Miért fontos, hogy szeressük magunkat? S mi történik akkor, ha ennek ellenkezőjét érezzük? – Háry Ildikó fehérvári mentálhigiénés szakemberrel beszélgettem e fontos témáról, mely egész életünket befolyásol(hat)ja.

„Az önszeretet nem létezhet valódi önismeret nélkül” – kezdte a legfontosabb megállapítással Háry Ildikó, amikor az esős-borongós-befele fordulásra késztető őszi délutánon leültünk egy kávé mellé, s e téma szóba került.

Majd kifejtette, hogy az önismereti út elején kétfajta embertípust különböztethetünk meg: az egyik önámításban él, s azt hiszi, hogy szereti önmagát. A másik pedig negatívan gondolkozik (saját magával kapcsolatban is) és utálja a létezését. Mindkettő hazugságban él.

És ott van a „bátor utazó”, aki szinte tökéletesen képes feltérképezni / elemezni a lényét. Ismeri a gyengeségeit, az erősségeit és a lehetőségeit. Minden egyes nap arra törekszik, hogy önmaga legeslegjobb változatában éljen.

„Ez nem ajándék, hanem választás kérdése” – jelentette ki a mentálhigiénés szakember – „Amikor önszeretetben vagyunk, egyszerűvé és felszabadulttá válik az életünk. Kikerülünk a megfelelési kényszerekből, elhagyjuk az önkorlátozó hiedelmeket és a teremtéseink könnyedén megvalósulnak. Reggel tettre készen és harmonikusan ébredünk.

Nem zakatol a fejünk, nem terhelnek negatív érzések. Nincsen bennünk félelem. Támogató közeg vesz körül. Az életünk őszinte, felemelő. Megszűnik a nyomás a gyomrunkban, a feszítés a mellkasunkban. Elmúlnak a gyötrő problémák, a kilátástalan helyzetek.

Jólét, siker, szerelem, bőség vesz körül. Megszűnik az állandó harc és megérkezünk a belső béke állapotába. Oda, ahol minden boldog és harmonikus. Ha szeretjük magunkat, akkor szeretni fognak mások is.”

A cikk folytatása itt olvasható: Miért jó, ha megtanuljuk szeretni önmagunkat? (fmc.hu)