Ha kiterjeszti a lábait, a tízcentis átmérőt is elérheti a „magyar madárpók”, mely egyre jobban terjed hazánkban. Az „orosz tarantula” marása nem halálos ugyan, de nagyon fájdalmas és allergiás reakciót válthat ki.
Már tavaly sokan panaszkodtak arra, hogy óriási pókokkal találkoztak lakásukban. Olyanokkal, amelyek tízcentiméteresek voltak, és külsejük a madárpókhoz hasonlított. Az első hírek Győr környékéről és a Rábaközből érkeztek, aztán Várpalotán is felfedezték a hatalmas pókokat, idén pedig hazánk minden tájáról folyamatosan jönnek hasonló jelzések.
Megnyúltabb testformájú, mint a kesztespók, mégis ijesztőbb annál, mert szőrös, testhossza négy centiméter, de ha kiterjeszti a lábait, akár tízcentiméteres is lehet. Mérete miatt sokszor összekeverik a madárpókkal, bár annál sokkal kisebb.
Rokona a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa), mely kisebb nála.
A szongáriai cselőpók általában szürke vagy barna színű, bár van narancsosbarna változata is. Csáprágója világos vagy sötétbarna, alsó és felső része fekete..
Főként a szikes pusztákat és a kötöttebb homoktalajokat szereti, a félsivatagi klímát. Ebből kifolyólag Magyarországon az Alföldet részesíti előnyben, ahol függőleges, 30-40 cm mély lyukakban húzódik meg. Üregének falát hálójával erősíti meg.
Éjjel és nappal is aktív, de jórészt alkonyatkor indul vadászni. Szállásáról figyeli áldozatát, majd hirtelen lerohanja: gyorsan fut és gyorsan ráveti magát áldozatára. Kiszemeltjei főként ízeltlábúak, szöcskék, sáskák, tücskök. Mindenre lecsap, ami a szálláshelyéhez közel kerül és (számára) ehetőnek minősül.
Most így nyár elején már látható, ahogyan a nőstények cipelik magukkal petecsomagjukat. A kokonok kb. 40 petét óvnak, amikor kikelnek az utódok, még sokáig az anyjuk hátán utaznak. Ha megijednek valamitől, akkor szétszaladnak, de aztán újra rámásznak védelmet keresve.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
0 hozzászólás