A mai magyar focin szocializálódó ifjabb generáció képviselőinek hihetetlenül hangzik, de még nekünk is, akik megéltük, időnként meg kell csípnünk magunkat, hogy elhiggyük, nem álmodtunk. Álomszerű csoda volt, de igaz: egy vidéki magyar csapat az 1984-85-ös kiírásban a döntőig menetelt a második számú kontinentális sorozatban, az UEFA-kupában, a ma már Európa-ligának hívott megmérettetésen! A Videoton hősei éppen ma 33 éve játszották a finálé első meccsét a Sóstói Stadionban a Real Madrid ellen. Összesítésben a Blancóké lett a trófea, de az egész menetelés, olyan sztárklubok kiverésével, mint a PSG, a Manchester United és a Partizan Beograd, mára megismételhetetlen legenda lett.

Maguk a játékosok is, akik hőssé váltak, egy ország szorított értük. Akik nemcsak megtöltötték az akkoriban még legálisan is több, mint 20 ezer nézőt befogadó Sóstói Stadiont, a nyolcaddöntőtől már egy 60-80 ezres hatalmas arénában is telt ház előtt játszhattak volna, ha mindenki jegyigényét ki tudták volna szolgálni!

Magam akkoriban ifi játékosként természetesen minden meccsen ott voltam. A Dukla Prága elleni 1-0 át, a PSG kétszeri (a ködös derbivel együtt háromszori) alázását, a Partizan elleni 5-0 -ás varázslatot (itt vágott mesternégyest Szabó József) és Manchester United elleni 11-es rúgásokba torkolló, sárdagasztással egybekötött hőskölteményt még a lelátóról nézhettem, ám az elődöntőben a Zseljeznicsar Szarajevo 3-1-es legyőzésekor már csak a stadion eredményjelző táblának létráján (!) jutott olyan hely, ahonnan látni lehetett mindent ami a pályán történik.

A Real elleni döntő derbin - az alkalmilag ácsolt pótlelátóval kiegészülve - több, mint 40 ezer ember (hivatalosan "csak" 35...) szurkolt a Sóstón a Vidinek! Ekkor már - hiába érkeztem másfél órával a kezdés előtt a stadionba - kénytelen voltam az egyik világítótest trafóházának tetejére mászni, hogy lássak valamit. Minden kandeláberen, lámpaoszlopon, trafóházon, az eredményjelzőn és ahol csak kapaszkodni lehetett, emberek lógtak a stadionban!

Akkor nem gondoltuk, hogy egy olyan eseménynek, egy olyan eseménysorozatnak leszünk szemtanúi, amire 33 évvel később hihetetlen történetként, s még valószínűleg jó sokáig megismételhetetlen sztoriként gondolunk. Egy biztos: akik megélték ezt a csodát, mindenképpen életük egyik legnagyobb élményeként emlegetik és adják tovább gyermekeiknek, unokáiknak.

Minden évben május 8-án - és a madridi visszavágó napján, 22-én - emlékezzünk a Vidi hőseire, a magyar labdarúgás utolsó igazán nagy nemzetközi sikerére! Tisztelegjünk feltétel nélkül Disztl Péter, Koszta János, Végh Tibor, Horváth Gábor, Disztl László, Csuhay József, Vaszil Gyula, Borsányi István, Burcsa Győző, Palkovics István, Csongrádi Ferenc, Vadász Imre, Faddi Máté, Wittmann Géza, Májer Lajos, Szabó József, Gyenti László, Gömöri Ottó, Novath György, Fuisz László és az "ezüstkovács" vezetőedző, Kovács Ferenc neve előtt. Ők azok, akik többet vagy kevesebbet, de ott voltak a pályán és a kispadon, akik együtt véghezvitték ezt a hihetetlen bravúrt.

https://www.youtube.com/watch?v=tndwRO465Zo

A sporttörténeti tények

Az első fordulóban a csehszlovák Dukla Praha elleni sikerült továbbjutnia a Videotonnak szoros küzdelemben. 1-0 itthon, 0-0 Prágában egy körömrágóan izgalmas, de nem túl színvonalas meccs végén. A folytatásban a francia Paris Saint Germain-t (4-2 Párizsban, 2-0 /köd miatt félbeszakadt/ majd 1-0 itthon) és a jugoszláv (ma szerb) Partizan Beograd-ot (5-0 itt, 0-2 ott) is remek játékkal múlta felül a magyar alakulat.

A sorozat negyeddöntőjében a nagy múltú Manchester United várt a Vidisekre. Az Old Traffordon 1-0-s vereséget szenvedett Kovács Ferenc együttese, hogy aztán a visszavágón heroikus küzdelemben, ugyancsak 1-0 után büntetőkkel búcsúztassa a sztároktól hemzsegő angol MU-t. Az elődöntőben szintén egy jugoszláv csapatot, a Zseljeznicsar Szarajevót tudta két vállra fektetni -nem mindennapi izgalmakat tartogató visszavágós végjátékot követően- a Videoton (3-1, 1-2), így eljutott a fináléig, a Real Madrid elleni UEFA-kupa döntőbe!

A végjáték első felvonására a székesfehérvári Sóstói Stadionban került sor, amelyre a legkedvezőtlenebb előjelekkel készülhettek a hazaiak: Kovács Ferencnek három meghatározó játékosát, Csongrádit, Májert és Szabót is nélkülöznie kellett. A Real Madrid Michel, Santillana és Valdano találataival 3-0-s győzelmet aratott Székesfehérvárott 1985. május 8-án. Két héttel később, május 22-én a biztos előny tudatában igazi ünnepre készülődtek a spanyolok a visszavágón. Fölényben játszottak, kihagytak sok ziccert és egy büntetőt (Disztl Péter megfogta az argentin világbajnok Valdano lövését), de a fehérvári hősöké lett a slusszpoén: Májer Lajos 86. percben szerzett góljával a Videoton győzni tudott a Real Madrid ellen! A találkozó végén maguk a spanyolok is ünnepelték a Videotont, és az érmek átadásánál felállva tapsolták meg a Csongrádiékat. Mindmáig a Videoton 1985-ös bravúrja a magyar labdarúgás utolsó európai kupadöntője, egy felejthetetlen és - ki tudja meddig? - megismételhetetlen produkciója.

Szavazás

Mi a legfontosabb, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
  • Votes: (0%)
  • Votes: (0%)
  • Votes: (0%)
  • Votes: (0%)
  • Votes: (0%)
Total Votes:
First Vote:
Last Vote:
 
 

Kiemelt partnereink

FehervariHirek logo

Fonix logo

OKK logo

KNyKK logo

Velence logó

2018. október 18. csütörtök 08:03,
Lukács napja van.

Időjárás

 
A weboldalt készítette Máté Gábor Főszerkesztő: Mátay Balázs, Kapcsolat: info@media24.hu. Admin: admin@media24.hu.