A csipkebogyó felhasználása széleskörű. Fogyasztják gyógyteaként, készülhet belőle szirup, dzsem, lekvár, leves, bor és likőr is. A termésből sajtolt olajat napégés esetén vagy apró ráncok kezelésére is felhasználhatjuk. Sőt, már kapható csipkebogyóliszt is.

A múltkor már tisztáztuk, hogy a csipkebogyót akkor kell leszedni, amikor már kellőképp bepirosodott, és – állítólag – nem kell megvárni, míg megcsípi a dér. (Bár az őseink türelmesen lesték a dér első jeleit.) Színe sokféle lehet: a narancstól a mélyvörösig. A narancssárga még nem egészen érett, a sötét mélyvörös pedig túlérett és nagyon édes (és ilyenkor elvész C-vitamin tartalmának egy része is).

Csak a szép, piros, ép és kemény bogyókat érdemes leszedni. A terméseket nem tanácsos sokáig a gyűjtőzacskóban tárolni – sem rázogatni -, mert pár óra elég ahhoz, hogy befülledjen és megpenészesedjen.

Ha hosszabb ideig akarjuk tárolni, akkor a legegyszerűbb megoldás a szárítás: Mossuk meg a bogyókat, hosszában vágjuk félbe, szedjük ki a belsejét és 1-2 ujjnyi vastagon terítsük el egy tepsibe a kivájt „burkot”. Állandó forgatás mellett szárítsuk meg a fűtőtesten vagy a sütőben. A szárítási hőmérséklet ne legyen 40 foknál magasabb, mert a magas hő hatására elbomlik a C-vitamin.

Akkor mondhatjuk eredményesnek a szárítást, ha a bogyó pattanva törik. Ajánlott szárítás után egy ritka szövésű szitán addig rázni a húst, míg minden szösz ki nem hullik, és ugyanolyan fényessé nem válik a bogyó belseje és külseje. Így szöszöktől mentes és nagyon jó ízű teát tudunk majd készíteni.

A megszárított húst legfeljebb egy évig tárolhatjuk száraz, pormentes, levegős helyen. Jó, ha a fénymentességről is gondoskodunk, mert kifakulhat. A legjobb helye egy vászonzsákban van, amit hűvös kamrában helyezünk el. Bár van kamránk és zsákunk is, az én családom egy légmentes dobozban tárolta mindig a szekrénybe bújtatva.

A növénynek – természetesen – akkor a legmagasabb a tápértéke, ha azonnal felhasználjuk leszedés után.

Ha teára vágyunk, akkor a nyers termést vágjuk le a kocsánynál, hasítsuk félbe, távolítsuk el a magokat a szőrös béllel együtt. (Van, aki nem szokta „kibelezni”.  Főként a dohányosoknak ajánlott a magok fogyasztása, mert van benne P-vitamin. Ilyenkor a magokat kicsit meg kell törni, hogy megrepedjenek.)

Sokan ugyanúgy leforrázzák a csipkebogyót teának, mint a többi növényt, de ezt semmiképp se alkalmazzuk! A C-vitamin-tartalom nagy része ugyanis így elvész! Inkább fogjunk 2-3 grammnyi szárított – vagy frissen szedett – csipkebogyót, s áztassuk egy bögrében fél napig. Szűrjük le, és langyosra melegítve fogyasszuk!  Ha nyers bogyót használunk, akkor elég lesz 20 perces áztatás is. Látni fogjuk, hogy mikor lett kész a „tea”, mivel a víz sárgáspirossá változik.

A teljes cikk itt olvasható: 

https://fmc.hu/2018/11/17/tea-lekvar-likor-bor-finomsagok-csipkebogyobol