékeznek a Rác utcai templomkert falánál a II. világháború ártatlan fehérvári vértanúiról. Az esemény gyászmisével zárult, amelyet Pavle Kaplan esperes celebrált.

(Bácskai Gergely)