A változatos színekben pompázó hunyornak nagyon sok fajtája létezik. Nem igényel nagy gondozást, és csodás dísze lehet kertünknek. Kiváltképp, mivel az év első virágjaként bont szirmot.

Korábban már szót ejtettem arról, hogy a tavasz első hírnökei közé tartozik a fekete hunyor. Sőt, többnyire ennek virágát pillanthatjuk meg először. Ezt a fonalat tovább szőve fogjuk most áttekinteni a hunyor (Helleborus) nemzetséget.

A hunyor Dél-Európa, Közép-Európa, Törökország, a Kaukázus és Kína nyugati részén honos. Hazánkban három őshonos fajtával találkozhatunk: a Dunántúlon a kisvirágúval, az Északi-középhegységben a piroslóval, az illatos hunyorral pedig a Dél-Dunántúl keleti részén. E vadon termő fajok mindegyike védett.

Fontos tudni, hogy a hunyor mindegyik fajtája mérgező. Már neve is utal erre: „helleborus” = „halálos eledel”. Bőrrel érintkezve irritáló lehet, sokáig viszketést okozhat. Ezért ajánlott az alapos kézmosás, ha megérintettük. A legjobb, ha kesztyűt húzunk.

Emellett meg kell jegyezni, hogy egyes fajtái gyógyhatásúak is. Toxikus hatásai miatt az ókorban gyógynövényként tekintettek rá: az elmebetegséget és az idegrendszeri zavarokat kezelték vele. A XVI. századi természettudós, alkimista, Paracelsus a fekete hunyor szárított leveleit gyógyításra használta, egyenesen „a hosszú élet elixírje” néven emlegette.

A Bizánci Birodalomban a fekete hunyort szíverősítőként alkalmazták. A reneszánsz időkben malária ellen is bevetették, a hisztériát pedig alkoholos kivonatával csökkentették.

A Balkán térségben gyulladáscsökkentésre ajánlották, míg az olaszok a fájó fogat kezelték a Helleborus foetidus és a Helleborus bocconei gyökereiből készült teával. A dánok az epilepszia tüneteit enyhítették vele. Egyes helyeken az abortusz után a Helleborus foetidus megtisztított gyökerét a hüvelybe helyezték, hogy csökkentsék az erős vérzést.

Egykoron a mágiát is ezzel a növénnyel próbálták megtörni és úgy tartották, hogy ha a szobába beállítanak egy vázát tele hunyorral, akkor az nyugalmat, békét hoz a házra.

Szeptember legnagyobb ünnepe Szűz Mária születésnapja. A legenda szerint e napon keletkezett a hunyor, mely gyökerének gyógyerőt tulajdonítottak. Mivel a hóval és jéggel dacolva télen vagy kora tavasszal virágzik, így a remény jelképeként tekintettek rá.

A hunyor alacsony vagy középmagas, évelő növény. Van lombullató és örökzöld faja is. Levelei tenyeresen összetettek, tőlevelei ölbefogottak, mélyzöld vagy világoszöld színűek. Virágai csésze alakúak, szirmai bókolók, s feltűnő sárga porzói különleges látványt nyújtanak. A szirmok színe lehet fehér, rózsaszín, vörös, kék, zöld, kékeszöld.

Sokszor majdnem egy hónapig gyönyörködhetünk a virágokban. A csészelevelek is sokáig megmaradnak a növényen, miközben színük bíborosra vagy zöldesre változik.

A hunyor télen vagy kora tavasszal virágzik. A fekete hunyor (Helleborus niger) sokszor már decemberben virágot bont, ha enyhe a tél. Ezért is hívják úgy, hogy a „karácsony rózsája”. Az évszaknak megfelelő időjárás esetén februártól áprilisig virágzik.

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2022/03/05/minden-amit-a-hunyorrol-tudni-erdemes